- Isti, nem akarsz kiflit sütni? Olyan jól tudod!
Hát lehet ennek ellent állni? Ugye, hogy nem. És ha már kifli, akkor legyen kenyér is. A kenyérrel nem sokat faxniztam:
1/2 kiló finom liszt, 10 deka tönkölybúza liszt, 10 deka rozsliszt. Sót nem tettem bele, mert a legutóbbi sajtkészítésnél sós sajtot csináltam, és annak az íróját használtam fel, ami dög sós volt (a sajt viszont nagyon kellemesen sós!) 3 dekányi élesztőt megfuttattam cukros vízben, összegyúrtam, kelesztettem másfél órát, majd összegyúrtam, formába tettem, majd be a sütőbe 50 fokra állítva. Húsz perc alatt szépen újra feljött, ekkor ráturbóztam 200 fokra. Amikor barnulni kezdett a sütő aljába toltam egy tepsit egy centinyi vízzel. Kisült, és kész...
A kiflihez a receptet most Gizitől szereztem. Ez hidegen kelesztett, de itt most én bemószerolom Gizit, mert működ a recept meleg kelesztéssel is! Annyi a változtatás, hogy szintén sós savót használtam hozzá.
És még egy dolgot hozzátettem, mint a nagy és hatalmam eszem megnyilvánulását:
Négy kiflit az összecsavarás előtt megkentem gyömbéres fokhagymával, a másik négyet meg zöld magkrémmel. Igazság szerint, tizenkét darab kiflit állt szándékomban, de nyolc mellett nem volt hely még négynek. Így a harmadik adag egybe sült, cipónak.
Hát ne tudd meg, hogy milyen finomak lettek! Harapható, nem összelapuló, ha kiszúrod és kiereszti a levegőjét...
Amióta sütök kenyeret és kifliket, sajnálom a pékeket. Az igaziakat, akik tudnának kenyeret és kiflit, meg zsömlét is sütni, ha nem kellene a szakmát feladni a "modern" pékgépek miatt.
5 megjegyzés:
Igazi kis pékké növöd már ki magad! Én is megsütöttem a múltkor életem kenyerét, egy DNK-t, és teljesen megértelek! Habár eddig is a fehérben az igazi, házi kovászost vásároltam, nem azt az ehetetlen nagyipari borzalmat, de ez mégis más, hogy forrón még ott virít, és az ember alig várja, hogy felvághassa. Valahogy megnő az értéke és a varázsa is!))
Csoda szépek lettek a pékáruid! Seafalconné büszke lehet a férjére nagyon ügyes vagy!
Nagyon ügyes vagy!:) csodásan néznek ki az elkészített dolgaid! Kedves feleséged valóban büszke lehet... és Te is magadra!:)
Mindig mondom milyen szerencsés a te asszonykád:) A házinak nincs párja, pedig itt nagyon jó kenyereket lehet venni, igaz méregdrágán. Amit én sütök, abból mégis sokkal több fogy.
A mai pékek szeme előtt olyannyira a profit orientáltság lebeg, hogy már nem is tudnak talán normális, hagyományos pékárut előállítani! Mindig elvarázsol a kreativitásod a konyhában, megint belevittél valami sajátos "seafalconosat"! :)
Megjegyzés küldése