2010. december 17., péntek

Konfitált libazúza francia burgonyapürével és tormamártással

Valamelyik bloggernél, aki a főzés szakavatott tudora olvastam, hogy ma mindenki mindent konfitál. Ezek szerint én vagyok az konfitált újszülött, a magam ősz hajával, aki eddig még nem!
De most már igen!
És ezzel én is beléptem!
No, kérem, aki azt írta a kövesztett kacsazúza elkövetésénél, hogy csodásan finom és puha lesz, az nem tévedett, bár én a libamadár zúzájával tettem mindazt.
Mivel nagy fondorlatosan előre kiterveltem, hogy mit fogok készíteni, ezért vettem bőrös libahájat (a töpörtyű elhalálozott a fényképeszkedés előtt...) vettem libazúzát, meg sajtot a püréhez, más minden van itthon.
A hájat kisüttem, lett egy kis nyeles serpenyőnyi zsírom. Abba beletettem négy teljes zúzát, két csirkeszívet, mert mint tudjuk, az szerves része a libának, legalább is az óbudai piacon lévő húsboltban (az egyikben...) és mivel azt olvastam, hogy a konfitálás lényege az alacsony hőfokon - de jóval hosszabb ideig - való elkészítés, ezért a sütőt beállítottam 95 fokra. Ezután úgy döntöttem, hogy van három óra nyugi. Feltettem a burgonyát főni, 8 nagyobb szemet, megreszeltem 15 deka sajtot, elővettem az olívaolajat, kimértem belőle másfél decit, és megnéztem a zúzát.
Sajnos, az olyan kemény volt (majdnem), mint az elején. Felemeltem a hőfokot 130 fokra, és egy fertályóra múltán látszott, ez az igazi. A zsír lassan gyöngyözött, és ezt is olvastam valahol, hogy ez a lényeg! Mikor már csak egy fél óra volt hátra, akkor beledobtam a zsírba vagy tíz gerezd fokhagymát is.
Nos, még három óra, és úgy döntöttem, hogy kész. A villa ellenállás nélkül ment bele, ez nagyon jó jel volt.
A püréhez összetörtem a meghámozott krumplit, sóztam, fehér borsoztam, belekevertem a sajtot és az olívaolajat, és alaposan eldolgoztam.
A tormamártáshoz 5 deka vajat megolvasztottam, (nem margarint, mert fő az egészség, kemikália nem kell) lisztet hozzá, kifehéredett. Addigra kikevertem a fél üveg tormát két kanál tejfellel meg egy kevéske tejjel. Ezt beleöntöttem a fehér rántásba, majd felengedtem tejjel. Adtam hozzá egy csapott evőkanál cukrot, összeforraltam, és annyi tejet adtam még hozzá, hogy olyan legyen, ahogyan szeretem, se nem sűrű, se nem híg...
Nagyon finom lett, a zúza isteni puha, omlós, hűűű a zannyát! Seafalconnénak is ízlett (szegény bicegős mostanában, és a napi kaját most én csinálom, hogy az energiáját a karácsonyi süteményekbe feccölhesse.)

Jó étvágyat mindenkinek hozzá!

2010. december 12., vasárnap

Zöld kuszkusz

Most megmondom az őszintét. Egészen, de nagyon mást akartam főzni, és ha végigolvasod, kiderül, miként lehet a levest megsütni.
A napokban a Seafalconné főzött nekem egy kedvencet, a lombard gombócot. Ez ugyebár spenótalapú finomság, és meg kell főzni. Nos, hogy a főzővíz ne menjen kárba, ezért azt gondoltam, hogy főzök vele zöldséglevest. Krumplit hámoztam, sárgarépát tisztítottam, bele a szép zöld főzőlébe, hozzátettem egy kevés mirelit kukoricát meg egy kevés brokkolit, no és egy kevés maradék spenót is került bele. Amikor megfőtt, akkor hozzáöntöttem a kuszkuszt, hogy egy kicsit besűrítsem a levesem és lezártam a gázt. (A kuszkuszt lobogó vízbe teszed, majd lezárod a tüzet alatta és tíz percig állni hagyod.)
Amikor a fedőt levettem, akkor ért a meglepetés:
Leves nuku, viszont kaptam egy szép, zöld kuszkuszt, ami nagyon hasonlított ízre az egyik lengyel szakácstól tanultra. Kevés házi piros aranyat tettem rá, meg petrezselyemzöldet, amit a hó alól bányásztam ki, és kész a nép-nemzeti ebéd.
Eddig a kaja vegetáriánus,  de meg lehet bolondítani ezt kolbásszal, miként az ábra mutatja.
Ezután két tojást beleütöttem a serpenyőbe, megfőztem vízben a cserkészkolbászt, majd a tojással összesütöttem a masszát. A kolbászokkal tálaltam. Az igazság az, hogy Andrzej Paczynski, a Clipper Caraibes szakácsa így tette az asztalra.  

2010. december 1., szerda

2010. november 26., péntek

Szalvétagombóc - nagymamáink receptjeiből

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy főzős levelezőlista, és ott keresett valaki szalvétagombóc receptet. Addig kereste, amíg valaki megküldte, megtalálta a nagymamája receptes füzetét. ott volt benne.
Naná, hogy azonnal megcsináltam!

Hozzávalók:
25 dkg szikkadt zsemle, 2 ek. liszt, 15 dkg vaj, 6 dkg bacon szalonna (azaz szalonna szalonna :-D ), 1,5 dl tej, 3 tojás, só, petrezselyem.


Elkészítése:
   Az apróra vágott zsemlét egy tálban összekeverjük a liszttel. 6 dkg vajat felforrósítunk egy serpenyőben, majd az apróra vágott szalonnát aranysárgára pirítjuk benne, és a zsemlekockára öntjük. A tojást a tejjel felverjük, megsózzuk és a zsemléhez adjuk. Mindezt jól összekeverjük, jól összenyomkodjuk, és fél órán át a hűtőszekrényben pihentetjük. Ezután a masszából egy nagy kerek cipót formázunk, belecsomagoljuk alufóliába és enyhén sós vízben kb 30 percig főzzük. (Ezt nagymama úgy csinálta, hogy konyharuhába csavarta, és gőz fölé tette.) Kivesszük a fóliából és cikkekre vágjuk, mint a dinnyét. Tálon elrendezzük és barnulásig forrósitott vajjal leöntjük, petrezselyemmel megszórjuk.
Nagyon finom vadas mellé köretnek.
Ha ezekből a mai, semmitérő, ízetlen, pékek szégyene, "anyagtalan" zsemléből készíted, akkor sokkal több kell, mert kinyomod belőlük a levegőt, ami a zsemle 90%-a. Ajánlom, hogy kenyérből (vagy magad készítette házi zsemléből) készítsd, és tovább tartsd hűtőben!

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

2010. november 25., csütörtök

Forró puliszka hideg tejjel

Gyermekkorom rémálma! Az 56-os forradalom alatt erdélyi vendégeink voltak, együtt bújtunk a Landler Jenő utcai (ma István út, hétker, Csikágó) pincében. De Erdélyből hoztak a vendégek egy zsák kukoricalisztet, meg darát. és édesanyám puliszkát csinált belőle. Arra emlékszem, hogy a dara nem főtt meg rendesen, torokkaparós volt, és nagyon kínkeservesen tudtam csak leküldeni egy-két kanálkával. De a kukoricamálé ízlett! Édes baracklekvárral igen finom sütemény volt, legalább is így emlékszem!
Nos, az emlékek elhalványodtak, azóta tudom, hogy minden étel elkészíthető finoman, hát miért ne? Főleg mert gyors. És csak erős túlzással sorolható be a húsételek közé.
A vizet megsóztam, felforraltam, majd kanalanként adagoltam a kukoricalisztet, addig, amíg be nem sűrűsödött. Kész. Ez olyan egyszerű, hogy elmenne "konyhai egypercesnek" is, sőt, lehet, hogy be is teszem a honlapom receptjei közé.
Én forrón hideg tejjel ettem. Amikor kihűlt, akkor baracklekvárral, a Seafalconné tejföllel kérte. Kanállal nagy galuskákat szaggattam a tányérba, és arra rá a tej, illetve a Ki Mit Kér győztese... Hiszen nagyon sok mindennel tálalhatod: sült hagymával, túróval, lerakhatod tepsibe vagy jénaiba, és spenótkrémet tehetsz rá, hadd ne soroljam, csak még egyet:
JÓ ÉTVÁGYAT HOZZÁ!

2010. november 8., hétfő

A feleségem keksztortája

Ezt a desszertet előszeretettel adjuk a vendégeknek. Hatalmas előnye, hogy akkor jó, ha legalább 24 órát állt a hűtőben, hogy jól összeérjenek az ízek, és a keksz jól megpuhuljon. Nemrég elkészítettük kedves külföldi vendégeinknek. Sikere volt!
Íme a recept:

Hozzávalók:
háztartási keksz, tejfel, kristálycukor, 1 cs. vaníliás cukor, idénygyümölcs (idénybefőtt), gyümölcszselé.

Elkészítése:
A tejfölt és decinként egy kanál kristálycukrot + a vaníliás cukrot elkeverjük, leteszünk a tálba egy sor kekszet, erre tejfel jön, erre keksz, erre ( a legnagyobb meglepetésedre!) tejfel, majd keksz... amíg van alapanyag, és két-három centi híján tele a tál.
Ezután jön az idénybefőtt, amire nézve a követelmény, hogy kissé savanykás legyen: meggy, kajszi-, őszibarack, vagy ahogyan szereted...
Olvasd el a gyümölcszselé készítési utasítást, majd a zacsekot dobd a szemétbe, és öntsd rá a zselét (ne a zacskóra).
Az elkészült keksztortát legalább 24 órára tedd hűtőbe, tehát ne a vendégek érkezése előtt készítsd el. Valami fenséges, olcsó(?) és egyszerű, de nagyszerű desszert!

2010. november 4., csütörtök

Céklaleves

A tengerész sokféle földi jóban részesül, és most itt a gasztronómiai élvezetekre gondolok. Persze az, amelyik nem finnyás, válogatós, aki azt tartja, amit én is vallok:
- Mit az egyik ember meg tud enni jóízűen, azt én is!
Persze vannak kivételek, amit a mi kultúránkban felnövekedett gyomor nem képes befogadni, de most nem erről beszélünk.
A magyar konyhában bizonyos zöldségek fogyasztása meglehetősen egyoldalú. Amikor Egyiptomban először ettem főtt uborkát, igencsak nagyot nézett a gyomrom, kétszer is:
- Mi ez? Főtt uborka? - csodálkozott, aztán így folytatta: - nahát, hogy ez milyen finoman van elkészítve. Ugye tudjátok, most következik a nálunk régebben csak savanyúságként fogyasztott cékla következik.
A polyák barátaink nemzeti étele a barscs, a céklaleves, és ennek a receptje meg is van a honlapomon. A napokban arra gondoltam, amikor előkerült egy kicsit megfonnyadt cékla, amiről elfeledkeztünk, hogy miért ne lehetne ebből levest főzni, ha nem is olyat, amilyet a lengyelek, vagy az orosz, ukrán konyhaművészek borscsa?
Nos, a következő a receptje az általam kreált céklalevesnek:
Hozzávalók:
4-5 db. kisebb cékla, 3 db. közepes burgonya, egy kis fej hagyma, egy kis sárgarépa és egy kis petrezselyemgyökér és zöldje, babérlevél, tárkonyecet, só, bors.
A hagymát megdinszteltem. Egy kevés cukrot ráhintettem, karamellizáltam, a kockára vágott céklát, hozzáadtam, felengedtem vízzel, és addig főztem, amíg a cékla félig meg nem főtt. Ezután adtam hozzá a burgonyát, répákat, megsóztam, borsoztam, beletettem a babérlevelet, egy kávéskanál tárkonyecettel ízesítettem.
Tálaláskor tejfelt tettem a tetejére.
A fotón a világos piros a burgonya, a lila a cékla...

2010. október 23., szombat

Rántott kelkáposzta rizzsel

Ez megint az asszony receptje, illetve ő valahonnan kiolvasta, de hogy honnan, nem tudom. Szóval Hajókáné főzött, de milyen finomat!!!
A kiindulás a fogyás szükségessége, amit megkövetel a szívem, az ízületeim, a ruhatáram, a háziorvosom és a ortopédus (térdológus) és nem utolsósorban az asszony is támogatja a sok szadistát. Ennek következtében sok zöldséget kapok reggelire (is). Nagyon szeretem amikor az asszonykám a kelkáposztát süti...
Nos egyik nap ezt az ebédet kaptam: rántott kel rizzsel.
A kelkáposztaleveleket előkészítette: a középső vastag eret lefaragta, meggyengítette a levelet, majd forró vízbe dobta rövid időre. Ezután a levél méretére vágott egy virslit, mellé tett egy csík sajtot, összegöngyölte. Amint az összes levél megvolt bepanírozta mindegyiket, és forró olajban kirántotta.
Petrezselymes rizst készített hozzá.

2010. október 21., csütörtök

Ámokfutás Bugaci pecsenye módra


Tegnap tettem közzé a Pancon 3-on írott naplóm 20. részét. Ott - magam is meglepetéssel olvastam egy naplóbejegyzést, ami az ebédről szólt, és Bugaci pecsenye volt. Nos, olyan jónak ígérkezett, hogy ma ez ihletett meg.

Amikor ilyenem van, és főzök valamit, azt a nagy fiam az "apa gasztronómiai ámokfutása" hízelgő jelzővel illette párszor. Ez engem természetesen nem zavar abban, hogy ámokfussak. Mint most is.
Mert ami hiányzott a pecsenyéhez, az a sertéshús, és a hasábburgonya, amit mindig mirelitből készítek, és mint ilyet ezért háromévenként egyszer eszünk. Azaz nem tartjuk a mélyhűtőben.
Nos, a tegnapi maradék csirkemellet pörköltizáltam. Közben a burgonyát meghámoztam, felkockáztam, és csirketöpörtyűzsíros edényben feltettem dinsztelődni. nem készítettem puhára, mert még fog rotyogni. A pörköltnek jó sűrű szaftot hagytam, majd rádobtam az előzőleg felvágott paprikát és paradicsomot. A nemzeti jelleg most is okés, mert piros, fehér és zöld színű paprikát kockáztam. Mindegyikbül módjával, hisz nem lecsó készül.
Egyet rottyant.
Hozzáadtam a dinsztelt burgonyát, egyet rottyant.
Elővettem két tojást, felvertem, és ráütöttem.
Addig kavartam, amíg tojás meg nem sült.
Utána jól megettem.
Szóval ez nem bugaci illetőségű pecsenye, de finom. Osztán a tegnapi kajához is hasonlít, de ebben ződség csak paprika és paradicsom volt. Illetve nem!!! Mert a zöldpaprikák mellé felvágtam egy centis darabokra egy teljes zöldhagymát is.
Jó étvágyat!

2010. október 20., szerda

Zöldséges csirkemell bulgurral

Ezt ma találtam ki, egyébként kínainak indult volna, de nincs szójaszósz itthon, hát az meg milyen kínai kaja, amiből hiányzik? Nem? De!
Tehát mustárt elkevertem kevés cukorral, sóval, olívaolajjal és némi körteecettel (ezt helyettesítsd bátran) és a kockára vágott csirkemellet beletettem, elkevertem, és hagytam két órán keresztül pácolódni. Egy marok bulgurt két marok vízben feltettem, addig főztem, amíg elfőtte a levét.
A zöldségeket felvágtam: a sárgarépát csíkokra, a kaliforniai és TV paprikát kockára, a kígyóuborkát szintén. A brokkolit apróra szedtem, és egy kelkáposzta levelet is felcsíkoztam. Az újhagymát karikára szeleteltem, de persze a szárát is bele kell vágni. Egy evőkanál keményítőt hideg vízben feloldottam.
Jöhet a sütés: wokban olajat hevítettem, bele a bepácolt csirkehús. Amint kifehéredett, mehetnek a zöldségek, a sárgarépa elsőnek, a kelkáposzta másodiknak, majd a többiek egyszerre: zutty!
Sózni ne felejtsd el, meg borsozni, meg fűszerezni, ahogyan akarod. Amikor már kezd párolódni, de még roppanós a zöldség, akkor jó. mehet bele a bulgur, és rá a keményítő. Összekevertem, egy perc sütés, és kész.
Alaposan tessék megnézni a képet. Ez egy korszerű étel, senkinek nem lehet kifogása: a piros-fehér-zöld színek dominálnak!

JÓ ÉTVÁGYAT KÍNÁLOK!

2010. október 13., szerda

Kolbászos gombóc

Szétvágva a sajtos tejfeles, hátul a lepirítottak
Hiába no! A legnagyszerűbb kaják közé tartoznak azok, ami a déd-, ük-, szépszüleink konyháiban készültek! Az asszonykám félszemmel tévézett, amikor egy alföldi parasztnéni a kolbászos gombócról mesélt. (Jelen esetben Hajókáné főz!)
A recept nagyon egyszerű: készítesz egy krumplis gombóctésztát, kinyújtod és ráteszel valami jóféle füstölt kolbászdarabokat. Gombócot formázol, és kifőzöd. A néni hagymás zsírral locsolta meg, mi más módon ettük. Egy részét tepsibe tette a feleségem meglocsolta tejfellel és egy kis sajtot is reszelt rá.
A másik adagot pedig serpenyőben pirította meg.
Amiben eltért a klasszikus krumplis gombóc recepttől az volt, hogy a tésztába tett egy tojást is. Laktató étel!
Vendégeinknek nagyon ízlett! Persze az is hozzájárult a sikerhez, hogy a hét végén - mivel Nagyszékelyben voltam általános iskolai osztálytalálkozón - hazafelé jövet átjöttünk Cecén, és az út menti árusoktól vettünk finom házikolbászt, ami amúgy jóval olcsóbb, mint bármelyik bolti "minőségi". Ezt ugye nem páclében füstölik, és nem tapad a szájpadlásodhoz a sok húspótló adalékanyagtól. És ugye a cecei paprika minőségi, azt is vettünk, meg füstölt szalonnát is de ezek nem tartoznak szorosan a recepthez.

2010. október 5., kedd

Mexikói gombaleves olivával

A minap főzhetnékem volt. Lássuk, mi van a hűtőben? Találtam egy doboz gombát, amit az asszonykám nem tudott kirántani, mert nem érezte jól magát. Aztán volt egy üveg olajbogyó, ami elég régóta hűsölt a fricskóban, ezért mindkettőt kivettem. Az alap megvan, már csak kevéske ez.-az kellene és lesz leves. A mélyhűtőben találtam mexikói zöldségkeveréket.
- Olé! Mexikói gombaleves lesz! - mondom magamnak, és úgy is lőn!
Hagymát dinszteltem, majd a felszeletelt gombát rádobtam, sóztam, borsoztam. Megpároltam, majd hozzáadtam az olajbogyókat, és végül a zöldségkeveréket. Felöntöttem másfél liter vízzel, és felforraltam. A végén megspricceltem négyszer balzsamecettel, meghintettem apróra vágott petrezselyemzöldjével.
Mi sosem főzzük a tésztát a levesbe, most is külön főztem meg a keréktésztát, és tálaláskor tettem csak bele.

2010. október 1., péntek

OFF - új blogom van

Ez most nem főzés, hanem bejelentés:
Új blogot indítottam itt a Bloggeren: Seafalcon mesél címmel.
Ha érdekelnek a tengerészes dolgok (nem konyhatitkok) akkor oda is várlak. Az első bejegyzésben meghallgathatod kedvenc tengerésznótámat. Később is sok shantyt (tengerésznóta angolul) teszek majd fel, saját, hajón készített videóimat, meg efféléket. OFF.

Tegnap az asszony rántott kelkáposztalevelet készített, a recept majd jön, csuda finom! (Persze ez így nem igaz, de majd meglátod.)

2010. szeptember 25., szombat

Berakás Aalborgban (Dánia)

Az igaz, hogy ez nem főzés, de tengerészet, és szerintem igazán érdekes... ha nem, akkor
elnézést, elnézést, elnézést...

Nézd meg, hogyan raktak be három komplett szélturbina oszlopot.


Download:
FLVMP43GP

2010. szeptember 16., csütörtök

Zöldséget beszéltem, illetve sütöttem

Azért ez a bejegyzés címe, mert nem tudom, hogyan hívjam a mai ebédünket. Hipp-hopp kész volt, egy óra nem telt bele, már tálaltam! Úgy kezdődött, hogy nem kaptam Kisbéren a bioboltban azt, amit elképzeltem, így dugába dőlt volna a mai ebéd, de engem más tengervízből faragtak! (A hasonlat elképzelhető, hogy sántít...)
Vettünk a heti vásáron zöldségeket, kaptam - váratlanul - hajdinakását, és az alábbi kaját ötlöttem ki:
20 dkg. kukoricaliszthez adtam egy deci olíva olajat, megsóztam, borsoztam, adtam hozzá őrölt koriandert és végül fahéjat. Vízzel simára eldolgoztam, ment bele még egy tojás is.
Hagytam, hogy pihenjen, amíg a zöldségeket feldaraboltam. Elsőként egy kisebb padlizsánt és egy kisebb cukkinit, ezeket besóztam, hogy a levüket itt engedjék ki. Közben egy serpenyőben olajat hevítettem. A zöldségeket - paprika, paradicsom, póréhagyma, zeller, sárgarépa, alma, őszibarack - kockára, csíkokra, illetve a póré esetében vastag, a paradicsom esetében vékonyabb karikára vágtam.
Lisztben megforgattam őket. Ezután forgattam a masszába, és gyorsan áttettem a forró olajba. Egy kicsit megkapta, megforgattam, pirosra sütöttem, majd visszaforgatás, és készre sült. Erre nyilván nincs szükség, ha annyi olajban sütöd, ami ellepi.
Köretnek hajdinakását készítettem hozzá, ez rettentő komplikált, mert meg kell főzni dupla mennyiségű vízben, amit magába szív. Ezt a hajón hetente háromszor, négyszer kaptuk, és a lengyelek, de az oroszok is szeretik. (A németek lengyel rizsnek hívják, ha hinni lehet az egyik hajón hallott hírnek.)
Utána nincs is más dolgod, hogy letisztogasd a lecsepegett masszától az asztalt, a tűzhely oldalát, a tűzhely tetejét, mert ha nem teszed, jön az asszony, és fekete pontot kapsz érte. De a gyors ebédért kapott piros pontok teljes mértékben hatálytalanítják őket!

A kajához kapcsolódó kérdésem: mi legyen a neve? Szívesen veszem a javaslatokat. Előre is köszönöm!

2010. szeptember 14., kedd

Emeletes padlizsán

Padlizsánszezon van, és mi nagyon szeretjük. A paradicsomot is, és nem véletlen, hogy alig van tojásgyümölcs recept, ahol ne párosítanák a paradicsommal. No meg a sajt is nagyon gyakori alkotórész.
Én egyszer próbáltam pórét sütni, de nem sikerült. Most azt mondtam magamban: ha sikerül jó, ha nem, akkor kimarad. És láss csodát, sikerült. Így alakult ki az emeletes padlizsán. Megmondom az őszintét, egy kicsit több időt töltött az alkotás a sütőben, mint amit kellett volna, így aztán a mozzarella nemcsak megolvadt, de rá is sült a póréhagymakarikára. Így viszont ropogós volt, és ez is valami különleges!
Tehát a gyors és finom kaja elkészítése:
A padlizsánt és a pórét felkarikázom, a hagyma esetében ügyelj arra, hogy szét ne essen, az is lehet ujjnyi vastag. Forgasd meg lisztben mindkettőt. (Régen a pórékarikát lisztezés nélkül próbáltam sütni, atomjaira hullott szét, így viszont egybe maradt.) Fektesd tepsire a padlizsánt, majd jön az elmaradhatatlan paradicsom, a hegyibe a póré és végül a szelet mozzarella.
Szórd meg petrezselyem zöldjével, és azon melegiben edd meg! Körítésnek amit akarsz: rizst, az asszony friss kenyérre tette, de én maradék tepsis burgonyával ettem.

2010. szeptember 12., vasárnap

Zöld borscs, vagyis spenótleves

A recept természetesen Vitoldtól, a Transmar ukrán szakácsától való. Azonban én szívem szerint nevezném inkább spenótlevesnek, mivel semmi olyasmi nincs benne, amitől csak egy kicsit is borscs lenne. Viszont igen hasonlatos ahhoz a szpinakowához, amit egy lengyel szakácstól tanultam.
Tehát kell hozzá spenót, ha friss, akkor 15-20 dkg, ha mirelit, akkor elég egy negyed csomag, illetve a fagyott tömb negyede. Lehet kapni olyan mirelitet is, aminek a zacsekjában felgöngyölt, leveles spenót van, az a legjobb a fagyasztott termékek közül.
Egy kevés hagymát, (fél fej) megdinsztelsz vajon, felöntöd húslevessel (leveskockából), beleteszed a mirelit spenótot, és hozzá dobsz egy maréknyi fagyasztott vegyes zöldséget (én mexikóit szoktam használni).
Persze ha van friss, akkor előbb zöldséget dinsztelsz meg óvatosan: sárgarépát, burgonyát, petrezselyemgyökeret (keveset mindegyikből), esetleg hozzádobhatsz egy marék zöldborsót is, megfonnyad, felöntöd húslevessel, és majd a végén jön rá a friss spenót. Ízesítése: só, bors, szerecsendió (ez tőlem való). Nem kell túlfőzni!
Közben megfőzöl pár tojást, felaprítod és a kész levesbe teszed betét gyanánt.
Jó étvágyat kívánok!

2010. szeptember 1., szerda

Padlizsán és paradicsom

A padlizsánt elég gyakran adták az ukrán szakácsok a hajókon. Oleg, a Johanne szakácsa és Vitold a legutóbbi főzőmester többször is elénk tett sült padlizsánt rajta paradicsommal. Nos ezt variáltam meg amióta hazajöttem, kétszer is ettük, mert nagyon finom, és ami a lényeg: nem hizlal, és főleg nem hús, mert amióta hazajöttem egy alkalmat kivéve (ez az érkezésemre rendezett vacsora volt) még nem ettem húst, és nem is kívánom!
A lényeg és az alap a padlizsán. Ezt meg kell sütni, aminek a módja, hogy felszeleteled (sose használok fakést, és sose feketedik meg), besózod, és állni hagyod legalább egy órát, hogy a levét ekkor adja ki és ne sütéskor. Letörölgeted róla a nedvességet, lisztben megforgatod, és kevés olajon pirosra sütöd mindkét oldalát. ha így teszel, akkor a tojásgyümölcs szeletek kívül jó ropogósak, belül pedig finom krémesek lesznek.
Most szabad a fantáziádat szabadon ereszteni és alkotni. Az első esetben kerek szeleteket vágtam, és ezeket fokhagymás tejfellel kentem meg, majd egy szelet nyers paradicsom jött rá, és megkentem a maradék tejföllel. Megszórtam kis erős paprikával, és be a sütőbe, mintegy tíz-tizenöt percre.
Ehhez sárgarépás rizst adtam köretnek. Egy lereszelt sárgarépát olajon megfonnyasztottam, majd mehet bele a rizs, ha kifehéredett felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel.
Másodjára egy hatalmas padlizsánt vettem, ezt hosszában szeleteltem, ugyanúgy sütöttem meg, majd megkentem egy kencével, amit tejfelből, olíva olajból és dijoni mustárból kevertem ki. A paradicsomszeletekre pedig füstölt sajtot tettem.
Ezt nem rizzsel, hanem magyaros bulgurral tálaltam. Egy fél fej hagymát megfonnyasztottam, megszórtam piros paprikával, majd beleöntöttem a bulgurt, és kétszeres mennyiségű vízzel addig főztem, amíg a víz el nem párolgott.
Nekem ez a köret nagyon bejött, és mivel kalóriaszegényebb, mint a rizs, inkább használom majd köret gyanánt!
Jó étvágyat mindenkinek!

2010. augusztus 31., kedd

Amit egy ukrán szakács se készített, csak Vitold: kvasz.

Amit még egy ukrán szakács se adott a legénységnek, az a kvasz. Vitold rendszeresen 15 litert készített, és mondhatom, rendkívül ízlett. Mindenkinek tudom ajánlani, nyáron felséges üdítő. Ízlés szerint készítheted kesernyéstől édesig. Nagyjából 1% alkoholtartalmú ital.
Egy félkilós fekete kenyeret kockákra vágsz, tepsiben, sütőben kissé megpirítod. (ettől a kvasz sötétebb színű, ha fehér kenyérből csinálod világos lesz). A vizet felmelegíted (kb. 40-45 fokosra) feloldasz benne egy kiló cukrot (a cukorral kísérletezhetsz, ha többet adsz édesebb, ha kevesebbet kesernyésebb) majd egy kocka élesztőt vagy egy kávéskanál szárítottat vízben feloldva hozzáadod. Ráöntöd a kenyérre (vagy a kenyeret adod hozzá, látod tágak a lehetőségeid), alaposan felkevered, és meleg helyen tartod letakarva (de nem lezárva), három-öt napig. Három nap után megkóstotlod, és amikor már jó (kissé alkoholosan pezseg) leszűröd és palackokban hűtőbe teszed. A visszamaradt trutymóra langyos vizet öntesz, és kiérleled. Még egyszer felhasználhatod az aljat, majd a felét kidobod, a másik részt kiegészíted fele alkotórészekkel, és újra három alkalomra való kvasz alapod van.

2010. augusztus 29., vasárnap

Vacsora a szépségkirálynőért

Idézek a legutóbbi naplómból. A sztori természetesen a szakácsunkhoz kapcsolódik. Vitold fura egy figura volt, az első főztje olyan volt, hogy legszívesebben a fejére borítottam volna, de később nagyon jó szakácsnak bizonyult.


Május 29. szombat, úton.

Délután, kávé után lementem a szalonba, hát lagzit tartottak a fiúk. Rákot ettek, sört ittak, kínáltak, de éppen szolgálat előtt inkább nem sörözöm. Aztán ötkor jött Zsenya vacsorára váltani:
- Chief, ez nem hajóebédlő, hanem étterem! Van minden, ami csak kell, majd meglátja!
Nos, megláttam! Volt szilvával, gombával töltött csirkemell sült burgonyával, salátával, aztán volt franciasaláta (ők ezt orosz salátának hívják) és csirkekocsonya, benne főtt tojással, meg gyümölcstorta (tojásfehérje díszítéssel). A kocsonyához jófajta, házi orosz mustár dukált, jó csípős, holmi francia kotyvalék meg se közelíti! Koccintáskor az is kiderült, hogy miért van ez az egész!
Az úgy kezdődött, hogy volt Nyikolajevben, még 2007-ben egy szépségkirálynő választás. Mentek a szebbnél szebb lányok, mutogatták bájaikat meg minden, ahogyan azt kell, és amint egy választás során ki szokott derülni, volt nyertes is. Egy húszéves, gyönyörűséges, világosbarna hajú egyetemi hallgató, bizonyos Inyesza Hojna nyerte a Miss Nyikolajev büszke címet. Volt minden, ami kellett: helyi tévé, rádió, újság, reklámszerződés, meg fotózás, meg minden ami belefér! A legboldogabb a királynő volt, de ha hiszed, ha nem, ilyenkor vannak, akik boldogsága vetekszik a győztesével! Kik mások lennének, mint a szülők! Főleg a papa!
- Nekem ilyen gyönyörű kislányom van! - sugározta a szakácsunk arca, miközben körbejárt az album a vacsorázó tengerészek között, akik elismerően bólogattak, csettintgettek, olvasták az eltett újságcikkeket, bámulták a fotókat, amiből elég sok volt, szépen albumba rendezve.
Így már értettem, hogy miért készült Vitold erre a napra, hiszen hajón azért nem szokás a gyermek születésnapját megünnepelni! De ha van ünnepi vacsora, koccintás, akkor el lehet közben dicsekedni a 2007-es Miss Nyikolajev koronával! Úgy gondolom, amíg Vitold hajózik mindig megünneplik a kislány születése napját, hogy évente körbemutogathassa az albumot. Ennyit megér egy vacsora rendezése! Nem?
Csak még annyit, hogy egy kicsit én is magaménak éreztem a sikert, hiszen én voltam Nyikolajevben!
(A fotó csak illusztráció, ő Miss Ukrajna Júlia Csernyisova.)

2010. augusztus 28., szombat

Újra itthon!!!

Minden külön értesítés nélkül: Hajóka hazajött és szeretettel üdvözöl minden kedves bloggert!
Sajnos nem úgy, ahogyan szerettem volna. A titkos vágyam az volt, hogy egy hónapot hosszabbítok, és szeptember végén hagyom abba a hajózást, de egy dolog a vágy, más dolog a valóság: Kotkából (Finnország) az orvos hazaküldött, a jobb térdem bemondta az unalmast... Augusztus 21-én utaztam haza Gdanskból, pontosan egy hete.  Erről több szó ne essék.
Csuda jó dolog itthon lenni úgy, hogy a dolgaimat nem úgy kell átgondolnom: mi fér bele a következő behajózásig.
A honlapomat a kötelező mértékben frissítettem, kitettem a Transmaron írott naplómat, így akit az érdekel, ott elolvashatja.
Kitettem a szakácsunkat is a Főzővcske aloldalra, de azt majd úgyis átmásolom ide hamarosan recept kiséretében.
Mondtam már, hogy jó itthon lenni?

2010. április 24., szombat

Kuszkuszt főztem ebédre

A kuszkusz arab étel, de én nem arab országban ettem, hanem egy lengyel szakácstól, Andrzejtől tanultam a Clipper Caraibes fedélzetén, illetve konyhájában.
Tudni való, hogy a kuszkusz olyan, mint a pizza. Ahány étterem, háziasszony annyiféle létezik.
Nos, amit ma készítettem, a lehető legegyszerűbb:
Zöldséges kuszkusz
Rém egyszerű kaja, és olcsó is.
Egy kis fej hagymát kacsazsíron megdinszteltem, hozzáadtam egy zacskó mexikói zöldségkeverék ötödét, megdinszteltem, sóztam, kevés pirospaprikát kapott, majd egy kevés kurkumát. Hozzáöntöttem másfél deci kuszkuszt (háromnegyed bögrényi), elkevertem, pirítottam egy kicsit együtt, majd egy púpozott bögre vizet adtam hozzá (1 1/4 bögre). Lefedve addig főztem, amíg magába nem szívta a vizet, és kellőképpen megdagadt.
Andzej mindig adott hozzá két szál virslit is, de ezt lehet mással is helyettesíteni, mondjuk debrecenivel. természetesen akkor kerül bele, amikor felöntöd vízzel.

Jó étvágyat kívánok hozzá.

Egy találós kérdésem van: Vajon mit főztem tegnap ebédre. Aki a kép alapján kitalálja, az ehet két tányér tojásos nokedlit fejes salátával:

 

2010. április 22., csütörtök

Édeskömény krémleves

Olaszországban nagyon megszerettem az édesköményt. Igaz, nem levesnek.
Volt nekünk 1974-75-ben egy kedvenc kiskocsmánk Triesztben. Természetesen családi vállalkozás volt, fémlábas asztalok, csővázas székek, kockás terítő, a papa a szakács, a mama és a lány a pincérek, a fiú a szaladj ide, fuss oda. A vendégek a környékbeli melósok voltak.
Péter barátommal rendszeresen kijártunk, és calamaretti frittit ettünk, mezzo rossót ittunk hozzá (fél liter vörösbor), és a saláta mindig az idénynek megfelelő volt. Télen legtöbbször édesköményből készült. Csuda finom vacsorák voltak!
Sajnos évek múltán egy fonalbolt csúfoskodott a helyén. És mára az ilyen kellemes helyeket elsodorta az EU-tsunami... helyette vannak az egészségügyi előírásoknak mindenben megfelelő globalizált, minden nemzeti sajátosságot nélkülöző, borzadály modern éttermek... ahova én be nem teszem a lábam.
Nos, a napokban vettem két szép gumót, és receptet kerestem a neten. Találtam is, de krémlevesét. Mivel éppen nem volt olyasmi, amihez az édeskömény gumókat salátának használhattam volna, ezért elkészítettem a levest. Csuda egyszerű, és családszerte sikere volt!
A két gumót közepes kockákra vágtam. Egy diónyi friss gyömbért reszeltem hozzá, majd olívaolajon üvegesre pároltam. Felöntöttem vízzel, puhára főztem (egy gumóhoz egy liter vizet számoltam). Elturmixoltam, visszatettem a tűzre, hozzáadtam két deci tejszínt, felforraltam. A gumókról levágott zöldet apróra vágtam, és a leves tetejére szórtam.
Nagyon finom, és úgy gondolom, egészséges is, hiszen az édesköményről azt írják, hogy gyomorbántalmakra kiváló.

2010. április 20., kedd

Jelentem, nem vesztem el, csak retrókonyháztam!

Csak elég sok bajom volt.
Az ORFI után a lábam nem javult, átkerültem az Uzsoki kórház ortopédiájára, ahol végül március 10-én megműtötték a térdem. Nem nagy "was ist das", mondhatná bárki, hiszen artroszkópia volt, két lyuk a térden, és a lyukon keresztül dolgoztak. De most látom, hogy a "passzentos" izületben való turkálás, azért későbbi fájdalmakkal jár... A gyorsabb gyógyulás érdekében újra ORFI, rehabilitáció két hétig.
Most az van, hogy pénteken orvosi vizsgálat, és ha megvan az alkalmassági, akkor május elején hajóra megyek.
Közben sokat voltunk Akán. És itt retrókonyhát vezettünk (így kell mondani, ha spórolós a kedved).

Vacsorára tepsis krumpli, hagymasalátával. Ez nekem Nagyszékelyt, a gyermekkorom idézi, ahol igen sok hagymasalátát ettünk, és most már gyanítom, nem az én kedvemre készítette Anya, hanem mert ő is retrózott.
De volt neki egy másik nagyszerű találmánya is. Mivel a falu kicsi volt, és a húsbolt nem működött (volt, de majdnem mindig zárva), ezért a feltétet mindig megoldotta egyszerűen, de nagyszerűen:

Pörköltszaftot készített, és azzal locsoltuk meg a főzeléket. Na, ezt se hagyhattam ki, tökfőzelék pörköltszafttal, igazi csemege...
Húsvét után, retró ide, retró oda, mindig ettünk sonkás tésztát. Ez se hiányzott Akán az asztalról.
 

Aztán pénztárcakímélő kaja a lángos is, még akkor is, ha Pesten süti az ember. És ha nem lisztezed be a lángosokat, hanem olajos kézzel nyújtod, olajos deszkán pihenteted, akkor az olaj nem ég meg, és később is felhasználhatod.

2010. január 20., szerda

Indiai leves (2)

Ezt a levest egyszer már leírtam a blogomban, de akkor nem készült hozzá panír, most meg igen, tegnap raktam ki a receptjét.
Tehát kész a panír, süsd meg! Vágd vékony csíkokra, majd ezeket nagyjából egyforma kockára, majd serpenyőben, kevés olajban süsd pirosra mindkét oldalát.
Közben persze a leves készül:
Egy kevés vajon megpattogtatod a fűszereket. Most az alábbiakat használtam: görög szenna, kardamom, mustármag, ánizskömény. Ha pattog, rádobod a kockára vágott burgonyát (3 nagyobb), és a karikára vágott két nagyobb sárgarépát. Ha friss zöldbabot használsz (40 dkg.), az most mehet bele, ha mirelitet, azt akkor, amikor burgonya félig puha. megdinszteled, majd felöntöd a panírból maradt lével. (de ha tudsz venni írót, azzal talán jobb.) Végül a karfiolt is zutty bele (egy kisebb fej fele). Mielőtt utolsókat forr, mehet bele egy kiskanál kurkuma is. Az eredeti receptben a panírt belefőzték, de én vagy a tányérra tettem, és úgy rá a levest, vagy a végén dobom bele.
Laktató, lehet úgy használni, mint a gulyást, utána egy könnyű második fogás elegendő.


Jó étvágyat!

2010. január 19., kedd

Készítsünk panírt

Pár éve láttam a Paprika tv-bem egy krisnás szakácsot, aki remek kajákat főzött a kamera előtt. Tőle hallottam a receptjét egy laktató és igen finom levesnek. Sajnos későn kapcsolódtam be, így aztán a recept nevéről lemaradtam. Én indiai sárga levesnek hívom, így adom a vendégeknek, aki tudja, miféle névre hallgat, adja meg egy kommentben, nagyon megköszönném.
Ehhez a leveshez kell panírt készíteni. A panír talán ismerősen hangzik annak, aki a TV2 Hal a tortán sorozatban látta Barát Józsit (Joshi Barat) főzni. (aki tutira otthon van az olasz konyhában, annak talán a primo sale elnevezés mond valamit, mindkettő ugyanaz.) Magyar név híján én házi sajtnak hívom.

Tehát nézzük, hogyan készül a panír (vagy a primo sale).
Kell hozzá két liter tej, amit meg kell sózni és fel kell forralni (a képen látható piros izék chilipaprika darabok, mert éppen kísérletező kedvemben vagyok). Előre bocsájthatom, hogy igazán kellemesen csípős sajtot kaptam!

Ha a tej felforrt, akkor beleöntesz nagyjából egy deci vízben feloldott, csapott teáskanálnyi aszkorbinsavat, és egy fél citrom levét. Ez azonnal összekapja a tejet, mint az a képen látható. Várd meg míg kicsit lehűl. Ezután jön a sürejének a kinyerése. Kérj az asszonytól egy használaton kívüli harisnyanadrágot (mossad jól ki). A bokarész fölött elcsomóztam az egyik nyelét, és ráhúztam egy lábosra.


Ezután beleöntöttem a masszát. A harisnyát levéve a fazék széléről, szépen felfüggesztem, és alaposan kicsepegtetem. Fontos, hogy a levet felfogjad a fazékban/lábosban, mert ezt fel kell használnod a leveshez!


Ha jól kicsöpögött (ez pár óra), akkor jön a préselés. A maradék nedvességet ki kell belőle nyomni. Mindenki úgy járhat el, ahogyan a találékonysága adja, én a következőt találtam ki:
Veszek egy műanyag peremes tálcát, (ami majd megfogja azt a kevés levet, ami kipréselődik), ezt kissé megemelem, hogy a lé az aljába csurogjon, és ráteszek egy megfelelő méretű vágódeszkát. A "megfelelő" azt jelenti, hogy leér a tálca aljába, tehát nem tud elcsúszni a lejtőn.



Végül le kell préselni. Erre a célra van egy hatalmas műanyag dobozunk (amiben mindenféle nehéz dolgot teszek, általában könyveket), és ezt helyezem a tetejére.


A prés alatt elég hosszan kell tartani, én minimum egy éjszakát nyomatom, de van amikor többet.
Az eredmény egy szép, kerek sajt lesz, ami viszonylag puha.


Milyen hibákat lehet véteni?
Én eleinte tüll anyagot használtam, az nagyobb lyukú, mint a nylon harisnya, és a leve jobban kipréselődik, tehát a sajt sokkal szárazabb lesz.
Vigyázz a sav és a citrom arányára, ne használj túl sokat, mert savas lesz a sajt, de ne is használj keveset, mert akkor nem csapja ki rendesen a tejből a sürejét.
Ezt a sajtot meg is eheted, de igazából az indiai levesbe kell tenni (sütve), a recept itt van

2010. január 18., hétfő

Lombard gombóc

Vegetáriánus vendégeink voltak, és nekik találta az asszony az alábbi receptet, és nemcsak megtalálta, hanem elkészítette! A recept a 100 legjobb zöldséges finomság címre hallgató füzetből való!

Hozzávalók:
60 dkg. friss, vagy 40 dkg. mirelit spenót, 1 gerezd fokhagyma, 1 fej vereshagyma, 1 dkg vaj, 2 tojás, 15 dkg. rikotta sajt (amivel teljes mértékben egyenértékű ugyanannyi tehéntúró, ebből ne csinálj gondot!), 10 dkg. liszt, 3 dkg. hajdinaliszt, csipet őrölt fehérbors, 1 mokkáskanál őrölt szerecsendió, 6 dkg. reszelt parmezán, só, 2 evőkanál vaj, a tetejére friss reszelt parmezán (nekünk elfogyott, ezért más sajt van rajta: gouda).
A spenótot csepegtesd le, vágd apróra, a pürészerűvé eldolgozott masszát keverd el vajon megfuttatott hagymával, rotyogtasd össze, és hagyd kihűlni.
Ezután keverd el a spenótot a rikottával, a parmezánnal, a tojással, liszttel, ízesítsd a sóval, borssal, szerecsendióval, és pihentesd negyed órát, amíg jól összeáll.
Két kanállal szaggass gombócokat, és a gyöngyöző vízben főzd meg.
Ha feljött, pár perc múlva lyukacsos kanállal szedd ki, csepegtesd le, és tedd előmelegített üvegtálra. Locsold meg kevés olvasztott vajjal, reszelj rá sajtot, úgy tálald. Én rá is olvasztottam.
Mi Savignon Blancot ittunk hozzá.

2010. január 17., vasárnap

Gyömbéres fokhagyma


Valamelyik nap hallgattam egy kereskedelmi adót, Gálvölgyi vezetett éppen műsort (hogy ez milyen tehetségtelen rádiósnak...). Viszont a vendége igencsak érdekes, és minket érdeklő személy volt: Frank Júlia, aki sok érdekességet mondott, többek között elmondta, hogy miért nem lehet Magyarországon igazi, finom, pekingi kacsát készíteni (a klímánk a fő ok).
De hallottam tőle valamit, ami nagyon egyszerű, és biztosan nagyon jól hasznosítható minden főzőtárs konyhájában, ez pedig a címben szereplő fokhagymás gyömbér. Azért az ellentmondás a bejegyzés címével, mert fele-fele arányban kell megdarálni a tisztított fokhagymát és gyömbért, majd jól összekeverni, és olívaolajat ráönteni.
Ezzel el is mondtam a receptet. Ha túl bonyolult, akkor többször el kell olvasni :-).
Azt mondta a szakácskönyvírók Guiness rekordere (nem tudom, számon tartják-é, hogy ő írta a legtöbb szakácskönyvet világviszonylatban), hogy finom pirítósra kenve (ha nem mondta, akkor mondom én, de így emlékszem), de a kínai, thai, és egyéb távol-keleti receptekhez kimondottan jól használható.
Amikor elkészült, akkor éppen zöldborsófőzelék volt, és az edényt a főzelékkel "öblítettem el", hát nem lett tőle rosszabb! Kapásból: spenóthoz is illik, és mi sok spenótot eszünk.
Próbáld ki te is!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Honnan jönnek a blogomra

Blogom címkéi

1956 (1) 7 Pod - 7 Seas (1) 90 napos diéta (18) acukasi (1) áfonya (1) afrikai_harcsa (1) ajándék (1) Aji Amarillo (1) alma (2) aludttej (3) aludttejleves (1) alufólia (1) ámokfutás (1) aszalás (1) aszalt paradicsom (1) aszaltszilva (1) átverés (2) bab (2) babfőzelék (1) babgulyás (1) bableves (1) babos chili (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálmos (2) balzsamecet (1) balzsamecet krém (1) bárány (2) Barcelona (2) barna rizs (2) barscs (3) barszcz (4) bazsalikom (7) becsinált leves (1) befőtt (1) befőzés (5) befőzőautomata (2) behajózás (5) berakás (1) besamel (3) bimbóskel (1) birka (1) birsalma (1) blog (1) blogger (1) bloglopás (1) blogregény (1) bobajka (2) bodzalekvár (1) bogrács (3) bor (1) bordó levelű zsálya (1) borecet (2) borhab (1) borjú (1) borscz (1) boursin (2) bőrös császárhús (1) brinzoli (1) brokkoli (2) búcsúvacsora (1) BUÉK (3) Bukarest (2) bulgur (3) burgonya (6) burgonyás lángos (2) búzacsíra (1) búzafasirt (1) búzahús (1) búzasikér (1) camembert (1) Carolina Reaper (1) cefre (1) cékla (9) céklalevél (1) céklaleves (1) chili (9) chili fesztivál (3) chili_és_csoki (1) chilievőverseny (1) Chilistván.hu (1) churut (1) chutney (3) ciabatta (2) cipó (1) citromfű (2) citrommártás (1) copyright (1) coq au vin (2) cukkini (10) cukorbetegség (5) curry (3) currys (1) csalamádé (1) csalán (2) csalántea (1) csatni (6) cserépedény (1) csicseriborsó (2) csicsóka (10) csicsókamentesítés (1) csili (4) csili szósz (1) csiliszósz (1) csipkebogyó (1) csípős (1) csirke (16) csirkecomb (1) csirkemáj (3) csirkemell (2) csirkeszárny (1) csokis_rumosmeggy (1) csokoládé (2) csontleves (1) csuszatészta (1) dagadó (1) darált hús (2) darálthús (1) datolyaparadicsom (1) desszert (4) diabetikus (1) diéta (6) diétás (1) díj (4) Dimitart (1) dió (4) dobálós (2) édeskömény (3) egészség (1) egészséges (1) egytál étel (1) elkészítés_könnyű (1) előétel (1) első főztöm (1) építkezés (1) erős paprika (2) esküvő (4) ételízesítő (1) fagyasztás (1) falunap (1) farfalla (1) fasírt (1) fehér bor (1) fehér hagyma (1) fehérbor (2) fehérjenap (6) fekete retek (1) fényképezés (2) fényképezőgép (2) finocchio (1) fogyás (3) fokhagyma (7) Fos sur Mer (1) főétel (1) főzelék (6) Fradi (1) francia (1) francia burgonyapüré (1) Frank_Júlia (1) frutta del mar (1) Für Kálmán (1) füstölt hús (2) füstölt kolbász (4) füstölt szalonna (2) fűszer (1) fűszeres zsemlemorzsa (1) fűszerkrém (1) ganca (1) gnocchi (2) gomba (2) gombaleves (6) gombóc (1) Gordon Ramsay (2) gördice (1) görög (1) görögdinnye (1) gőzgombóc (1) gránátalma (1) grill (1) grillcsirke (1) grízes tészta (1) grízgaluska (1) grízkocka (1) gulyás (1) gulyásnap (1) gyerekszáj (1) gyömbér (5) gyümölcsleves (1) gyümölcsmix (1) habarás. (1) hagyma (3) hagymaleves (1) hajdina (1) hajdinakása (1) hajdinapehely (2) hajósinas (1) hajószakács (9) hajózás (6) hal (2) hal ropogós (1) hal subában (1) halétel (2) halogéntök (1) házaló (1) házi sajt (3) házi tej (2) házi vegeta (1) házinyúl (1) házisajt (4) hibajavítás (1) hideg leves (3) HK (2) (1) hobbiparaszt (4) Hobbychef (1) humor (2) humusz (1) hurka (1) hurut (1) húsvét (3) idióta (1) indiai (7) irodalom (1) írós (1) Jalapeno (1) Johanna C (5) Johanna-C (4) jubileum (1) juhsajt (1) kacsafröccs (1) kakukkfű (5) kalács (1) kalocsai rétes (1) KalóriaBázis (2) kapor (1) káposzta (3) kapros túrós (1) karácsony (9) karácsonyi desszert (2) karalábé (2) karalábéfőzelék (1) kardamom (1) karfiol (1) kávé (1) Kécza Sándor (2) kefir (1) keksz (1) kelkáposzta (7) kelt gombóc (1) kelt-sült-főtt (1) kemence (2) keményítőnap (7) kenyér (8) Kenyér Világnapja (1) kérdés (2) kérdőív (1) kerekrépa (1) kert (2) Kicsi Vú (1) kifli (1) kikötők (1) kínai (2) kínai kel (1) kirántott (2) knédli (2) kocsonya (2) kolbász (3) kolzsvári_töltött_káposzta (1) konfitálás (1) Konyhafőnök (1) konyhán kívül (5) kórház (2) korhelyleves (1) Kossuth (1) kovászos (3) kovászos uborka (1) köles (4) kölesfelfújt (1) köménymag (1) könnyű (2) könyv (1) köpülés (1) köret (2) Kövér porcsin (1) krémleves (12) krumpli (8) krumplis tészta (1) krumplisaláta (3) kruton (1) kuglóf (1) kukorica (6) kukoricagánica (1) kukoricamálé (1) kukoricapehely (1) kukoricaprósza (1) kurkuma (1) kuszkusz (3) kvasz (1) kvíz (1) lángos (1) lecsó (8) Legény a gáton (1) lekvár (1) lekváros (1) lelked rajta (1) lenmagpehely (1) lepény (1) levélzöldség (1) leves (39) lila hagyma (2) lila káposzta (1) lila krumpli (2) lizon (1) locsoló vers (1) lombozás (1) lucskos krumpli (1) magyar (1) Magyarország szeretlek (1) májfasírt (2) májgombóc (1) majonéz (3) mák (1) mákos guba (1) mákosgolyó (1) Málta (1) mamaliga (9) mandula (2) mandulamártás (1) mángold (6) marha (1) marhafartő (1) marhalábszár (1) mártás (1) másodvetés (1) mazsola (1) mediterrán (3) medvehagyma (3) meghívó (1) menta (2) menü (1) méz (1) Michel Roux (1) mics (1) mititei (1) mogyorós (1) mogyoróvaj (1) molfetta (1) mosogatógép (1) mozzarella (1) mr1 (1) muszaka (3) müzli (1) mylar fólia (1) naan (1) Naga Jolokia (1) Nagylegény a gáton (2) Nagymaros (2) Nagyszékely (1) napló (1) narancs (1) Naxos (1) Neil Perry (1) nemzeti gulyás nap (3) nemzetközi (2) nokedli (2) novella (3) Nyikolajev (2) nyögvenyelő (1) nyúlpaprikás (1) Ogyessza (1) oklevél (1) okroska (1) olajbogyó (2) oldalas (1) olíva (1) olivaolaj (1) olvasás éjszakája (1) oregano (3) ORFI (2) öblítő (1) öntözés (1) örmény (1) őszibarack (1) pacal (2) pacalleves (1) padlás (1) padlizsán (19) palacsinta (4) palánta (1) palánta világítás (1) palántanevelő polc (1) palántatálca (1) paleo (1) pálinkafőzés (2) palukes (1) paneer (2) pangasius (1) panír (4) paprika (4) paprikás kifli (2) paprikás krumpli (1) paradicsom (25) paradicsom csatni (1) paradicsomlé (3) paradicsomos káposzta (1) paradicsompaprika (1) parmezán (1) patisszon (5) peszto (1) petrezselyem (2) pince (1) pincepörkölt (1) pink lady (1) piritós (5) pirítós (1) pite (1) pityóka (1) pizza (2) Pokol Konyhája (1) polenta (8) poljanai savanyúvíz (1) póréhagyma (5) pöfeteggomba (1) pörkölt (3) pörköltszaft (1) primo_sale (1) Priwall (1) puliszka (9) pulyka (3) Pulykanyak (1) pulykanyak leves (1) rakott (1) rakott tészta (2) rántott (1) rántott hal (3) rántott sajt (1) rántotta (3) ratatouille (3) recept (1) receptgyűjtemény (1) recsk (1) reform konyha (2) regény (1) reggeli (3) rekviem (1) rétes (2) retro (1) retrókonyha (1) reumatológia (1) rizottó (1) rizs (3) róka (1) Rostock (1) rosztyóka (1) rozmaring (1) rozsliszt (1) ruszli (1) sajt (6) sajtgombóc (1) saláta (7) salátaolaj (1) salmojero (1) sárgabarack (1) sárgarépa (2) savanyítás (1) savanyú káposzta (5) savanyú uborka (1) savanyúság (2) savó (2) Scoville egység (1) seberli (1) segítség (1) sertés (4) sertésköröm (1) shanty (1) SHU (1) Solymár (1) Solymári Chili Mikulás (1) sorsolás (1) sóska (2) spagetti (5) SPAR (1) spenót (15) stívia (1) sushi (1) süllő (1) sült (1) sült krumpli (1) sült rizs (2) sült tészta (1) sütőtök (3) sütőtökleves (2) sváb (1) szakács (1) szakácskönyv (1) szakácsverseny (1) szalonna (1) szalvétagombóc (1) szárított paradicsom (1) szarvaspörkölt (2) Szavak a hullámok hátán (1) szejtán (3) székelykáposzta (1) szénhidrát nap (1) szenteste (2) szépségkirálynő (1) szezámmag (1) szezámmagőrlő (1) szilva (4) szilvalekvár (1) szilvás gombóc (1) szilveszter (1) szív (1) szívatótálca (1) szója (2) szója fasírt (1) szótár (1) Sztárséf (1) sztori (1) sztrapacska (1) szusi (1) T-Com (1) T.bálint kiadó (1) tabletta (1) tahini (1) tarja (1) tartár (1) tartósítás (1) tartósítószer nélkül (1) tatárbeafsteak (1) tej (1) tejfel (2) tejoltó (1) télre (1) tengerész szleng (2) tengerész sztori (11) tengeri hal (2) tepsis krupli (1) térkép (1) teszt (1) tészta (11) Tészta varázs (1) tésztanap (4) tésztasaláta (1) Thiszvi (1) tisztítás (1) tócsni (1) tofu (2) tojás (5) tojásos nokedli (2) tonhal (2) tormamártás (1) tök (2) tök párizsiasan (1) tökfőzelék (2) töki pompos (1) töltött (1) töltött káposzta (2) török (1) Trieszt (2) Trinidad Scorpion Butch_t (1) trüffel (1) túró (4) túrósbéles (1) TV recept (1) tyúkhúr (2) tyukovin (1) uborka (5) Uirou (1) újkrumpli (3) Újpest (1) uncia (1) ünnepre (1) vadas (2) vadon termő (1) vaj (1) vajkészítés (1) Vasas (1) vega (1) vegán (1) vegetariánus (4) versatile (1) vetőmag (1) videó (2) vihar (1) vileda (1) virsli (2) Vitold (2) Volosz (1) vörösbor (1) vöröshagyma (1) Vuk (1) wasabi (1) wok (7) Yellow Bhut Jolokia (1) zabpehely (2) Zágon (2) zakuszka (2) (1) zeller (3) zöld dió (1) zöld dió befőtt (1) zöld krém (1) zöld levelű zsálya (1) zöldpaprika (2) zöldség (22) zöldségnap (3) zúza (1) zsálya (3) zserbógolyó (1)