2012. december 20., csütörtök

Hogyan lehet szezámőrlőhöz jutni?

Nos, nagyon egyszerűen.
 Tömörgyönyör blogjában hirdetett egy játékot, én ugyan nem pályáztam, de figyelemmel kísértem a pályázat alakulását és a sorsolást is.
A tétje egy szezámmagőrlő volt, made in Japan, meg minden efféle...
 

 Itt nézd meg a sorsolást:
 [vimeo nolink]

 A blogbejegyzéshez írtam egy hozzászólást (http://tomorgyonyor.cafeblog.hu/2012/12/16/hurra/), és mit ad isten, kiderült, hogy a kedves blogger kisorsolt a legjobb kommentelők között is egy szezámőrlőt.

 [vimeo
TÖMÖRGYÖNYÖR MEGINT SORSOL from TÖMÖRGYÖNYÖR on Vimeo.
nolink]

 Nos én így jutottam ehhez a hasznos kis japán szerkezethez! Mert ilyen az én szerencsém! Lehet, hogy tippmixet is kéne játszanom?

2012. december 12., szerda

Rántott csirkeszárny wokban sült zöldségekkel

Annak ellenére, hogy benne vagyunk nyakig a karácsonyi süteményőrületben, higgyétek el nekem, van aki mézeskalácson és eltehetős linzerkarikán kívül mást is eszik. Ne adj isten nem lazacot vagy garnélarákot ebédel.
Mint például én mostan.
Elmondom, hogy mit ebédeltem a minap.
Amíg gyerek voltam, el nem tudtam képzelni, hogy van a csirkének jobb alkatrésze, mint a combja, persze kizárólagosan népélelmezési szempontokat figyelembe véve. Aztán ahogy lett két gyermekem, kiderült, hogy a legjobb a püspökfalat, nem véletlenül kapta a nevét. Közben az asszonykám nagy szerényen mindig csak a szárnyakat ette... oszt tessék: kiderült, hogy nem véletlenül a KFC-ben is kirántott csirkeszárny a favorit, hiszen a legjobb...  Szóval eljutottam oda, hogy számomra immár három legjobb része is van a csirkének, és ha figyelembe veszem, hogy most derült ki, hogy cukros vagyok (sajnos), akkor kénytelen kelletlen a csirkemell is beáll majd a sorba de panír nélkül.
Az jó, hogy a köretet tekintve a képen látható az egyik legnagyobb favorit, ezt hús nélkül is szeretem, és komplett vacsora számomra. Mindig olyan zöldségből készítem, ami éppen van. és persze csak wokban sül meg igazán!
A wokba olajat öntök, hagyom füstölésig hevülni. Ha úgy jön kedvem, hogy magvas fűszerrel akarom ízesíteni, akkor beledobok köményt, ánizsmagot vagy koriandert egészben, esetleg borsot, vagy csilipaprikát. Utána a durván megvágott vöröshagyma jön, majd a csíkokra vágott (Julienre mondaná a gasztronómus, de ide franciául nem illik és kínaiul nem tudom mondani) sárgarépa, vajretek meg zeller. hagyom, hogy az olajban gyorsan megpiruljon, fa lapátkával szétterítem a lemezedény szélén, hogy barnára pirulhasson. A végén adtam hozzá a kínai kelt és a belekevert kelkáposztát. Ezeket is csíkokra szeltem természetesen.
Amikor majdnem kész, jönnek a fűszerek hozzá: most került egy kevés kurkuma, curry, őrölt bors, és szójaszósz. Egy alapos keverés, lekapcsoltam a lángot és megsóztam. Azonnal tálaltam, és ettem...

2012. december 8., szombat

Különleges saláta a világvége utánra tyúkhúrból

Vége a szezonnak, leesett a hó, a tyúkhúr már elfagyott, legközelebb tavasszal, amikor jön a zöldéhség lesz alkalmad elkészíteni. És a sok-sok hegyekben álló karácsonyi kaja és elképesztő mennyiségű sütike között egy kis zöld...
Sajnálom, hogy későn próbáltam a tyúkhúrt, mert finom.
Ezt a salátát egy japán recept "ihlette", de azért nem írom, hogy melyik, mert mindenben alapanyagban különbözik, csak a metódus az.

Tehát: a tyúkhúrt leforrázod ha magyarul főzöl, de blansírozhatod is, ha gasztróul készíted. (Persze tisztítás után). Sózod, egy kevéske édesítőt tegyél hozzá (cukor, nádcukor, xukor, stívia, édeske, attól függően, hogy milyen csodában hiszel, csak egyet ne higgyél: hogy nem lesz 2013 tavasza, amikor elkészítheted a salátámat, hidd el, nem lesz világvége 2012. december 21-én). Adj hozzá egy csepp balzsamecetet, és három kanálka édes Malagát (na most megint az jön, amid otthon van: Garrone, Martini, sherry, édes rizsbor, Tokaji Aszú, nekem Malagám van a bárszekrény sarkában - csak az asszony meg ne tudja, hogy így pazarlom, amit négy éve hoztam neki ajándékba Malagából hazajövet, és bedörgölt belőle vagy két decit, persze vendégekkel együtt). No, még nincs kész, hanem adjál bele egy kevéske sötét szójaszószt, majd a végén megszórod valamilyen olajos maggal (én hántolt szotyit daráltam kávédarálón, de ezt el nem árulom senkinek, inkább azt mondom, hogy fenyőmaggal készítettem, az sokkal drágább és kulinárisabb, bár ízben nem lehet érezni, hogy melyiket használtad.)
Ezzel kész is.
Ugye nem egy ördöngösség? Ja, és eheted japánul is vagy kínaiul is:




2012. december 5., szerda

Zalai savanyú kerekrépaleves lapockával, füstölt oldalassal

Ez egy olyan recept, amit nagyon régóta szerettem volna elkészíteni! Valahol olvastam, hogy a kerekrépát csak Zalában és Vasban termesztik és fogyasztják, máshol nem ismerik. Természetesem elővettem a mindig nálam levő guglimat, s rákerestem, így aztán elég sokat megtudtam a dologról. A legörömtelibb találkozás azonban a gazdaboltban volt, ahol láttam magot, így az elmúlt nyáron próbaültetés volt. A terméssel nem vagyok teljesen megelégedve, de egy levesre elég lett...
A "termést" megpucoltam, és eltettem, ahogyan az egyik főzősoldalon láttam: Lereszeltem, ecetes vizet öntöttem rá, és passz. De ha lesz több, akkor mindenféle trükkel elő fogok állni...


A savanyú répa kész, most jön a leves!
Most előveszem legbűnbánóbb orcámat, és bevallom: nem igazán sikerült a leves. nem az ízével volt a baj, mert az olyan lett, amilyenre számítottam - nagyon finom -, hanem az állaga... majd utána kék járni, hogyan és miképp...
Mert az igazsághoz tartozik, hogy két receptet találtam, és azok nagyon egyeznek! Én viszont a metódus alapján "kudarcot" vallottam. Mert miről van szó?

Hozzávalók:
1 kg. savanyított répa, 20 deka füstölt húsos csont, 30 deka oldalas, fél kiló lapocka, egy evőkanál zsír, babérlevél, só, szemes bors, fél liter paradicsomlé, tejfel, liszt a habaráshoz.

Eddig minden oké. Akkor lássuk az eljárást, amit folyamatba helyeztem:
Húsokat felkockáztam. Nálam csak füstölt oldalas volt, meg lapocka, és a tarlórépa is kevesebb volt.

A zsíron meg kellett sütni a húsokat (kisütni a zsírját). Nos ez semmiség, hamarosan megpirultak a lapocka darabok.
Ezután a kinyomkodott répát hozzáadtam, felöntöttem a paradicsomlével,


majd még annyi vízzel, hogy ellepje. Sózás, babérlevél (3 db), szemes bors, és ment bele a füstölt oldalas.


A receptek azt írják, hogy "fedő alatt a húsok puhulásáig főztem", és ezzel nekem bajom van, illetve lett:
A hús puhulásához sokkal, de sokkal több idő kell, mint a répa megfövéséhez. Ezért az én levesemből szinte eltűnt a répa majdhogynem teljesen szétfőtt. Így aztán esztétikailag meg se közelíti azokat, amiket láttam, olvastam...

Én bizony ezt a levest sokkal inkább el tudom képzelni, hogy eleve főtt-füstölt oldalast használnak hozzá, és legközelebb ezt is fogom csinálni!


Miután megfőtt, habarással sűrítettem. (Estére az állaga egy jó sűrű főzelék lett...) :-)

2012. december 3., hétfő

Barszcz ihlette céklaleves birsalmával, csicsókával


Számomra az igazi céklaleves az, amit a lengyel hajószakácsok készítettek. Ez is afféle ahány ház, annyiféle recept, de ami a tuti: nem szabad ecettel savanyítani, azt rozskenyérből készült savanyú léből kell főzni. De hát nam főzőiskolában voltunk, és nem is autentikus lengyel vendéglőben, ezért ellestem néhány savanyítási trükköt is. Legjobban az tetszett, amikor cékla savanyúságból készítették...

Barszcz (ejtsd: barscs) ha lengyel, de borscs ha ukrán vagy orosz. E két utóbbi közt is vannak jelentős különbségek, mert ukrán szakácsét is ettem (nagyon finom volt) és egy Viktor Ivanov nevezetű orosz parancsnok is elkészítette, hogy:

- István most megmutatom, hogy milyen az igazi borscs.

Megmutatta. Ezáltal olyan helyzetbe kerültem, hogy tudom, mi van a rangsor végén, mit nem kell megfőznöm sosem! Szóval ez most az én legutóbbi céklalevesem:

Hozzávalók:

60-80 deka oldalas, két közepes cékla, egy negyed kicsi káposzta, egy birsalma, negyed kilónyi csicsóka, egy sárgarépa, só, bors, alma vagy borecet, bazsalikom és petrezselyemzöld.

A biztonság kedvéért előre félig megfőztem az oldalast, hogy jó puha legyen majd, ha összefőzöm.

Egy fazékban zsíron megdinszteltem a káposztát, majd hozzáadtam a céklát a sárgarépát, és a birsalmát. Jó negyed óra múlva felöntöttem a húslével, és beletettem az oldalast, hogy tovább főjjön. Amikor a hús már puha, és a többi alkatrész is, akkor adom hozzá a csicsókát, és lezárom. Amíg egy kicsit lehűl a forrásban levő leves, a csicsóka megfő. Kívül kicsit roppanós marad, belül viszont krémes, csudijó!

Tejfellel tálaltam. Ehető fehérje napon is, akkor kieszed a húst is, a maradékot tejföl nélkül keményítőnapon...

2012. december 1., szombat

Savanyúkáposzta-leves

A receptet a 100 legjobb vegetárius étek c. füzetkében találta az asszonykám. Nem, nem vagyunk vegetáriánusok, de ma olyan leves kellett, ami a 90 napos diéta szempontjából semleges. Ma szénhidrátnapom van. Ja, a hír igaz, megint alacsony lettem (a súlyomhoz képest)... muszáj fogynom. Legalább annyit, hogy az optimális testmagasságom ne négy méter harminc centi legyen egy normális BMI értékhez.

Az asszonykám lekváros buktát készít, én meg ezt a levest. A káposzta közel zéró keményítővel és fehérjével bír, így aztán jöhet a mai napra levesnek.

Hozzávalók:
20 deka savanyú káposzta, 1 sárgarépa (ez nem igazán illik tésztanapon, de se rá fütty!), 1 gyökér, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál pirospaprika, csipet őrölt kömény, kakukkfű, tárkony, kevéske olaj, só.

Először a hagymát zsíron megpároltam, a végén hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a pirospaprikát és a többi fűszert. (Most képzeld el, hogy a kotta azt írja, hogy vizes olajon pároljam!) Kavargattam, kevergettem, felöntöttem vízzel, beletettem a káposztát, felforrt. Tizenöt perc múlva ment bele a sárgarépa és a fehérrépa, és készre főztem.

Azt mondja az irka, hogy a végén reszelhetsz bele kevéske füstölt sajtot, ettől nem lesz rossz íze. Ha nem vagy vega, tegyél bele füstölt húst is! Az asszony tejfölösen ette, én viszont sok-sok házi Erős Sólymot (Erős Pista is lehetnék, de inkább Sólyom...) tettem bele.

2012. november 29., csütörtök

Tyúkhúrfőzelék pirított dióval

Hát én vagyok a hathúszas gyors, ha már ettél ilyet (ez csak abban az esetben igaz, ha nem ettél!) Szóval a kertünk tele van vele, és olvastam, hogy ehető vadnövény. Gugli, és láss csodát, illetve a Terebess honlapot, vannak receptek: leves, főzelék és saláta. Én ma a főzelékre vágytam, ezért annak álltam neki. Kimentem ide:



Leszedtem egy vájdlingnyit:



Természetesen előbb kiválogattam, majd megmostam. Válogatás, tépdesés közben rájöttem, hogy miért tyúkhúr a neve:

 
 

Nos azért, mert ha a szárát eltéped, akkor benne egy "húr", egy vastag rost van, ami nehezebben szakad. Ezért húr, a tyúk meg azért, mert azok szeretik (gondolom a nagy eszemmel, de ezt ne vedd be a néprajzos diplomamunkádba, tudod copy, paste, osztán itt az újabb HVG botrány...)

De mostan főzünk: szalonnát kockára vágtam (nagyjából 69,8 grammot), megolvasztottam, majd a durvára vágott tyúkhúrt beledobtam. Pillanatok alatt összeesik. Sóztam, reszeltem rá egy negyed szerecsendiót. Húsz percet pároltam, majd felengedtem vízzel (bár a recept bort is ad alternatívaként, most a tiszta ízre voltam kíváncsi). Negyed órát főztem, majd tejfellel behabartam. Amíg főtt, olíva olajon diót pirítottam, és megszórtam vele a tetejét.


Méltó módon illeszkedik a spenót, mángold, csalánfőzelék sorba! Jó étvágyat kívánok!

2012. november 28., szerda

Karalábéfőzelék sült csirkemájjal

Mostanában az az elhatározásunk, hogy igyekszünk keveset vásárolni a főzéshez, ami van, azt használjuk. Nos, a kertben van még elképesztő nagyságú karalábém:

és kérem, ilyenből van még vagy tíz!

Megmondom az őszintét, hogy kicsit ódzkodtam tőle, már azt gondoltam, hogy megy a komposztba, mert biztosan nagyon fás. De azért nekiálltam, megtisztítottam és láss csodát: puha, mint a vaj, egyszerűen nem hittem a szememnek, meg a késemnek... Hát mi legyen belőle? Hamar döntöttem: főzelék.

A kurkumától ilyen szép sárgás

Megtisztítottam, igyekeztem egyforma kockákra darabolni. Egy negyed vajon megdinszteltem egy csokor petrezselyemzöldet, majd beledobtam a karalábét. Együtt dinszteltem, majd adtam hozzá egy kevés házi zöldségkrémet és felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje. Közben egy kétdecis főzőtejszínből kivettem három kanállal, ebbe egy tojássárgáját tettem, és elkevertem. Amikor a karalábé majdnem kész volt, sóztam, borsoztam, és adtam hozzá kurkumát. Ekkor a tejszínt belekevertem, hagytam, hogy rottyanjon egyet és levettem a tűzről. Félretettem, hagytam, hogy hűljön egy keveset, végül elkevertem benne a tojásos tejszínt. Amikor elkészült, akkor friss bazsalikomot szórtam bele, elkevertem, és tálaltam. Hát én ilyen finom főzeléket régen ettem!

Aznap vettünk sertészsírt és csirkemájat. A zsírt felolvasztottam, és abban megsütöttem az összest májat. Ebből tettem a karalábéfőzelékre. A májas zsír pedig finom kenyérre való kenhetőség...

2012. november 26., hétfő

Rántott camembert bodzalekvárral

Valamelyik nap olvastam egy blogban, hogy a bodzalekvár tökéletesen kiváltja az áfonyát, mindenhez illik, amit az erdei gyümölcsből készült lekvárral szervíroznak. Nekem meg ugye a pincében ott sorakoznak szépen bodzalekváros üvegeim!


Innen már csak egy gyorskeresés a gömbkomputerben (okos kis buksim), és kidobta, hogy: rántott camembert. Nosza!

A kerek sajtokat kettévágtam, tejben megforgattam, majd lisztben. Most jött a "tojásfürdő", majd a prézli, és megint tojás és megint prézli. Magyarán duplán bundáztam, ahogyan az olvadékony sajtokat szokták, ha kirántják. Ezután ment bele a fagyasztóba, mert ez is egy trükk a sajtok rántásánál: a burok megsül, mire a sajt észbe kap, már nem tud kifolyni!

Közben elkészítettem a párolt rizs, ahogyan szoktam: olajon megdinsztelek egy kis fej apróra vágott hagymát, majd arra megy a megmosott bögrényi rizs. Ha kifehéredett, akkor megszórtam házi ételízesítővel, sóztam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. addig pároltam fedő alatt, amíg elfőtte a vizet, utána levettem, hogy kipárologjon belőle a maradék.

A sajt mellé bodzalekvárt tettem, igazán finom ebédünk lett!


2012. november 18., vasárnap

Rántott hal csicsókával és citrommártással

Dübörög az egészség! A hal sok foszfort tartalmaz, ami az agyműködést serkenti, a csicsókáról már írtam, cukorbetegek is fogyaszthatják, ezen kívül nagyon finom.  Arról nem is beszélek, hogy gyorsan elkészíthető ez az étel!
Arról most ne beszéljünk, hogy a pangasius milyen lobbinak az érdekeit sérti. Ha valaki megeszi a párizsit és a virslit meg a gyári lekvárokat, akkor nem lehet finnyás a pangasiust illetően sem, ez az én véleményem.
Szervezd meg a főzést. Elsőként ki a a halat a fagyasztóból. Közben pucold meg a csicsókát. (Lelőhelye a kertem, de állítólag lehet piacon is kapni.) A megtisztítás a feleség tisztaságmániájának erős függvénye. Férfiak megmossák, megdörzsölik kicsit kefével és kész. Az asszonykám órákon keresztül kapargatta, mosta, dörzsölte... szépen megcsinálta. Ennek a módszernek is van előnye: nem csikorog a talaj a fogad között (bár a főtt talaj baktériummentes).
Szóval kiolajozott tepsibe tette a félbevágott gumókat, sózta, és 200 fokon fél órát "hőkezelte". Ezzel a köret kész. 
Én meg egy kis hagymát apróra vágtam, egy evőkanál vajon megpároltam, tettem hozzá egy kanálnyi lisztet, kicsit megpirítottam, majd felengedtem nagyjából három deci zöldséglével (házi ételízesítővel készült). Lassú tűzön negyed órát főztem.  Közben egy tojás sárgáját elkevertem két evőkanál tejszínnel, és a maradékot (kétdecis volt) hozzáöntöttem a mártáshoz. Tovább forraltam 8-10 percet. Utána levettem a tűzről, hagytam kicsit hűlni, majd belekevertem a tejszínnel elkevert tojássárgáját. Sóztam, borsoztam és egy fél citrom levét facsartam bele. Egy szűrőn átpasszíroztam (a sürejét megettem, mert finom ám), kész a mártás.
A két fél halat megforgattam lisztben. A maradék tojásfehérjét meg egy egész tojást elkevertem két evőkanál tejföllel, ebben forgattam meg a halakat. Végül zsemlemorzsában. Nem egyszerű művelet egyik se, mert vigyázni kell, el ne törjön a hal. Forró olajban rántottam, két lapátot is használtam a forgatáshoz, nem tört el egyik sem.
Tálaláskor a csicsókára szórtam bordó bazsalikomot. Egy kis száraz fehérborral isteni fogás! 
Ha eltekintesz a a hal bundájától (vagy leszeded), akkor fehérjenapra eheted, mert a csicsóka semleges.

2012. november 16., péntek

Paradicsomleves sajtos palacsintacsigával

Állítom, hogy a legegyszerűbb ötletek a legnagyszerűbbek. És ez fokozottan igaz akkor is, ha nem az én rengeteg eszemet dicséri, hanem az asszonykám találta ki!
Paradicsomleves  sajtos palacsintacsigával
Mert miről is van szó? A paradicsomlevesbe betétként sajtos palacsintacsigát tett. És ettől egyszerűen fantasztikus lett a leves! No, persze az is kellett , hogy a hagyományos levest egy kicsit átalakította (annak az íze viszont az én érdemem!).

Elsőként cukrot karamellizált egy kevés vajon, meghintette egy kevés liszttel, majd felengedte egy üveg paradicsomlével. Ezután tett hozzá egy fél üveg házi kecsöpöt (igazából paradicsomszószt). Összeforralta. A szószban már benne volt a kevés hagyma, egyharmada pedig almából készült, és az ízesítéshez bazsalikomot és zeller zöldet használtunk a cukor, só, és almaecet mellett. Mivel a mélyhűtőben van bőven fagyasztott koktélparadicsom, vagy tizenöt darabot beletett a levesbe, és ettől igazán friss ízt is kapott.
Ezután készített két vastagabb palacsintát, reszelt bele sajtot, felcsavarta, hagyta egy kicsit hűlni, hogy tartsa meg az alakját, és végül kétcenti hosszú darabokat vágott le belőle, ezt a tányérba mert levesbe állította.
Egyszerűen remek! Érdemes a kipróbálásra, nem szokványos, de az ízek nagyon passzolnak! Egy a hibája: a sajt fehérjenapra való, a palacsinta tésztanapra, így a 90 napos diétában szenvedőknek nem ajánlott!
Mivel fényképezőgépnélküliségben szenvedtem vagy másfél hónapig, amikor befőztem, nem tudtam fotózni, így ki se lett blogolva. Most, utólag megmutatom a pincében őket:

Pincében az eltett paradicsomszósz és paradicsomlé
Paradicsomlé, paradicsomszósz valamint házi zöldségkrém (a nagy üvegben, Vegeta helyett)

2012. november 7., szerda

Sütőtökleves birsalmával

Most van az idénye!
Hallom a tévében, hogy nagyanyáink idejében mi mindent készítettek belőle. Mivel nekem nem volt nagymamám, ezért aztán nem tudom az igazát, de azt igen, hogy zsenge ember koromban hírből ismertem csak a sütőtököt, akkor is csak sülve, és a kásássága miatt nem volt egyáltalán népszerű köreimben.
Ahogy beköszöntött az interneten a bolgok, és azon belül is a gasztroblogok korszaka, s én is beléptem, jöttem rá, hogy mi mindent lehet készíteni ebből a későőszi  konyhakerti növényből.
Mindenekelőtt a krémleves nálam a "námber van". Nekem nem ebéd az ebéd, ha nincs leves. Ilyenkor nem egy kis fazékkal készül, hanem legalább két napra való!
Hiába készítettem már, hiába blogoltam, meg tettem ki honlapom főzős aloldalára is, mindig receptet keresek a neten elsőként, ha nekiállok főzni. Mert jönnek az ötletek! Most is onnan kaptam.

Így készül:

Vajon piríts meg egy szép, vékony szeletekre vágott birsalmát. (A kertünk most ontja a birsalmát, az asszonykám lekvárt főz belőle, én meg levesek, ugyebár.) A megpucolt, kockára vágott mintegy 82 deka (a mérleg ennyit mutatott...) sütőtököt valamint két nagyobb – szintén felkockázott – burgonyát (20,4 deka a mérleg szerint) hozzáadod, kicsit sózod, öt percig fedő alatt pároljad. Adj hozzá egy nagy kanál mézet, ezután öntsd fel a vízzel, húslevessel avagy leveskockás vízzel. kapjon kevéske balzsamecetet (az ecetnek és a méznek harmonizálni kell, egyiket se érezd, de legyen kellemesen édes-savanykás íze). ha felforrt botmixerrel krémesítsed. Egy bögrébe tegyél két deci tejszínt, merj hozzá a forró levesből, kavard el, majd öntsd a levesbe. Forralni már nem kell.
Tálaláskor én meglocsoltam tökmagolajjal. A második tányérhoz adtam egy kis csilikrémet, hát úgy is nagyon ehetős ám!

Hozzávalók: sütőtök és burgonya 80%-20% arányban, egy birsalma, 3 deka vaj, egy evőkanál méz, balzsamecet, só, két dl. tejszín, tökmagolaj.
(Vajat és ne margarint használj, mert 3 dekában 2 deka a csapvíz, hogy lehet ilyesmiért pénzt adni? Ja, én most lájt margarinnal készítettem, mert a hévízi kórházban vagonszámra adták, került belőle haza is, és a vajunk éppen elfogyott. Ezt az emberidegen vizes kemikáliát használtam, hát azt a sistergést, spriccelést, amíg a víz kisült belőle...)

2012. november 5., hétfő

Pirítós, a retro reggeli

Gyermekkorom kedvenc reggelije, vacsorája!
Amikor édesanyám beletette a kenyérszeleteket a forró zsírba, és megcsapta az orromat a jellegzetes, sülő kenyér illata azonnal a konyhában teremtem, és alig vártam, hogy elkészüljön az első. Kikaptam, vastagon bedörzsöltem fokhagymával megsóztam, és nagyot haraptam belé.
Reccsent a fogam alatt, a számban szétáradt a semmivel össze nem hasonlítható íz, a fokhagyma picikét csípett, mennyei volt!
Pirítós teával
Lakomáztam! És hozzá persze tea dukált. Finom kínai vagy orosz tea, jó cukros, igazi citrompótlóval ízesített. Ne tessék nevetni az "igazi" jelzőn. Amikor nem volt pénz citrompótlóra, akkor ecettel savanyítottuk. Ma ihatok bármilyen finom teaát, raffinált keveréket, nem tudom meginni cukor nélkül. Mert nekem a tea édes. Igaz, ma már nem három teáskanállal teszek a bögrébe, de édesnak kell lennie. Ez a mai reggeli annyiban különbözik, hogy finom, Earl Grey teát ittam hozzá.

Így dőzsöltünk akkoriban! Mikor is? Az ötvenes évek végén, és a hatvanas években.
Ma újra gyerek voltam. És azt hiszem, egyre többször visszatér az asztalra...
Te mikor ettél utoljára?

2012. november 3., szombat

Kínai csirkemáj sült tésztával

Előre bocsátom, hogy vannak kaják, amit hanyatt fekve, ollózva, a tenger közepén is képes vagyok megenni (és elkészíteni), ha a sors úgy hozza. Egyszerűen nem tudok ellenállni a wokban sült friss zöldség illatának, és a spagettivel együtt... felséges!
A legutóbbi kisbéri bevásárlás alkalmával vetettem egy 30 dekás csirkemájat az asszonykámmal, és tegnap volt az ideje, hogy terítékre kerüljön. Talán azért vettem, mert legutoljára egy ázsiai gyorsétkezdében ettem csirkemájat, és nem olyan volt, amilyet szeretek. Mert az igazi máj puha, majdhogynem krémes. Ezért "kényszerültem" finoman elkészíteni. Persze mondhatod, miért ettem gyorsbüfében, miért nem egy menő étteremben? Ennek ezer oka is volt: az első, hogy étteremnek híre-hamva sem volt a környéken (puszta közepén épült outlet-center), a második, ha lett volna is... na, de hagyjuk.
Természetesen minden kaját egy fohásszal felérő kérdés vezeti be:
- Guglim-guglim mondd meg nékem, melyik a megfelelő recept...?
Persze, hogy találtam. Elolvastam, elmentettem egy pdf fájlba, osztán nekiláttam:

Elkészítettem a szaftját:

1 deci Olíva olajat, 3-4 kanál sötét szójaszószt, borsot, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy deci édes Martinit összekevertem és belekotortam a feldarabolt májat. Aszondod, hogy kínai és Martini együtt, hogyan jön ez össze? Hát úgy, az "eredeti" recept szerint sherry kell bele. Mert az annyira kínai... (nyilván valami távol-keleti alkohol inkább...). És azt is jól kiolvastam, ha nincs sherry, jó a sangria is. Ha az is, akkor a Martini talán nem? Elvégre ugyanaz a kategória... és itthon csak Martini volt bontott (az asszonykámé, hozzávetőlegesen 6 éve bontotta ki, még volt benne egy decinyi, mert ő ilyen ütemben fogyaszt alkoholt), hát azt tettem a kajába.

Amíg pácolódott, addig elkészült a sült tészta:

A spagettit megfőztem (al dente, mert csak így az igazi), amikor leszűrtem, akkor a wokban elkészítettem a zöldségeket:
Julienre vágtam (olálá..., ahh minő gasztro vagyok, meg kulinár!), azaz gyufaszál vékonyra és hosszúságúra egy fél pirospaprikát (kápia, saját), két kelkáposztalevelet (finnyásokok tehetnek bele sima káposztát is) meg egy kis fej hagymát. Akkor dobtam az olíva olajra, amikor a wok már füstölt. Gyorsan megpirul, vigyázni kell, hogy csak barnára süljön, de ne égjen oda. Ekkor ment bele a friss (mirelit) zöldborsó, zöldbab és kukorica. ha lett vón' sárgarépa, akkor az is. Megpirultak ezek is.
Zsupsz bele a tésztát, keverés, kavarás vagy öt percig, kész. Egy lábosba öntöttem.

A wokot kikapartam a falapáttal, és beledobtam a májat az összes mindenféle olajos páccal. Addig sütöttem, amíg a máj kifehéredett, de még nem kezdett keményedni. Kész!

Most már csak tálalni kell! Most csili nélkül készült, mert számítottam az asszonykámra, hogy eszik belőle, és igen! Ezért én a tányéron szórtam meg házi erős paprikával.
Na, és a tetejére apróra vágott petruska (fodros petrezselyem) került.

Móri Ezerjót ittam hozzá, mert Mór Aka vonzáskörzetébe tartozik, és én lelkes lokálpatrióta vagyok.

2012. október 26., péntek

Indiai csirke curry főtt pulykából

Hazajöttünk Hévízről ahol éves generálon voltunk és a műszakit egy évre megkaptuk. Itthon a sógoromék vártak egy hatalmas lábas húslevessel, amiben pulykacomb, pulykaszárny és némi sertéshús voltak. Hááát, ez a leves isteni volt!
Elmentek, és itt maradtunk ketten fél hordó levessel és egy csomó főtt hússal.
Mit kellene főzni, hogy felhasználhassam a sok-sok főtt húst? Ahogy böngésztem a receptjeim között, megláttam a curry szót, ez azonnal eldöntötte a kérdést... Most már célirányosan kerestem Tasty Appetite receptjei között, amíg meg nem találtam az indiai csirke curryt, és a csirke majdnem pulyka... nem?
Elkészítettem, nos, ez telibe talált.

Én így készítettem:

Elsőként felvágtam egy közepes hagymát apróra, megdinszteltem. Ezután apróra kockáztam két nagy fokhagyma gerezdet, egy közepes csili paprikát (most tulajdonképpen hazudok, mert "csak" zöldpaprika volt, az asszonykám nem tudja az erőset megenni, és ökör eszik magánban...). Aztán behoztam nyolc darab koktélparadicsomot, félbe vágtam őket. Friss gyömbérből letörtem egy nagyobb diónyit,  pucoltam felaprítottam és mindet beledobtam a turmixgépbe. Öntöttem hozzá nagyjából két decinyi házi kecsöpöt, egy kávéskanálnyi koriander magot és egy csapott kanálnyi római köményt (mindkettő saját termés!). Alaposan összeturmixoltam. Ráöntöttem a hagymára és alaposan elkevertem.
Most jön bele a fél kilónyi csirkemell, vagy mint én csináltam a kockára vágott leveshús és gyakori kevergetés mellet 15 perc alatt megpuhul. Természetesen amikor elkeverted, jöhet a só, a frissen őrölt bors, egy púpozott kávéskanál kurkuma és ízlés szerinti curry por.
Amikor elkészült akkor egy nagy csokor friss koriandert és/vagy petrezselyemzöldet felaprítasz és beledobod.
Főtt rizzsel célszerű tálalni.
De ha maradt az előző napi csicsókából akkor azzal fehérje napra való fogás!

2012. október 23., kedd

Tejszínes csicsóka és párolt mángold

Gizi receptjei között olvastam az alábbit: Szaftos csirkemell tejszínes sült krumplival és párolt spenóttal. Innen jött az ötlet. most egy húsmentes, könnyű kaját kívántam, hát gyerünk...
A krumpli helyett kivettem egy hatalmas bokor csicsókát a kertből, és a spenót helyett mángoldot használtam, mert van bőven ez az istenáldotta növény!.
Megmondom az őszintét, hogy NB I-es lett.
A csicsóka a tepsiben, szépen megsült
A csicsókát így készítettem:

2 nagy fej hagymát megpucoltam, és vastag karikákra vágtam. A tepsit kikentem olíva olajjal, lefektettem a hagymákat, sóztam, erre jött a csicsóka (felét hámoztam, felét alapos súrolással tisztítottam, és amelyiken a héja rajta maradt finomabb volt!) Erre ráterítettem a mángold kivágott és 4 centis darabokra vágott szárát. Majd meglocsoltam tejszínnel (falusi tejről szedettel). Be a sütőbe, 35 perc alatt készt lett 180 fokon légkeveréssel.
Csicsóka a mángolddal

A mángold:

Olíva olajat forrósítottam, ebbe dobtam a megmosott leveleket. belenyomkodtam, fedőt tettem rá, sóztam. Egy pici vizet löttyintettem mellé, csak annyit, hogy gyorsan gőzzé váljon, és a felső levelek megfonnyadjanak, essenek össze. megkevertem, reszeltem rá szerecsendiót, és két nagyobb fokhagymagerezdet, amit apróra vágtam. Kis levet ereszt, és hamar készen van.
Nagyon finom lett mindkettő, ha húsos vagy, akkor ehhez mehet szelethús, kevés szafttal. Mivel az asszonykám a levesben főtt húshoz ette, lefényképeztem azt is...
Hússal se rossz...

2012. október 18., csütörtök

Pöfeteggomba kirántva

Ha az ember nincs otthon, akkor nem igazán megy a blogolás. Én most ilyen helyzetben vagyok, ezért aztán „kérem szépen bocsátkozni”, ahogyan a fiam kérte az elnézést pici gyermek korában.
Az elkészítés folyamata...
A ritka „eltávok” egyikén meglátogattuk a húgomat, aki örömmel mutatta, mit kapott egy ismerősétől:
– Nézd, milyen szép pöfeteg gomba!
Valóban az volt. Ráadásul csak egy fél, de látszott, sok lesz négyünknek. Megmondom az őszintét, még soha nem ettem ilyen gombát, ezért aztán kíváncsian vártam, milyen lesz.
Mi más készült volna belőle, mint rántott gomba?
Először a tojást keverte be: öt darabot feltört, ment bele kis só, egy teáskanál kurkuma (ha bajod van az ízületeiddel, ajánlatos naponta egy kávéskanállal bedobni!), és egy deci tejszín és habosra verte. Ezután felszelte a gombát. A hatalmas (déli) félgömböt először az egyik meridián mentén kettévágta, majd az egyik felet ujjnyi szeletekre. A héját természetesen most vágta le, mert amúgy igen kényelmetlen meghámozni. Besózta, hagyta kicsit állni.
Addig elkészítette a tartárt: bolti majonézhez adott kevés mézet, fehér borsot, sót, löttyintett bele a megbontott rajnai rizlingből vagy fél decit, egy kiskanálnyi szerecsendiót reszelt bele, és egy fél pohár tejfölt adott hozzá. Alaposan kikeverte, jó habosra. Betette a hűtőbe, és ezután állt neki, hogy a gombaszeleteket kirántsa.
Puha kenyérrel ettük, hozzá a maradék rajnai rizlinget ittuk.

Hát elmondhatom, hogy felséges lakoma volt.

2012. október 2., kedd

Sült, bőrös császárhús a fogyókúra jegyében!

Az a nagy büdös helyzet, hogy ha az embernek fogynivalója van, akkor ne főzzön, csukott szemmel járjon a hentesboltba, legjobb, ha az asszonyt küldi le, mert az nem látja meg a gyönyörűséges bőrös császárhúst, ami ott kelleti magát az üveg mögött, és arra vár, hogy a szemmagasságában levő pocakomra rakódjon le... (Mert  a bőrös császárhús ilyen galád!)
Ha megláttuk, és beleszerettünk, akkor nincs más hátra, hogy megvegyük, és arra gondoljunk, hogy holnap majd lékúrát tartunk, de addig ezt mostan...
Legjobb az efféle szépséget egyben megsütni. A bőrével felfelé lefekteted, megtörülgeted, majd előveszed a férjed borotvaéles tapétavágóját, a hegyéből két egységet letörsz, és a "frissen élezett műszerrel" szépen bevagdalod (ezt a szakirodalom irdalásnak hívja) a bürkét, nem mélyen, csak a bőrét... meg egy kicsinykét.

Készíts a tepsidben egy jó kis ágyat a húsnak: vöröshagymát karikára szelve, fokhagymát durvára vágva, almát szeletekre vágva, hogy borítsa be a tepsi alját. Ezután megszórod a zöldfűszerekkel, úgysmint: rozmaring, kakukkfű. Erre tedd a húst, bőrével felfelé. A bürkét megkenegetem házi zsírral (extra szűz), és mehet a 220 fokosra hevített sütőbe. Jó harminc percig sül így, majd visszaveszünk és 180 fokon két és fél órát sütögetheted. Nem árt, ha időnként meglocsolod a saját levével...
Ha kivetted, akkor éles késsel felszeleteled, szépen elrendezed a tálon, és kigondolod a köretet...
De amíg idáig jutottál, és közben sutyiban a mérlegre álltál, akkor az újraéledt bűntudatodra hallgatva összevágsz paprikát, paradicsomot, lila hagymát, fehér hagymát, megborsozod, egy halovány spricc borecetet adsz hozzá, és olíva olajjal teszed sikamlóssá az egész salátát, amit te köret helyett fogsz enni a húshoz, amíg családod többi tagja krumplipürét, esetleg hagymás tört krumplit tesz bele a fejébe a hús után.

Azért a 90 napos diéta fehérjenapjába belefér ám!

Hozzávalók: egy kb. másfél kilós bőrős császárhús, 2 fej vöröshagyma, 2 nagyobb alma, 5-6 gerezd fokhagyma, 2 szál friss rozmaring, 4-5 szál friss kakukkfű, só,bors, borecet, olívaolaj

2012. október 1., hétfő

Narancsos borjú francia burgonyapürével

Az ősz beköszöntével eljött az ideje a nehezebb ételeknek is, és ez akkor is így van, ha a borjúsült nem igazén a füstölt csülök kategória, valamint a burgonyapüré sem úgy fekszik a gyomrodba, mint a gyorsfaloda emészthetetlen sült krumplija.
Vendégeket vártunk, ezt tettem az asztalra!

Hozzávalók:

1 kg burgonya
2,5 dl olivaolaj
20 dkg reszelt sajt
só, bors

A borjúhoz: 
1 kg borjúszelet (comb), 2 evőkanál olaj, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 nagy narancs leve és vékonyra szeletelt héja, 1 citrom reszelt héja, 4 szem szegfűszeg, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 babérlevél, 22 szem zöld vagy fekete olajbogyó (el is maradhat), egy kevés só, törött fekete bors.

Elkészítése:
A burgonyát főzd meg, törd össze, sózd, borsozd. tedd bele a reszelt sajtot, és add hozzá az olívaolajat, keverd jól el.
Akkor jó, ha a massza "rugalmasnak" tűnik.

A borjút így készítsd:

Nagyobb lábasban megmelegítjük az olajat, és barnára sütjük benne a hús mindkét oldalát. Mellérakjuk az apróra vágott vöröshagymát és a zúzott fokhagymát, és takaréklángon 1-2 percig pároljuk. Leöntjük a narancs levével, és annyi vízzel, hogy a húst ellepje. Ízesítjük a narancs és citrom héjával, a szegfűszeggel, a fahéjjal, a babérlevéllel, megsózzuk és megborsozzuk. Lefödve egy-másfél órán át, mérsékelt tűzön főzzük, amíg a hús omlóssá nem válik. Ha olajbogyót is teszünk bele, csak 30 perccel a főzés befejezése előtt adjuk hozzá! A húst felszeletelve, mártásával leöntve, rizzsel vagy burgonyapürével tálaljuk. (Én még be is sűrítettem két deci főzőtejszínnel, és nem lett rosszabb tőle!)
JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

2012. szeptember 26., szerda

Paradicsomos rakott patisszon

A tepsiben
Az a helyzet, hogy ezt a receptet Gabojszánál olvastam. Nagyon megtetszett, elmondtam az asszonynak, ő először elkészítette tökből, még a nyáron, és az olyan finom lett, hogy most itt volt az ideje, hogy elkészüljön az utolsó eresztés kerti patisszon. De mint minden recept errefelé, ahol a kurta farkú blogger túr, azaz a torta- és pacalhegyen is túl, minden dinamikusan változik, így ez a recept is.
Mert mi (illetve a Seafalconné) ezt így alkotta meg:
Egy zománcos tepsit kiolajozott, kibélelte patisszonnal, amit három-négy milliméteresre szelt. Ment rá kis petrezselyem, só és bors, majd jöttek rá a paradicsomszeletek, amik meg bazsalikomot kaptak magukra, mert milyen a paradicsom bazsalikom nélkül? Olyan, mint a Seafalcon fényképezőgép nélkül! De ez az állapot már gyökeresen megváltozott, mert megvan a kamerám és a paradicsom is megkapta a bazsalikomját. Ezután reszelt sajtot szórt az asszony rá, és ami nagyon fontos: házi tejfelt csurgatott keresztbe kasba.
Ezután megismételte a rakást illetve a rétegzést, a tetejére sajt került és ment be az előmelegített sütőbe. Kétszáz fokon fél órát sült.
A tányéron
Meglepően ízletes és finom lett! Hatalmas élmény volt! Sokat törtem a fejem, mi adott neki ennyire kellemes ízt, mert nem akartam elhinni, hogy csak "úgy", magától finom.
Azt hiszem, rájöttem: a házi tejfel a forsza! Most nem akarok senkit elkeseríteni, de az a tejfel, amit te megvásárolsz, akár házi tejfölként is a piacon a maszektól, nem házi tejfel. Ugyanis azt oltóval készítik, és hiányzik belőle az íz! Az igazi tejfölt én aludttejről szedem le, olyanról, ami legalább három-négy napot "aludt" már. Ennek a teteje már elkezd "bőrösödni", sőt kicsit nyúlós lesz, és eszméletlen finom íze van (vigyázz a finom az nagyon relatív jelző!). Nos én ennek tulajdonítom azt a hallatlanul csodálatos ízt és kulináris élvezetet, amit ettől az ebédtől kaptam.
Azt még fotó nélkül mondom el, hogy a maradékhoz spagettit kevertem, és vacsorára is finomat ettem.

Gabojszának igaza vagyon, amikor a hűs fehér bor dicséretét zengi, ami illő kísérete ennek a finomságnak!

2012. szeptember 21., péntek

Szavak a hullámok hátán a Kossuth Rádióban

Mivel ehhez nem kell fényképezőgép, írok egy OFF bejegyzést azoknak, akik tudják, hogy írtam egy szótárt Szavak a hullámok hátán címmel:


A tegnap esti Tetten ért szavak című nyelvművelő műsorban Balázs Géza nyelvész beszélt a szótáramról az Mr1. Kossuth Rádióban (2012.09.20).
Ha a linket követed, akkor a rádió hangtárába jutsz, és ott a műsor címére kattintva meghallgathatod. Sajnos trehányul rögzítették, ezért a Sportvilág utolsó blokkjának 1-2 perce van előbb a hegyi kerékpárosok olimpiai szerepléséről. Utána kezdődik, és mindössze öt percnyi, tehát igazán nem hosszú.
Vannak persze benne pontatlanságok, de ez annak, aki nem tengerész vagy nem ismer személyesen, nem tűnik fel.
Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam előre mikor beszél a Tanár Úr a könyvről a rádióban, így sajnos nem hallottam élőben. Még jó, hogy a keresztlányom hallgatta a Kossuthot és felhívott, különben "elkallódhatott" volna...
Jó lenne, ha valaki tudná "jutubizálni" a műsort, mert 15 nap múlva nem lesz már elérhető...

2012. szeptember 14., péntek

Blogolhatok: megvan a fényképezőgépem!

Ha nem tudod, miről is van szó, akkor előbb ezt olvasd el, a Hogyan blogoljak tovább... című bejegyzésem.
Nos, örömmel jelentem, hogy megvan, meglett, haza fog térni az elveszettség állapota már nem áll fenn! Igaza volt azoknak, akik reménykedtek, akik biztattak, hogy csak meglesz, meg kell lennie!
És majdnem nekem is igazam lett, mert már nagyon néztem, hogy milyen gépet vegyek, milyen jó, hogy nincs elég pénzem, mert így nem vettem, ha meg hajóznék még, akkor már régen vásároltam volna egyet! Ez is a nyugdíjas lét előnye!

Szóval a fiam csetelte tegnap nagy örömmel:
- Apa, megvan a fényképezőgép!
Gondolhatod, mennyire megörültem! Az történt, amire senki se gondolt. Én ugye azt hittem, leesett a szemetesbe, és annyi neki. Mindenki erősen bizonygatta, hogy senki el nem vihette, hisz' mindenki mindenkit jól ismert. Oszt mégis az volt, hogy valaki elvitte!
A nászomat egy barátja hívta nagy röstelkedve, hogy a pici leánya játékai között látta meg, onnan került elő, a kis lányka volt az, aki úgy gondolta, hogy otthon is játszik majd vele...

Az októberi szüretkor hozza majd haza a fiam, és akkor majd megmutatom nektek az esküvői kajákat, meg a publikus dolgokat! És utána folytatom a kaják blogolását is, mert itt az ősz, beszorulunk a lakásba, nem veszi el a kert az időt a főzéstől.

2012. szeptember 11., kedd

2012. augusztus 28., kedd

III: Nemzeti Gulyásnap

Csak szólok, hogy az idén is lesz!

Szerintem nagyszerű kezdeményezés volt, ami hagyománnyá válik. Köszönet érte az elindítónak. Természetesen az idén is részt fogok venni és főzök egy finom lecsót, és természetesen bográcsban. Ha minden igaz, nem is leszünk egyedül, kisebb társaságra számítok.
Tavaly is főztem, akkor is lecsót, mert nem a hús a lényeg, hanem a részvétel!
Hogyan vehetsz részt? Nem kell sehova se elutazni, csak kimész a kertbe, a hétvégi házba, előveszed a háromlábat, a bográcsot és készítesz jó kis gulyást, pörköltöt, lecsót, slambucot, krumplis tarhonyát, halászlét... a lényeg, hogy mindent főzhetsz, ami bográcsban készül, és jellegzetes magyar étek, tehát minden "ér"!
Itt a link, ahol elolvashatod, hogy...
Csatlakozz te is!

2012. augusztus 27., hétfő

Ha már kajákról meséltem, az esküvőről is...

A férjem várom az esküvőnkre... mondhatta a kis menyem a bukaresti ismerőseinek, mert jó pár nappal előbb utazott haza, hogy intézhesse a szükséges dolgokat.
A fiam velünk jött, és több éves együttélés ide, meglévő polgári házasságkötés oda, nem aludhatott a feleség-menyasszonyával, így egy kedves ismerősnél lettünk vele együtt elszállásolva.
Az esküvő nagy vonalakban persze azonos Európában mindenütt: polgári szertartás, templomi esküvő, végül vacsora.
Itt is így volt, de mégis más! És a nemzeti sajátosságok - és azon belül a helyi szokások - teszik igazán érdekessé!
Bukarestben a nap a vőlegény öltöztetéssel kezdődött. Hozzánk jöttek a vőlegény barátai, (szigorúan férfimuri!) hogy előkészítsék a fiamat az esküvőre. Más esetben szerintem a boldog ifjú gatyában várakozik, de most az ing és nadrág már rajta volt. Már a lépcsőházból hallani lehetett, hogy érkeznek, mert tangóharmonika szólt, s beléptek énekelve.
A fiam székre ültették, majd megborotválták: borba mártott virággal maszatolták szét az arcán a borotvaszappant, majd a legnagyobb konyhakéssel (persze a fokával) megborotválták. Közben volt évődés, mert hoztak egy kisbaltát, a borbély rajta köszörülte a kést, s választást ajánlott, melyikkel borotváljon. Bár a baltát választotta a vigyorgó vőlegény, a késsel - gondolom - könnyebb volt véghezvinni. Ezután a nyakkendőt kötöttek meg, rápróbálva a bokára, a csuklóra, majd hátra nézve, végül sikerült... a mandzsettagombok után a nadrágszíjat is megkapta, végül cipőt húztak a lábára... majd megkapta a zakót. Igazán fess vőlegény lett! Egy kis tánc is belefért még az időbe, a kis szobában horát jártak, a körbe a fiam is beállt.
Most a vőlegény a szüleivel és a barátaival el kellet, hogy menjen a nașékhoz, akik az esküvői keresztszülők. Természetesen ő is pap, abból a templomból ami a nászom vezetésével működik.
Itt egy kisebb "buli" volt, nagy svédasztallal. És persze tánc a tangóharmonikás vezérletével. Izgett-mozgott a lábam, de a térdem nyugit parancsolt, és szót kellett fogadnom (sajnos). Ezután mehettünk a menyasszonyért, most már a keresztszülőkkel megerősítve!
Ő már felöltözve várt. Ami hátra volt, hogy megkapjuk tőle a virág kitűzőket. A vőlegény hajtókájára, a keresztszülőkre, és a négy szülőre tűzte fel.
Utána hamarost átmentünk a templomba.
Az esküvői szertartás - tekintettel, hogy a templom első papjának a lánya ment férjhez - igazán nem szokványos volt de nagyon impozáns és számomra érdekes. Egy esküvőt egy pap vezet le, itt összesen huszonnyolc pap vett részt a szertartásban. A ceremónia fő részeit mind más pap végezte.
A gyűrűkkel való jelképes eljegyzést is más, az ifjú pár aranykoronával való megkoronázást is más, és  négyen mondtak beszédet is. Sajnos azután a koronát levették a fiam fejéről, rövidebb ideig volt megkoronázva, mint egy pünkösdi király! Viszont a hatása életfogytig szól...
Az ortodox templomban igen kevés az ülőhely, de az esküvőn "érdekeltek" mindegyike áll. Az apatársam (hogy a nászom helyett erdélyi kifejezéssel éljek) azonban mindkettőnknek szerzett egy karosszéket, lévén az én rossz térdem nem bír ki öt percnél hosszabb álldogálást, és az asszonykámat a bokája alaposan kínozta most is.
Így végül is az egy órás szertartás nem is volt hosszú, sokkal inkább fogadni a jókívánságokat, ez negyven percig tartott, közben helyben jártam, kis köröket mentem, izegtem-mozogtam...
A rokonok kint vártak, azzal a vagy harminc hölggyel, akik kardvirágot tartva virágalagutat képeztek a feltartott kezekkel, és tették ezt jó negyven percig türelmesen, amíg a gratulációkat fogadtuk. Kivonulás közben marokszám szórták a rizst az ifjú párra is, és mindenkire, aki közvetlenül követték őket. Ránk is jutott pár szem.

2012. augusztus 25., szombat

Hogyan blogoljak tovább...

... ha nem tudom megmutatni, mit főztünk, hogyan néz ki?
Elvesztettem a fényképezőgépem.
Sajnálom nagyon, mert ilyen jó gépet már nem engedhetek meg magamnak többé...
Nagyon sajnálom, mert a romániai utunk és az esküvői fotók mind odalettek!
Sírni szeretnék. De csak magamat okolhatom, miért tettem le "valahova", amit aztán azonnal elfelejtettem, merre van... volt...
De azért időnként majd kiteszek régebbi recepteket, amikhez vannak fotóim.
Pedig készítettem fotót a bukaresti esküvő minden fogásáról!
A hétféle előételről, amit egy tányéron hoztak: hortobágyi húsos palacsinta volt (a magyarok tiszteletére, olyan amilyen, a gesztus a lényeg, és valóban finom húsos palacsinta volt), rántott sajt, sült pácolt gomba, kis összetekert kolbászka pálcikával átszúrva, meg húsgombóc, hústekercs, meg még valami. Az első fogás hal orly módon, párolt zöldségekkel, egy rafinált mártásban, egyszerűen remek volt! Utána a sarmale (a nászasszonyom finomabbat készít). Később még volt egy húsos fogás... nem emlékszem, nem látom magam előtt... volt benne hústekercs, meg sült hús, meg sült burgonya. De hát a fogások között egy-másfél óra volt, közben meg a fehérboros poharam állandóan megtelt, ha kiittam, ugye... az utolsó fogás hajnali egy körül került az asztalra.
Pedig lefotóztam másnap a vidéki házban a ciorba de burtát (savanyú pacalleves) és a ciorba de perișoarét (savanyú húsgombócleves), a mamaligával (puliszka) tálalt tejfeles édes sajtot (a leghétköznapibb túró), az apró sarmalékat (töltött káposzta, de egészen aprók, olyan hosszú, mint egy cigaretta, és olyan vastag, mint egy szivar), amit a nászasszonyom szőlőlevélbe töltött, s lefotóztam a parázson grillezett sertést, amihez fokhagyma mártást kaptunk és frissen szedett hatalmas paradicsomot, no meg friss kenyeret.
Csak az vigasztal, hogy majd csak kapok képeket a román rokonoktól és a socru mic (kis após) barátaitól. És sajnálom azokat a képeket is, amit az "apóskínzáskor" készültek... Ez Buzau környékén élő lakodalmas szokás, a két apóst és a naș-t "megkínozzák".
Székre ültetik, mindenfélét öntenek a fejére, dögerős paprikával kipreparált sarmaléval etetik, ecetes bort itatnak vele, jéghideg vízzel locsolják le a "mezítlábát" (bár ez a kánikulában nem volt tortúra jellegű!), a végén talicskába teszik, és mindenfelé rohangálnak vele, végül kiborítják... .
Kezdték a kis apóssal (a lány apja), majd jöttem én, a socru mare (nagy após), végül a naș következik.
A NAș egy érdekes ortodox "intézmény". Náluk nem esküvői tanú van, hanem az ifjú pár keresztszülőket választ, románul: nașii. És azt is tudni kell, hogy a hagyományaik szerint az esküvői hierarchiában a legtekintélyesebb a SOCRU MARE, azaz a nagy após, a vőlegény apja (szerénységem). A menyasszony apja "csak" SOCRU MIC, azaz kis após...
Nagy volt a hangulat, sok dalt ismertem meg, de ami most a fülemben cseng az az, amiben valami ilyesmi van:
Multi ani trăiască, multi ani trăiască, la multi ani! - Sok-sok-sok boldogságot, éljen..., de ennek a helyességért nem kezeskedem, ne innen tessék román nyelvvizsgára készülni!

Szóval csak ezt akartam mondani az elveszett fényképezőgépen kapcsán.

2012. augusztus 13., hétfő

Ratatouille, avagy a kert dicsérete

Amióta ebben a kis faluban élek, a hétköznapok legboldogabbjai közé tartoznak azok a napok, amikor kimegyek a kertbe, és leszedek valamit és beviszem a konyhába! Hát még az ilyen alkalmak, amikor minden hozzávaló (a só kivételével) a kertből való!
Mert mi kell hozzá? Padlizsán, cukkini, paprika, paradicsom, és hagyma. Fűszerek közül fokhagyma, bazsalikom, petrezselyem, kakukkfű és természetesen só. Mindez ott van a kertben, csak ki kell menni, és... Ilyenkor nagyon tudok örülni.
Nagyon szeretjük ezt a francia kaját (amiből közelítőleg annyiféle tuti recept van, ahány francia háziasszony...), csak kicsit pepecs, de megéri a fáradságot!
a kert ajándékaiból
Elsőként a centis karikákra felszeletelt cukkinit dobom forró olívaolajra, úgy grillezem, hogy barnára süljenek az oldalai. Zutty, bele egy nagyobb tálba. Ezután ugyanerre a sorsra juttatom a - most vékony csíkokra szeletelt - padlizsánt is. Ha piros mindkét oldala, mehet a cukkinire a tálban. Most jön a paprika, amiből legyen benne sárga, zöld, piros is. Nekem volt két előérett kápia paprikám, egyik fele zöld, a másik már piros volt. Ezeket hosszanti vékony csíkokra vágtam (máskor mindent kockázom, de most csíkozhatnékom volt). A paradicsomot lobogó vízbe dobtam, majd öt perc múltán hidegbe, és a héjukat lehúztam. Több, mint a fele befőzni való volt, hogy legyen bőven leve, és volt benne jócskán lucullus is, hogy az maradjon egybe, legyen a paradicsom is harapható. Most már csak a hagyma volt hátra.
Csíkokra vágva ment az olívaolajra, miután egy keveset párolódott, ment rá a paradicsom, bele a friss, megvágott fokhagymagerezdek, rottyant egyet, bele a paprika, a padlizsán és a cukkini. Összefőztem, meghintettem petrezselyemmel, bazsalikommal és kakukkfűvel. A végén sóztam. A főzési idő csak annyi volt, hoyg a hagyma is roppanós maradt a végére, tehát nem lett minden "agyonfőzve"!
Csuda finom volt!
Nálam most ilyen lett az énféle rataouille!
Másnap a maradékot belekeverte az asszonykám frissen főtt kölesbe, így is nagyon eteti magát!

2012. augusztus 9., csütörtök

A hobbiparaszt szomorú, és kérdezi

Miért kell ezeket a sötétlila bogyókákat krumplinak hívni? Mit rontottam el? Lehet a lila krumplit másképp kell kezelni, mint a normált? Én úgy tettem, mégis, az utóbbi elég szép. nagy szemek vannak, ez meg ilyen ni:

hát ez nem sok...

ennyi jött ki két bokor alól. Pedig még azt se mondhatja, hogy sok volt a szárazság, mert amikor locsoltam, akkor ennek mindig adtam vizet...
Kérdés a "kirafinírt gasztrobloggerekhez": ugyanúgy készítsem, mint a normál krumplit?

2012. augusztus 8., szerda

Mozzarella fogságban

Sajnos, a kertünket az esküvői előkészületek, és az utólagos "romeltakarítások" kissé háttérbe szorították. Így aztán néhány napja, amikor kimentem, találtam egy óriás cukkinit.
Mit lehet belőle készíteni? Volt egy kisebb padlizsán is, ami elég nyamvadtnak tűnt, de aztán jött az ötlet, és ez lett belőle:
A sült padlizsán a cukkiniben, majd mozzarella, végül paradicsom rá és az öntet...

A cukkinit felszeleteltem, a közepét kivájtam, és olíva olajon megsütöttem mindkét oldalát. A kis padlizsánt felszeleteltem, és az is ment a serpenyőbe. Ezután tepsibe helyeztem, a padlizsánra mozzarella golyókat helyeztem félbevágva. Ehhez elengedhetetlen volt a friss oregano.
Erre jött a kertből a paradicsomszelet, amire friss bazsalikomot kötelező tenni! Ezzel a mozzarella máris fogságba került!
Mivel a hét végi grillezésből maradt fűszeres aludttej öntetem (menta, petrezselyem, római kömény, ánizskapor, kurkuma ízesítésű volt, a garam masala kimaradt, mert sajnos az asszonykám nem igazán szereti a csípőset), ezzel meglocsoltam.

Most már nincs más hátra, mint sütőbe tolni, és megsütni.
Amikor a paradicsom, a cukkini, a padlizsán és a bazsalikom egy ételben találkozik, abból csak jó jöhet ki, és ez pirítósra helyezve igencsak finom volt!
rozsos tósztkenyéren igazán finom volt!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Honnan jönnek a blogomra

Blogom címkéi

1956 (1) 7 Pod - 7 Seas (1) 90 napos diéta (18) acukasi (1) áfonya (1) afrikai_harcsa (1) ajándék (1) Aji Amarillo (1) alma (2) aludttej (3) aludttejleves (1) alufólia (1) ámokfutás (1) aszalás (1) aszalt paradicsom (1) aszaltszilva (1) átverés (2) bab (2) babfőzelék (1) babgulyás (1) bableves (1) babos chili (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálmos (2) balzsamecet (1) balzsamecet krém (1) bárány (2) Barcelona (2) barna rizs (2) barscs (3) barszcz (4) bazsalikom (7) becsinált leves (1) befőtt (1) befőzés (5) befőzőautomata (2) behajózás (5) berakás (1) besamel (3) bimbóskel (1) birka (1) birsalma (1) blog (1) blogger (1) bloglopás (1) blogregény (1) bobajka (2) bodzalekvár (1) bogrács (3) bor (1) bordó levelű zsálya (1) borecet (2) borhab (1) borjú (1) borscz (1) boursin (2) bőrös császárhús (1) brinzoli (1) brokkoli (2) búcsúvacsora (1) BUÉK (3) Bukarest (2) bulgur (3) burgonya (6) burgonyás lángos (2) búzacsíra (1) búzafasirt (1) búzahús (1) búzasikér (1) camembert (1) Carolina Reaper (1) cefre (1) cékla (9) céklalevél (1) céklaleves (1) chili (9) chili fesztivál (3) chili_és_csoki (1) chilievőverseny (1) Chilistván.hu (1) churut (1) chutney (3) ciabatta (2) cipó (1) citromfű (2) citrommártás (1) copyright (1) coq au vin (2) cukkini (10) cukorbetegség (5) curry (3) currys (1) csalamádé (1) csalán (2) csalántea (1) csatni (6) cserépedény (1) csicseriborsó (2) csicsóka (10) csicsókamentesítés (1) csili (4) csili szósz (1) csiliszósz (1) csipkebogyó (1) csípős (1) csirke (16) csirkecomb (1) csirkemáj (3) csirkemell (2) csirkeszárny (1) csokis_rumosmeggy (1) csokoládé (2) csontleves (1) csuszatészta (1) dagadó (1) darált hús (2) darálthús (1) datolyaparadicsom (1) desszert (4) diabetikus (1) diéta (6) diétás (1) díj (4) Dimitart (1) dió (4) dobálós (2) édeskömény (3) egészség (1) egészséges (1) egytál étel (1) elkészítés_könnyű (1) előétel (1) első főztöm (1) építkezés (1) erős paprika (2) esküvő (4) ételízesítő (1) fagyasztás (1) falunap (1) farfalla (1) fasírt (1) fehér bor (1) fehér hagyma (1) fehérbor (2) fehérjenap (6) fekete retek (1) fényképezés (2) fényképezőgép (2) finocchio (1) fogyás (3) fokhagyma (7) Fos sur Mer (1) főétel (1) főzelék (6) Fradi (1) francia (1) francia burgonyapüré (1) Frank_Júlia (1) frutta del mar (1) Für Kálmán (1) füstölt hús (2) füstölt kolbász (4) füstölt szalonna (2) fűszer (1) fűszeres zsemlemorzsa (1) fűszerkrém (1) ganca (1) gnocchi (2) gomba (2) gombaleves (6) gombóc (1) Gordon Ramsay (2) gördice (1) görög (1) görögdinnye (1) gőzgombóc (1) gránátalma (1) grill (1) grillcsirke (1) grízes tészta (1) grízgaluska (1) grízkocka (1) gulyás (1) gulyásnap (1) gyerekszáj (1) gyömbér (5) gyümölcsleves (1) gyümölcsmix (1) habarás. (1) hagyma (3) hagymaleves (1) hajdina (1) hajdinakása (1) hajdinapehely (2) hajósinas (1) hajószakács (9) hajózás (6) hal (2) hal ropogós (1) hal subában (1) halétel (2) halogéntök (1) házaló (1) házi sajt (3) házi tej (2) házi vegeta (1) házinyúl (1) házisajt (4) hibajavítás (1) hideg leves (3) HK (2) (1) hobbiparaszt (4) Hobbychef (1) humor (2) humusz (1) hurka (1) hurut (1) húsvét (3) idióta (1) indiai (7) irodalom (1) írós (1) Jalapeno (1) Johanna C (5) Johanna-C (4) jubileum (1) juhsajt (1) kacsafröccs (1) kakukkfű (5) kalács (1) kalocsai rétes (1) KalóriaBázis (2) kapor (1) káposzta (3) kapros túrós (1) karácsony (9) karácsonyi desszert (2) karalábé (2) karalábéfőzelék (1) kardamom (1) karfiol (1) kávé (1) Kécza Sándor (2) kefir (1) keksz (1) kelkáposzta (7) kelt gombóc (1) kelt-sült-főtt (1) kemence (2) keményítőnap (7) kenyér (8) Kenyér Világnapja (1) kérdés (2) kérdőív (1) kerekrépa (1) kert (2) Kicsi Vú (1) kifli (1) kikötők (1) kínai (2) kínai kel (1) kirántott (2) knédli (2) kocsonya (2) kolbász (3) kolzsvári_töltött_káposzta (1) konfitálás (1) Konyhafőnök (1) konyhán kívül (5) kórház (2) korhelyleves (1) Kossuth (1) kovászos (3) kovászos uborka (1) köles (4) kölesfelfújt (1) köménymag (1) könnyű (2) könyv (1) köpülés (1) köret (2) Kövér porcsin (1) krémleves (12) krumpli (8) krumplis tészta (1) krumplisaláta (3) kruton (1) kuglóf (1) kukorica (6) kukoricagánica (1) kukoricamálé (1) kukoricapehely (1) kukoricaprósza (1) kurkuma (1) kuszkusz (3) kvasz (1) kvíz (1) lángos (1) lecsó (8) Legény a gáton (1) lekvár (1) lekváros (1) lelked rajta (1) lenmagpehely (1) lepény (1) levélzöldség (1) leves (39) lila hagyma (2) lila káposzta (1) lila krumpli (2) lizon (1) locsoló vers (1) lombozás (1) lucskos krumpli (1) magyar (1) Magyarország szeretlek (1) májfasírt (2) májgombóc (1) majonéz (3) mák (1) mákos guba (1) mákosgolyó (1) Málta (1) mamaliga (9) mandula (2) mandulamártás (1) mángold (6) marha (1) marhafartő (1) marhalábszár (1) mártás (1) másodvetés (1) mazsola (1) mediterrán (3) medvehagyma (3) meghívó (1) menta (2) menü (1) méz (1) Michel Roux (1) mics (1) mititei (1) mogyorós (1) mogyoróvaj (1) molfetta (1) mosogatógép (1) mozzarella (1) mr1 (1) muszaka (3) müzli (1) mylar fólia (1) naan (1) Naga Jolokia (1) Nagylegény a gáton (2) Nagymaros (2) Nagyszékely (1) napló (1) narancs (1) Naxos (1) Neil Perry (1) nemzeti gulyás nap (3) nemzetközi (2) nokedli (2) novella (3) Nyikolajev (2) nyögvenyelő (1) nyúlpaprikás (1) Ogyessza (1) oklevél (1) okroska (1) olajbogyó (2) oldalas (1) olíva (1) olivaolaj (1) olvasás éjszakája (1) oregano (3) ORFI (2) öblítő (1) öntözés (1) örmény (1) őszibarack (1) pacal (2) pacalleves (1) padlás (1) padlizsán (19) palacsinta (4) palánta (1) palánta világítás (1) palántanevelő polc (1) palántatálca (1) paleo (1) pálinkafőzés (2) palukes (1) paneer (2) pangasius (1) panír (4) paprika (4) paprikás kifli (2) paprikás krumpli (1) paradicsom (25) paradicsom csatni (1) paradicsomlé (3) paradicsomos káposzta (1) paradicsompaprika (1) parmezán (1) patisszon (5) peszto (1) petrezselyem (2) pince (1) pincepörkölt (1) pink lady (1) piritós (5) pirítós (1) pite (1) pityóka (1) pizza (2) Pokol Konyhája (1) polenta (8) poljanai savanyúvíz (1) póréhagyma (5) pöfeteggomba (1) pörkölt (3) pörköltszaft (1) primo_sale (1) Priwall (1) puliszka (9) pulyka (3) Pulykanyak (1) pulykanyak leves (1) rakott (1) rakott tészta (2) rántott (1) rántott hal (3) rántott sajt (1) rántotta (3) ratatouille (3) recept (1) receptgyűjtemény (1) recsk (1) reform konyha (2) regény (1) reggeli (3) rekviem (1) rétes (2) retro (1) retrókonyha (1) reumatológia (1) rizottó (1) rizs (3) róka (1) Rostock (1) rosztyóka (1) rozmaring (1) rozsliszt (1) ruszli (1) sajt (6) sajtgombóc (1) saláta (7) salátaolaj (1) salmojero (1) sárgabarack (1) sárgarépa (2) savanyítás (1) savanyú káposzta (5) savanyú uborka (1) savanyúság (2) savó (2) Scoville egység (1) seberli (1) segítség (1) sertés (4) sertésköröm (1) shanty (1) SHU (1) Solymár (1) Solymári Chili Mikulás (1) sorsolás (1) sóska (2) spagetti (5) SPAR (1) spenót (15) stívia (1) sushi (1) süllő (1) sült (1) sült krumpli (1) sült rizs (2) sült tészta (1) sütőtök (3) sütőtökleves (2) sváb (1) szakács (1) szakácskönyv (1) szakácsverseny (1) szalonna (1) szalvétagombóc (1) szárított paradicsom (1) szarvaspörkölt (2) Szavak a hullámok hátán (1) szejtán (3) székelykáposzta (1) szénhidrát nap (1) szenteste (2) szépségkirálynő (1) szezámmag (1) szezámmagőrlő (1) szilva (4) szilvalekvár (1) szilvás gombóc (1) szilveszter (1) szív (1) szívatótálca (1) szója (2) szója fasírt (1) szótár (1) Sztárséf (1) sztori (1) sztrapacska (1) szusi (1) T-Com (1) T.bálint kiadó (1) tabletta (1) tahini (1) tarja (1) tartár (1) tartósítás (1) tartósítószer nélkül (1) tatárbeafsteak (1) tej (1) tejfel (2) tejoltó (1) télre (1) tengerész szleng (2) tengerész sztori (11) tengeri hal (2) tepsis krupli (1) térkép (1) teszt (1) tészta (11) Tészta varázs (1) tésztanap (4) tésztasaláta (1) Thiszvi (1) tisztítás (1) tócsni (1) tofu (2) tojás (5) tojásos nokedli (2) tonhal (2) tormamártás (1) tök (2) tök párizsiasan (1) tökfőzelék (2) töki pompos (1) töltött (1) töltött káposzta (2) török (1) Trieszt (2) Trinidad Scorpion Butch_t (1) trüffel (1) túró (4) túrósbéles (1) TV recept (1) tyúkhúr (2) tyukovin (1) uborka (5) Uirou (1) újkrumpli (3) Újpest (1) uncia (1) ünnepre (1) vadas (2) vadon termő (1) vaj (1) vajkészítés (1) Vasas (1) vega (1) vegán (1) vegetariánus (4) versatile (1) vetőmag (1) videó (2) vihar (1) vileda (1) virsli (2) Vitold (2) Volosz (1) vörösbor (1) vöröshagyma (1) Vuk (1) wasabi (1) wok (7) Yellow Bhut Jolokia (1) zabpehely (2) Zágon (2) zakuszka (2) (1) zeller (3) zöld dió (1) zöld dió befőtt (1) zöld krém (1) zöld levelű zsálya (1) zöldpaprika (2) zöldség (22) zöldségnap (3) zúza (1) zsálya (3) zserbógolyó (1)