2007. március 13., kedd

Március 15-én utazom, tehát...

Mi következik ebből?
Nem, ne tessék semmi rosszra gondolni, nincs benne politika, csak annyi történik, hogy van alkalom további búcsúebédekre.
Így például a mai csirkeleves volt és székelykáposzta. Na, de a desszert! Éppen a miatt főztünk csirkelevest. Ugyanis nagyon megkívántam Mamma Ginestrata-ját, és ezt készítettem. Majdnem.
Azért majdnem, mert a só mellett egy tk. chilit is tettem bele. Nagyon-nagyon ízlett az édes-sós-csípős borhab! Sajnos a fénykép nem sikerült, de majd holnap, mert holnap is lesz búcsúvacsora, sajnos az utolsó.

2007. március 12., hétfő

A második búcsúebédem: szívleves és pórés penne

Most kettesben az asszonykámmal... van nekünk egy kedvenc kajánk, ami afféle kínjaétel volt valaha, de mára rendszeresen készítem, mert szeretjük.
Az a története, hogy kínlódtam egyszer, miből is kellene készíteni levest. A fiam főzött magának zöldséget a halához (nagy halfogyasztó, de csak tengerit eszik), és szokás szerint egy félvagonnyi főtt karfiol és brokkoli maradt utána, megenni mindet nem tudta, ott árválkodtak a hűtőben egy jénaiban. A főzővize meg a tűzhelyen.
Nos, volt otthon kacsaszív, azt negyedekre vágtam, puhára főztem a zöldség főzővizében, egy fél zellerrel együtt, aztán néhány szép darab kivételével elturmixoltam a karfiolékat (persze a szivet addig kivettem), majd tálaláskor a tányérba került díszítésnek. Tejfölt adtam hozzá és petrezselyemmel díszítettem.

Hozzávalók:
1 kis fej brokkoli
1 kis fej karfiol
60 dkg kacsaszív (vagy pulyka, vagy csirke...)
1 kis darab sárgarépa
fél zeller,
tejföl, petrezselyemzöld, só, bors

A második fogás pedig penne volt pórémártással - Mamma juttatta eszembe - (csak kevés sonkát vétkeztem hozzá, ja és belekotortam a maradék juhtúrót, és az asszony nem rótt meg érte...)

Amiből elkészítettem: kevés olívaolaj, póré, tejszín, só, bors, szerecsendió, sonka, juhtúró, petrezselyemzöld...

2007. március 10., szombat

Tejszínes tofu

Elutazás előtt az ember mindent "kifőz" a hűtőszekrényből, amit más itthon nem használ. Erre a sorsra került tegnap este a tofu, és - sajnos - korábban a friss gyömbér.

séf úrHozzávalók:
Fél doboz tofu, 1 dl tejszín, négy rázásnyi szójamártás, 1 kk. kardamom mag, 1 kk. kurkuma, 1 kk. őrölt kömény, 1 kk. őrölt gyömbér (de az a gyanúm, ha frisset reszelsz bele, attól csak jobb lesz, de így behajózás előtt a friss, és a családban csak általam használt dolgokat már nem pótolom, szóval nincs itthon), só, 3 ek. olivaolaj.
Elkészítése:
A tofut felkockázom, a wokba beleteszem az olivaolajat, ha forró, a kardamom magot megpirítom benne. Hozzáadom a tofut, sózom, fűszerezem, két percig forgatom, persze óvatosan, most jön a szójamártás, s szinte azonnal a tejszín. Ha a tejszín felforrt, kész.
A pirított kardamom valami isteni, és a sűrű mártásban ha ráharapok, az valami fenséges!

Itt még van egy tofu recept, azt céklával készítettem, az is igazán finom...
Ha megnézed a fotót, akkor (az "ars poeticámnak" megfelelő) olyan képet látsz, amin semmi csicsa, semmi frinc-franc, ahogyan kikerült a wokból a tálcára. Azt mondom, hogy az ételfotózás, mint a profi fotózás, egyrészt a művészek dolga, másrészt a szakmabeliek dolga. Én arra egyelőre nem vagyok képes, és hogy ideológiát adjak a "nem művészetemnek" azt mondom: ha megnézed, biztos lehetsz benne, hogy neked is sikerül így (vagy még jobban) elkészítened, míg a hiper-szuper-rohadtdrága szakácskönyvek nyálcseppentő fotóit meglátva egy dolog a biztos: sose fog így sikerülni (viszont gusztust és étvágyat gerjesztenek, ez biztos, és nyilván ez a feladatuk) senkinek, otthoni körülmények között.
Viszont olvasgatva Lila Füge blogját, és látva, hogy otthoni körülmények között is lehet szép fotókat készíteni, lehet, hogy változtatok én is a jövőben.
Azért ha belegondolok, nem járhatok messze az igazságtól, hogy az ideológiámat a lakáskörülményeimhez alakítottam, és mivel nincs igazán hely, hogy úgy, mint Lila Füge, a padlóra terítsem a csomagolópapírt (vagy egy hodálynagy asztalra) és mellé még mindenféle derítőállványt, meg mindent elhelyezzek, ezért nem váltok. Meg aztán az is igaz, hogy a jelenlegi fényképező masinám nem a legjobb (ha megnézed a mai fotót is, láthatsz egy kis foltot a jobb felső negyedben, a kék karimán).

2007. március 9., péntek

Hogyan tovább a blogommal?

Konyhán kívül:

Sokat gondolkodom azon, hogyan kellene ezt a blogot írni, működtetni...
Az alapgondolat a főzés, és ez meg is marad.
Most azt találtam ki, hogy létrehoztam egy címkét: "Konyhán kívül", és amit máshol szép magyar szóval off topicnak hívnak, azt én ezzel a címkével látom el. Mivel nemcsak főz az ember.
Mint írtam, kaptunk két napot, ennyivel később kell mennem. Aki egy kicsit is otthon van a hajózás, a tengerészek mindennapjaiban, (és miért is lenne bárki?), az tudja, ez természetes: csúszik, halasztódik a behajózás. Nem is ez a rossz, hanem a másik oldalon lenni: ott a hazamenetel késik, és az nagyon, nagyon rohadt dolog ám! Az én, azaz a mi örömünknek valahol nagyon nem örül egy magányos, várakozással teli feleség, egy-két-három gyerkőc, akiknek az édesapjuk megint késik...
C'e est la zsiznyi, ahogyan a művelt orosz emigráns mondja.

Azt hiszem, ha valakinek megtetszik ez a blog, és tudni akarja, hogy mikor jövök haza, tehát mikor lesz érdemes újra ellátogatni, az iratkozzon fel az Atomra, a legalsó cikk alatt van a " Subscribe to: Posts (Atom)", és amikor újra írok (vagy véletlenül a hajón is hozzájutnék) akkor tudomást szerezhet a jelenlétemről.

Kaptam még két napot

Most összevonom a tegnapot a tegnapelőttel. Mert tegnapelőtt volt a tengerész búcsúebédje, mindkét fiam itthon, a teljes család ülte körül a terített asztalt.
Grillcsirkét készítettem, azért, mert ha a masina már forog, akkor közben lehet készülni a behajózásra, meg minden. Ezt én mostanában úgy készítem, hogy a belsejébe teszek egy-egy almát és egy-egy hagymát is, ami aztán meg szokott párolódni, az ízét a csirkének adja, és mi a körthez tesszük őket.
A kisebbik srác csak egy nagyot sóhajtott, amikor a konyhába pillantva meglátta a grillsütőt:
- Ma megint jóllakom! - mondta, s ez nyilván azt jelenti, hogy az albérletben nem sűrűn eszik hasonlókat. Hát kérem, vagy eszünk, vagy vállaljuk az önkéntes függetlenség minden velejáróját!

Konyhán kívül

Tegnap:
Milyen érdekes az élet: í-méltek a cégtől, hogy csak hétfőn kell elutaznom, ennek a két napnak úgy örülök, mint egy gyerek. Persze az asszony is.
Ennek örömére... rossz még emlékezni is!
Az egyik barátomnál voltam, honlapot megbeszélni, és indulás előtt nem sokkal felhívott a feleségem:
- Ezek szerint még nem indultál el...
- Nem, de mindjárt megyek.
Hamarosan beültem a kocsiba. Persze a honlapon járt az agyam, amikor ki kellett hajtani egy főútra, a figyelmem a balról száguldó idióta kötötte le, és nem figyeltem jobbra. Ha a jobbról érkező autós nincs észnél, akkor most a hullaházban várhatnám a behajózást. Mindjárt megelőzött, és közben úgy üvöltött és szidott, ahogy a torkán kifért, persze ezt csak gondolom, mert a gesztikulációját láttam csupán, de az nagyon beszédes volt.
Hát azon el lehet gondolkodni, hogy ki a nagyobb idióta, aki balról jött ezerrel, vagy én.
Ennek a győzelemnek nem igazán örülök.
Viszont, amit nem gyakran teszek, az első gondolatom ez volt:
- Édes Jó Istenem, miért mentetted meg az életem?
Ezt többször is elmondtam magamban, meg is köszöntem az életet, miközben remegett kezem, lábam, alig tudtam vezetni.
Itthon leroskadtam a fotelbe, és majdnem sírva mondtam a feleségemnek:
- Majdnem összetörtem magam...
Ő sápadt arccal hallgatott, a szokásos pózban, felkucorodva a szofa végébe. Amikor elmondtam, kinyitotta az ökölbe zárt markát.
Megláttam benne a kis keresztet, amit az édesapja hagyott rá.
- Aludtam, és arra riadtam fel, hogy karamboloztál - mondta. - És azóta itt imádkozom... - mutatta a tenyerén fekvő kis műanyag keresztet, ami szokatlanul erős fénnyel világított, mert fluoreszkáló anyagból készült.

2007. március 8., csütörtök

Hogy legyen egy novella is...

Aki ismeri a honlapomat, az nyilván (vagy nem nyilván) ismeri ezt az írásomat, ami stílusát tekintve a "Na, gyere ide, édes fiam..." című könyvem és a címadó írásra rímelve íródott. Az elbeszélő egy bizonyos Bánáti Oszkár nevű (immár) egyetemista fiatalember:

VAJALUNK


- Na, gyere ide, édes fiam -, hívott a papa. A hangja szokás szerint titokzatos volt, így aztán nem tudtam megfejteni, hogy vajh, miért vagyok fontos most a számára. A hangsúlya már rég nem volt fenyegető, mint hajdanán gimnazista koromban. Mostanában a felfedezők ujjongását, és az újra-felfedezők homlokra csapását vélem felfedezni eme jól ismert mondatokban. Kíváncsi voltam, most vajon mit "újra fedezett fel...". Ezért félretoltam egyetemi jegyzeteimet, és okosan néztem rá, mert tudtam, ettől hamarosan igen közlékeny lesz a papa.

- Mond, tudod te egyáltalán, hogyan készül a vaj?

Mivel a jogi egyetemen nem volt igazán kérdés a felvételi során, valahogy nem fektettem rá megfelelő hangsúlyt a felkészülésem során, és az egész éves tanulmányaimban se jelentkezett a vajkészítés a római jog ágaiban és bogaiban, így most nem tudtam válaszolni a papának, úgy, ahogyan a témát alaposan ismerő másodéves jogászhallgatótól elvárható lett volna.

- Hát, valami téglanyomó ketyere fóliába nyomja, aztán elvesszük a szupermarket megfelelő polcáról -, mondtam, mert nem akartam teljesen tudatlannak tűnni, mert a papa mindig elvárta, hogy autodidakta módon ismerjük mindazt, amit ő hosszú élete folyamán itt-ott felcsipegetett...

Reakciója az elvárásaimnak megfelelő volt. Ajka lebiggyedt, és csak annyit mondott: - jellemző! Bár, honnan is tudhatnád... - folytatta meglepő engedékenységgel, és tudtam, ennek valahol a közeli jövőben meglesz a böjtje. Nem is kellett sokáig várnom. A papa fátyolos tekintettel meredt a múltba, ami valahol a jobb fülem mellett 62,37 fokos szögben volt, ahol általában a Miss Februárt tartom a Playboyból a falra kiszögezve.

- Nagymamád, mindig saját kezűleg készítette. (Nem hiszem, hogy a Nagyi éppen Miss Februárról jutott az eszébe). Hiszen nem volt se vaj, se tejfel, meg túró a faluban. Csak a tejet hozhattuk Földesiéktől, minden második este három litert.

Ezt persze már tudtam, mert a papa gyermekkora nyitott könyvként hevert előttünk, mert Dzsoki Jújing helyett az ő (meg a mama) meséit hallgattuk, és ennek igencsak meglett az eredménye: a suliban hülyének néztek, hogy nem vagyunk tisztában a Dallas című társadalmi dráma mindennapi eseményeivel, a másik, hogy nálunk sose probléma az áramszünet, mert családi beszélgetést mindenkor, és minden formában el tudunk képzelni, és végre is tudjuk hajtani. Szóval ott tartott a papa, hogy a nagymama maga vajalt otthon, és ezt valahogyan az apám összefüggésbe hozta azzal a három liter tejjel, amit a Földesiéktől hordott.

A papa mindig ilyen ám!

Fel tudja az ember érdeklődését csigázni, de piszkosul.

Most is félretoltam az egyetemi jegyzetemet, és valódi érdeklődéssel fordultam a téma és a papa felé, mert arra gondoltam, hogy a végén még valami megdönthetetlennek látszó összefüggést fog felfedni a Földesiék teje és a nagyi vaja között.

- Na, gyere velem -, mondta az atyám, és mint a tank, kicsörtetett a konyhába. Derékig belebújt a fricskóba, és egy négyliteres lábassal tért vissza, ami tele volt tejjel. Épp ideje, hogy kiszedje, mert semmi nem fért el mellette, és már untam azt is, hogy a papa állandóan a lelkünkre kötötte, hogy vigyázzunk rá, és nem szabad hozzá nyúlni. A lábast az asztalra helyezte, és letelepedett egy hokedlire. - Vedd ki a kis kancsót is -, utasított, és én természetesen szót fogadtam. A kis kancsóban valami fehér izé volt, amit szintén tilos volt fogyasztani, és nem adta az okát a papa.

- Nos, ebben tejszín van - mutatott a kancsóra. - A tej a piacról való, a nemrég nyílt boltból, ahol házi tejet árulnak.

Eddig világos volt a magyarázata, mert én hiszek neki, akkor is, ha a tejboltja valahogy nem tudott igazán lázba hozni.

- Most megmutatom, hogyan kell leszedni a tejszínt a tejről - jött elő a papa a meghökkentő dumával.

- Te, papa, a tejszínt a tejből csinálják? - néztem rá egyre tisztelettudóbban.

- Nem - bólintott -, azaz hogy igen, szóval házi módszerekkel a tetejéről kell leszedni, miután hűvös helyen állt legalább egy éjszakát. A nagymamád is így csinálta - védekezett a papa, s leszedte egy kanállal a tej tetején összegyűlt tejszínt.

- Rendben, de mi köze ennek a vajhoz? - kérdeztem, mert alapos ember lévén a végére akartam járni a dolgoknak. De az atyám nem szólt semmit, csak meregette a tejszínt a tej felszínéről, amikor is világrengető felfedezést tettem: kezdtem kapiskálni, miért nevezik a tejszínt tejszínnek...

Miután végzett az atyám, a kis sárga kancsóban összegyűlt vagy egy liternyi tejszín.

- És ezt kétszer négy liter tejről szedtem le! - mondta csillogó szemmel, s nem akartam megmondani, hogy ez kit érdekel rajta kívül, mert kezdtem valóban kíváncsi lenni, hogy mi sül ki ebből az egészből.

Most a papa elővett egy kristályvizes flakont, és beleöntötte a tejszínt.

Nocsak!

Csak nem palackozva akarja árulni? De akkor miért nem tölti tele?

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a buksi kis jogász fejemben, miközben a papa rácsavarta a flakon kupakját, és elindult velem a szobámba. Menés közben elkezdte a palackot vízszintesen rázni. Illetve lötykölni. Most egy kicsit meg vagyok fogva, mert nem ismerem az

idevonatkozó szakkifejezést. Legjobb lesz, ha megpróbálom szakszerűen elmagyarázni: az atyám elmarta a palack fenekét, majd másik kezével a tetejét (kupakot) és horizontális mozdulatokkal lötybölte. A tejszínt hol a palack elejébe küldte, hol a hátuljába, és a tejszín habzani látszott, illetve nem látszott, mert a papa elég gyorsan csinálta.

Közben beszélgettünk.

A nagyimról, meg Nagyszékelyről, ahol a papa felnőtt, meg a köpülésről, meg a tehénről, meg belé fojtottam a szót, amikor a Fradi góljait mutatták az összefoglalóban, amit a papa nem igazán értékelt, mert ő ugye Vasas, és én nem cikizem ezért, mert ő eléggé szégyelli magát az Angyalföldiek helyett (szegény).

Na, most senki nem fogja elhinni, hogy mi történt. A Tököli gólt rúgott, én meg eldobtam magam a meglepetéstől. A papa rázásától a flakonban egyszer csak megjelent egy darab vaj! Hát ez nem igaz! Isten bizony! A papa rázta, rázta, addig, amíg a Tököli bevarrta a gólt, és ettől vaj lett a kristályvizes flakonban! Ezt csinálja a papa után bárki meg az Újpest!

A Fradi győzött, a Vasas kikapott (a papa reméli, hogy nem esnek ki megint, de ez elég szélsőséges nézetnek tűnik számomra, mert a papa mindig is vérmes Vasas szurkoló volt, s nem látja reálisan az esélyeket), mi pedig kimentünk a konyhába, mert az egy dolog, hogy a papa meg Tököli belevajazott a flakonba, de kíváncsi voltam, hogyan veszi ki a vajat a Fradi nélkül a palackból?


Nos, erre is volt frappáns megoldása: kiöntötte az írót egy tálkába, és ettől megint okosabb lettem, mert lassan kezdett kirajzolódni előttem, hogy házi tejüzem lettünk, és különböző gyártási folyamatok során mi mindent is tud az én apukám készíteni. A vaj ezután úgy bújt elő, hogy egyszerűen nem volt fóliázva, sőt még kocka sem volt, hanem jó lágy, és a papa ütögetésétől, amit a palack aljára mért, centinként a kis tálkába kunkorodott

.

Hidd el, hogy mindez így történt.

2007. március 7., szerda

Hogy ne csak a nyálunk csurogjon...


Az ember a gasztroblogokban legtöbbször olyanokat olvas, hogy a nyála is elcseppen. Van nekem egy kéziratom, ami fene lassan íródik, de egyszer majd csak kész lesz, ideiglenes címe: "Rekviem a magyar tengerhajózásért", és ebben a tengerész élményeimet írom meg. Bemásolok egy részt, amiből megtudod, hogy mikor nem volt kedve enni ínyencségemnek:

Történik: 1973. szeptemberében az M/S Hévíz fedélzetén, amikor én voltam a hajósinas, a kezdő tengerész:

A szakácsokkal mindig jó viszonyban voltam, szerettem a konyha körül lebzselni, beszélgetni. Persze sokszor hivatalt is osztottak rám, a krumplihámozás nem volt ellenemre.

A következő nap viccesen indult. A lábamnak nem voltam teljesen ura, a padló minduntalan kicsúszott alólam, a fal hol közelebb jött, hol távolabbra dőlt. Muris volt így öltözni, keresem a nadrágszárát, kicsit össze is gabalyodtam, aztán rájöttem, hogyha a falnak dőlök könnyebb az öltözködés. Nyomás a szalonba. Szokásos rend, reggelihez megterítve. Csak a reggelivel van valami baj, mert nem ízlik úgy mint máskor. A vajas kenyér ki akar fordulni a számból, a tea alig csúszik, a paprika, paradicsom most nem kell. Inkább kimentem a fedélzetre.
A friss levegő jól esett, a homlokom nyirkos, már izzadtam, de ott kint, igazán jó volt. A tenger hullámos, gyönyörű kék a víz, a hullámok taraja fehér, megigéz a látvány, hátramegyek a pupára, talán egy cigaretta...
De a spangli most rettentő büdös, nem esik jól, egy slukk után széles ívben repül ki a tengerbe.
A takarítás lassan megy. Ha lehajolok, forog velem a világ, ha felegyenesedek a padló hullámzik, a falak dülöngélnek, a vödör elcsúszik, a munka csak tessék-lássék megy. Minduntalan az órámat nézem, mikor lesz már fél tíz, mikor mehetek fel kávézni.
Az is elérkezett.
Nem kell a kávé, az illata bántó, irritáló, nem értem az egészet, milyen nap van ma, hogy minden a feje tetejére állt, semmi nem jó, ami máskor oké?
Felállok az asztaltól, ki a friss levegőre, Ricsi, a hajóács megjegyzi:
– Jó színed van!
A szó megállít, a szalonajtóban visszafordulok:
– Igen...?
– Igen, jó zöld... – mondja, és látom, mindenki vigyorog, kárörvendő mosoly bujkál a szájak szegletében, talán annak örülnek, hogy én, s nem ők...
Rohadt dolog a tengeribetegség.
Persze nemcsak kinevetést kapok.
– Pistikám, sose nézd a hullámokat, a horizontot figyeld, az nem billeg... – mondja a sztromó.
– Ilyenkor enni kell, vigyél magaddal kekszet, szárazat, hogy felszívja a gyomornedvet... – adja a tanácsot Nagy Pista. Látom, hogy a keksz kikészítve a sakkasztalon, a tévé alatt.
– Friss levegőn nem bántóak a szagok, ne legyél a konyha közelében – mondja Csubi, a második pincér.
Köszönöm a tanácsokat, de akárhogy is nézem, a horizont is billeg, kinek kell ilyenkor száraz keksz, rágondolni is rossz, és a szellőző felhozza a szagokat a csónakfedélzetre, ahova Fecó küldött festeni. Ott friss levegő van, mondta.
– Ne menj vissza a kabinba, meg kell szokni a mozgást, hosszú távon csak az segít...
– Pistikém, senki nem érzi jól magát a rossz időben, csak van aki jobban bírja, van aki kevésbé – vigasztal Gáti Lucó a második tiszt.
Hát én aztán a legkevésbé se bírom...
Egy teljes napig tartott a borzalom. Nem volt se ebéd, se délutáni kávé se vacsora.
Csak okádás, de az bőven. Míg volt mit. Aztán már csak epét.
– Ne feküdj a murádára, mert elnyomja a gyomrod, lazán hajolj ki, és mond: ötvenöt...
Hogy ezeknek minderre van receptjük!
De a délutáni kávéután a sztromó elküldött a kabinba:
– Na, menj, oszt dőlj le egy kicsit.
Leviharzottam, le a szófára, hanyatt fekve már jobb. Sőt, egészen kellemes.
Jé, teljesen elmúlt...
Feltérdelek, bámulok ki az ablakon. Náxosz szigete mellett bukdácsolunk. A sziget valami fantasztikus: a fekete, tengerbe szakadó sziklafalon megtörik a vihar ereje, habos a sziget körül a víz, a gyönyörű kék víz, a haragos víz körülöleli a kisebb sziklákat, felkúszik rájuk. Festői látvány. Meg kell örökíteni. Elő a fényképezőgépet, katt!
Nyílt az ajtó, a sztromó dugja a fejét.
– A francba, én azt hiszem, hogy itt agonizálsz, te meg fényképezel? Na, nyomás fel, a fedélzetre, vár a mentőcsónakdaru szoklija, fejezd be!
Nincs mit tenni, fel kell menni, és jobb híján szokni a rossz időt...

2007. március 6., kedd

Beütött a krach


Az a helyzet, hogy nincs baj, csak a "jó" teljesen váratlanul ütött be.
Éppen az egészségügyi papírjaimat intéztem, amikor jött a telefon Ciprusról, hogy be kell hajóznom. A cég vett egy új hajót, arra gyűjtik az embereket. Remélem, nem konténerezni kell, mert azt eléggé utálom. De ha igen, akkor majd megszeretem.

Ennek örömére vacsorára készítettem sült rizst, mert volt egy csomó maradék. Olajon megpattogtattam egy kis ánizskapormagot, kevés köményt, chilipaprikát, majd egy fej apróra vágott hagymát és felkarikázott virslit tettem bele. Kicsit sült, most zutty bele a maradék rizst. Sóztam, borsoztam, és két kávéskanál kurkumát tettem bele, majd sütöttem vagy öt percet, és ekkor tettem bele a felvert tojásokat. Jól átpirult, és csalamádéval tálaltam.

2007. március 5., hétfő

Gasztronómiai ámokfutás...

Ez a kifejezés a nagyobbik fiamtól ered.
Valamelyik nap elkészítettem azt a kaját, amire nagyon ácsingóztam, mondhatni, évek óta. Még zsenge internetező koromban találtam egy receptoldalt, ahol tízezer fölött volt a receptek száma, és asszem mind-mind chili volt. Ott olvastam egy-két receptet, aminek az egyik fűszere a csokoládé volt. Nos a napokban elkészítettem! Képet majd utólag szúrok be, ha megtalálom.
Na, el kell mondjam, hogy nekem nagyon ízlett.
A receptjét megtalálhatod itt, többé kevésbé ezt is főztem, csak egy kis bibi volt: nem igazán tanáltam el a csokoládé mennyiségét... Ha azt veszem, hogy egy uncia az 28.3497116752407 gramm, és a recept másfelet ír, akkor a fél tábla kicsit sok volt. (Egyébként itt találtam egy tök jó átváltási táblázatot). És ugyebár azt figyelmen kívül hagytam, hogy milk chocolate van a receptben, és étcsokit tettem bele. Szóval az íze nem volt rossz, csak egy kicsit jobban érződött a csoki.
Az asszony (miután megette) a fejéhez kapott, hogy mit nem vagyok képes a "levesbe" tenni, a nagyfiam meg azzal jött be, hogy:
- Apa, ez egy gasztronómiai ámokfutás... de nem rossz.

2007. március 4., vasárnap

Paprikáskifli





E. Margit üzenetén (na, nem is ő üzent, hanem v3t elküldte a honlapjának a linkjét) és főleg a honlapján látott képek után elhatároztam, hogy közzéadom a paprikáskifli receptemet, amit a Priwallon tanultam Für Kálmántól, aki minden vasárnap ezzel örvendeztetett meg minket!

Szóval: Hozzávalók 32 kiflihez: 1 kg. finomliszt, 20 dkg margarin, 0,5 l. tej, 2 tojás, másfél élesztő, 1 kávéskanál "igazán piros" pirospaprika, só.
A langyos tejjel és élesztővel kovászt készítünk, a lisztbe beleszórjuk a pirospaprikát és a sót, beleütjük a tojásokat. Eldolgozzuk, 15 dkg olvasztott margarint apránként hozzáadjuk, a tésztát alaposan kidolgozzuk. Langyos helyen kelni hagyjuk. Ha megkelt, négy cipót formázunk. A cipókat kerekre kinyújtjuk, és a kép szerint felvágjuk. Olvasztott margarinnal megkenjük a szeleteket, majd kifli alakra feltekerjük, tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben kisütjük.

Nos, elmondhatom, hogy elég nagy sikere volt, viszont az efféle dolgoknak van egy nagy hibája: pillanatok alatt elfogy (ha van rá három, szép nagydarab férfiú, mint nálunk).
Kálmán megérdemli, hogy megmutassam, nem csalás, nem ámítás, ő a "szellemi atyja" ennek a kiflinek, még akkor is, ha itt éppen a kenyerével dicsekszik. Mert ugyebár, az mindenki előtt nyilvánavaló, hogy egy hajón a szakácsnak kenyeret is kellett sütniük.

Na, ezzel kapcsolatban elmondom, hogy miféle mondás is járta a magyar hajókon, ha új, kezdő szakács érkezett:
- Öreg, nekem itt ne azzal dicsekedj, hogy hidegtálas szakács voltál a Hiltonban, azzal nem élsz meg egy hajón, de ha a Mári néni kocsmájában a szeneslegények nem vertek agyon a pörkölt és babgulyásod miatt, akkor itt is megmaradsz!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Honnan jönnek a blogomra

Blogom címkéi

1956 (1) 7 Pod - 7 Seas (1) 90 napos diéta (18) acukasi (1) áfonya (1) afrikai_harcsa (1) ajándék (1) Aji Amarillo (1) alma (2) aludttej (3) aludttejleves (1) alufólia (1) ámokfutás (1) aszalás (1) aszalt paradicsom (1) aszaltszilva (1) átverés (2) bab (2) babfőzelék (1) babgulyás (1) bableves (1) babos chili (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálmos (2) balzsamecet (1) balzsamecet krém (1) bárány (2) Barcelona (2) barna rizs (2) barscs (3) barszcz (4) bazsalikom (7) becsinált leves (1) befőtt (1) befőzés (5) befőzőautomata (2) behajózás (5) berakás (1) besamel (3) bimbóskel (1) birka (1) birsalma (1) blog (1) blogger (1) bloglopás (1) blogregény (1) bobajka (2) bodzalekvár (1) bogrács (3) bor (1) bordó levelű zsálya (1) borecet (2) borhab (1) borjú (1) borscz (1) boursin (2) bőrös császárhús (1) brinzoli (1) brokkoli (2) búcsúvacsora (1) BUÉK (3) Bukarest (2) bulgur (3) burgonya (6) burgonyás lángos (2) búzacsíra (1) búzafasirt (1) búzahús (1) búzasikér (1) camembert (1) Carolina Reaper (1) cefre (1) cékla (9) céklalevél (1) céklaleves (1) chili (9) chili fesztivál (3) chili_és_csoki (1) chilievőverseny (1) Chilistván.hu (1) churut (1) chutney (3) ciabatta (2) cipó (1) citromfű (2) citrommártás (1) copyright (1) coq au vin (2) cukkini (10) cukorbetegség (5) curry (3) currys (1) csalamádé (1) csalán (2) csalántea (1) csatni (6) cserépedény (1) csicseriborsó (2) csicsóka (10) csicsókamentesítés (1) csili (4) csili szósz (1) csiliszósz (1) csipkebogyó (1) csípős (1) csirke (16) csirkecomb (1) csirkemáj (3) csirkemell (2) csirkeszárny (1) csokis_rumosmeggy (1) csokoládé (2) csontleves (1) csuszatészta (1) dagadó (1) darált hús (2) darálthús (1) datolyaparadicsom (1) desszert (4) diabetikus (1) diéta (6) diétás (1) díj (4) Dimitart (1) dió (4) dobálós (2) édeskömény (3) egészség (1) egészséges (1) egytál étel (1) elkészítés_könnyű (1) előétel (1) első főztöm (1) építkezés (1) erős paprika (2) esküvő (4) ételízesítő (1) fagyasztás (1) falunap (1) farfalla (1) fasírt (1) fehér bor (1) fehér hagyma (1) fehérbor (2) fehérjenap (6) fekete retek (1) fényképezés (2) fényképezőgép (2) finocchio (1) fogyás (3) fokhagyma (7) Fos sur Mer (1) főétel (1) főzelék (6) Fradi (1) francia (1) francia burgonyapüré (1) Frank_Júlia (1) frutta del mar (1) Für Kálmán (1) füstölt hús (2) füstölt kolbász (4) füstölt szalonna (2) fűszer (1) fűszeres zsemlemorzsa (1) fűszerkrém (1) ganca (1) gnocchi (2) gomba (2) gombaleves (6) gombóc (1) Gordon Ramsay (2) gördice (1) görög (1) görögdinnye (1) gőzgombóc (1) gránátalma (1) grill (1) grillcsirke (1) grízes tészta (1) grízgaluska (1) grízkocka (1) gulyás (1) gulyásnap (1) gyerekszáj (1) gyömbér (5) gyümölcsleves (1) gyümölcsmix (1) habarás. (1) hagyma (3) hagymaleves (1) hajdina (1) hajdinakása (1) hajdinapehely (2) hajósinas (1) hajószakács (9) hajózás (6) hal (2) hal ropogós (1) hal subában (1) halétel (2) halogéntök (1) házaló (1) házi sajt (3) házi tej (2) házi vegeta (1) házinyúl (1) házisajt (4) hibajavítás (1) hideg leves (3) HK (2) (1) hobbiparaszt (4) Hobbychef (1) humor (2) humusz (1) hurka (1) hurut (1) húsvét (3) idióta (1) indiai (7) irodalom (1) írós (1) Jalapeno (1) Johanna C (5) Johanna-C (4) jubileum (1) juhsajt (1) kacsafröccs (1) kakukkfű (5) kalács (1) kalocsai rétes (1) KalóriaBázis (2) kapor (1) káposzta (3) kapros túrós (1) karácsony (9) karácsonyi desszert (2) karalábé (2) karalábéfőzelék (1) kardamom (1) karfiol (1) kávé (1) Kécza Sándor (2) kefir (1) keksz (1) kelkáposzta (7) kelt gombóc (1) kelt-sült-főtt (1) kemence (2) keményítőnap (7) kenyér (8) Kenyér Világnapja (1) kérdés (2) kérdőív (1) kerekrépa (1) kert (2) Kicsi Vú (1) kifli (1) kikötők (1) kínai (2) kínai kel (1) kirántott (2) knédli (2) kocsonya (2) kolbász (3) kolzsvári_töltött_káposzta (1) konfitálás (1) Konyhafőnök (1) konyhán kívül (5) kórház (2) korhelyleves (1) Kossuth (1) kovászos (3) kovászos uborka (1) köles (4) kölesfelfújt (1) köménymag (1) könnyű (2) könyv (1) köpülés (1) köret (2) Kövér porcsin (1) krémleves (12) krumpli (8) krumplis tészta (1) krumplisaláta (3) kruton (1) kuglóf (1) kukorica (6) kukoricagánica (1) kukoricamálé (1) kukoricapehely (1) kukoricaprósza (1) kurkuma (1) kuszkusz (3) kvasz (1) kvíz (1) lángos (1) lecsó (8) Legény a gáton (1) lekvár (1) lekváros (1) lelked rajta (1) lenmagpehely (1) lepény (1) levélzöldség (1) leves (39) lila hagyma (2) lila káposzta (1) lila krumpli (2) lizon (1) locsoló vers (1) lombozás (1) lucskos krumpli (1) magyar (1) Magyarország szeretlek (1) májfasírt (2) májgombóc (1) majonéz (3) mák (1) mákos guba (1) mákosgolyó (1) Málta (1) mamaliga (9) mandula (2) mandulamártás (1) mángold (6) marha (1) marhafartő (1) marhalábszár (1) mártás (1) másodvetés (1) mazsola (1) mediterrán (3) medvehagyma (3) meghívó (1) menta (2) menü (1) méz (1) Michel Roux (1) mics (1) mititei (1) mogyorós (1) mogyoróvaj (1) molfetta (1) mosogatógép (1) mozzarella (1) mr1 (1) muszaka (3) müzli (1) mylar fólia (1) naan (1) Naga Jolokia (1) Nagylegény a gáton (2) Nagymaros (2) Nagyszékely (1) napló (1) narancs (1) Naxos (1) Neil Perry (1) nemzeti gulyás nap (3) nemzetközi (2) nokedli (2) novella (3) Nyikolajev (2) nyögvenyelő (1) nyúlpaprikás (1) Ogyessza (1) oklevél (1) okroska (1) olajbogyó (2) oldalas (1) olíva (1) olivaolaj (1) olvasás éjszakája (1) oregano (3) ORFI (2) öblítő (1) öntözés (1) örmény (1) őszibarack (1) pacal (2) pacalleves (1) padlás (1) padlizsán (19) palacsinta (4) palánta (1) palánta világítás (1) palántanevelő polc (1) palántatálca (1) paleo (1) pálinkafőzés (2) palukes (1) paneer (2) pangasius (1) panír (4) paprika (4) paprikás kifli (2) paprikás krumpli (1) paradicsom (25) paradicsom csatni (1) paradicsomlé (3) paradicsomos káposzta (1) paradicsompaprika (1) parmezán (1) patisszon (5) peszto (1) petrezselyem (2) pince (1) pincepörkölt (1) pink lady (1) piritós (5) pirítós (1) pite (1) pityóka (1) pizza (2) Pokol Konyhája (1) polenta (8) poljanai savanyúvíz (1) póréhagyma (5) pöfeteggomba (1) pörkölt (3) pörköltszaft (1) primo_sale (1) Priwall (1) puliszka (9) pulyka (3) Pulykanyak (1) pulykanyak leves (1) rakott (1) rakott tészta (2) rántott (1) rántott hal (3) rántott sajt (1) rántotta (3) ratatouille (3) recept (1) receptgyűjtemény (1) recsk (1) reform konyha (2) regény (1) reggeli (3) rekviem (1) rétes (2) retro (1) retrókonyha (1) reumatológia (1) rizottó (1) rizs (3) róka (1) Rostock (1) rosztyóka (1) rozmaring (1) rozsliszt (1) ruszli (1) sajt (6) sajtgombóc (1) saláta (7) salátaolaj (1) salmojero (1) sárgabarack (1) sárgarépa (2) savanyítás (1) savanyú káposzta (5) savanyú uborka (1) savanyúság (2) savó (2) Scoville egység (1) seberli (1) segítség (1) sertés (4) sertésköröm (1) shanty (1) SHU (1) Solymár (1) Solymári Chili Mikulás (1) sorsolás (1) sóska (2) spagetti (5) SPAR (1) spenót (15) stívia (1) sushi (1) süllő (1) sült (1) sült krumpli (1) sült rizs (2) sült tészta (1) sütőtök (3) sütőtökleves (2) sváb (1) szakács (1) szakácskönyv (1) szakácsverseny (1) szalonna (1) szalvétagombóc (1) szárított paradicsom (1) szarvaspörkölt (2) Szavak a hullámok hátán (1) szejtán (3) székelykáposzta (1) szénhidrát nap (1) szenteste (2) szépségkirálynő (1) szezámmag (1) szezámmagőrlő (1) szilva (4) szilvalekvár (1) szilvás gombóc (1) szilveszter (1) szív (1) szívatótálca (1) szója (2) szója fasírt (1) szótár (1) Sztárséf (1) sztori (1) sztrapacska (1) szusi (1) T-Com (1) T.bálint kiadó (1) tabletta (1) tahini (1) tarja (1) tartár (1) tartósítás (1) tartósítószer nélkül (1) tatárbeafsteak (1) tej (1) tejfel (2) tejoltó (1) télre (1) tengerész szleng (2) tengerész sztori (11) tengeri hal (2) tepsis krupli (1) térkép (1) teszt (1) tészta (11) Tészta varázs (1) tésztanap (4) tésztasaláta (1) Thiszvi (1) tisztítás (1) tócsni (1) tofu (2) tojás (5) tojásos nokedli (2) tonhal (2) tormamártás (1) tök (2) tök párizsiasan (1) tökfőzelék (2) töki pompos (1) töltött (1) töltött káposzta (2) török (1) Trieszt (2) Trinidad Scorpion Butch_t (1) trüffel (1) túró (4) túrósbéles (1) TV recept (1) tyúkhúr (2) tyukovin (1) uborka (5) Uirou (1) újkrumpli (3) Újpest (1) uncia (1) ünnepre (1) vadas (2) vadon termő (1) vaj (1) vajkészítés (1) Vasas (1) vega (1) vegán (1) vegetariánus (4) versatile (1) vetőmag (1) videó (2) vihar (1) vileda (1) virsli (2) Vitold (2) Volosz (1) vörösbor (1) vöröshagyma (1) Vuk (1) wasabi (1) wok (7) Yellow Bhut Jolokia (1) zabpehely (2) Zágon (2) zakuszka (2) (1) zeller (3) zöld dió (1) zöld dió befőtt (1) zöld krém (1) zöld levelű zsálya (1) zöldpaprika (2) zöldség (22) zöldségnap (3) zúza (1) zsálya (3) zserbógolyó (1)