A fűszerkert ajándéka: zsályaleves

Dúsan burjánzik a zöld és a bordó levelű zsálya a fűszerkertünkben, már arra gondoltam, hogy a felét át kell telepítenem, mert elnyomja a többit: a lestyánt, a szurokfüvet (oreganót), kakukkfüvet, a még alig kikelt borsikafüvet, a pici petruskát, és a most éledező borsmentát, a nagy bokor curryt vagy a szintén erőteljesen bokrosodó levendulát.
Aztán csak alaposan megritkítottam, és az asszonykám finom levest készített belőle. Nem tudom, honnan van a recept, de nagyon finom lett!

Hozzávalók:
2 csokor zsályalevél, egy fej vöröshagyma, 5 ek. vaj, 1 ek. apróra vágott snidling, 8 dl húsleves (víz), 2 tojássárgája, 2 dl. tejszín, 1 dl fehérbor (ez megszaladt, a recept szerint 0,5 dl), só, fehér bors, szerecsendió.

Egy ek. vajon megdinszteled a hagymát, hozzáadod az apróra vágott zsályát,  sózod, borsozod, reszelsz rá friss szerecsendiót, amikor megfonnyadt, felöntöd a vízzel (húslevessel). Tíz percnyi fövés után hozzáadod a fehérbort, lekapcsolod a gázt, hagyod kicsit hűlni, majd a két tojássárgájával elkevert tejszínt folytonos keverés mellett hozzáöntöd. Hagyod kicsit állni, megszórod a snidlinggel majd vajon pirított zsemlekockával tálalod. Azt hiszem ez utóbbi lényeges, a vajban sült kenyér íze nagyon jól passzol ehhez a leveshez. Azt hiszem, legközelebb el fogjuk turmixolni, hogy krémleves legyen, és utána szórjuk meg snidlinggel.

A második fogás tésztasaláta volt farfallából, kertben termett retek, zöldhagyma, és póré bolti: uborka, paradicsom, rukkola került bele. Olíva olaj, pár csepp szezámolaj, só, fehér bors, balzsamecet volt az ízesítése.

Jól enni, jól lenni

A T.bálint Kiadó újabb gasztronómiai különlegességgel jelentkezik: a TV Paprika egyik sztárséfje, az ausztrál Neil Perry remek szakácskönyvét jelenteti meg a napokban.

Szeretem a kiadó szakácskönyveit, alig várom, hogy kézbe vegyem, és böngészhessek a receptek közül.

Érdekességként megemlítem, hogy a kiadónál előrendelési akcióban az első 30 rendelő az Ízek és érzések gasztromagazin egy éves előfizetését kapja ajándékba. 

Neil Perry, a televíziós műsoraiból a magyar közönség számára is jól ismert, ausztrál sztárséf. Új könyvében saját, legkedvesebb ételeinek receptjeiből ad pazar válogatást. Azokból, amelyeket szabadidejében, otthon, családja és barátai legnagyobb örömére rendszeresen készít.

Ez a könyv nem a manapság divatos, bonyolult különlegességeket dicsőíti, hanem a békés, nyugodt, otthoni öröm-főzést, aminek Perry akár a maga kedvére, egy hosszú nap után, még éjszaka is képes nekiállni. Valóban végtelenül egyszerű, ám annál fantasztikusabb ízharmóniákkal ismerteti meg olvasóit, amelyek kivétel nélkül bevált, kipróbált fogások.

A (hölgyek nem kis örömére) igen jóképű, „szolid macsó” Perry a könyv minden oldalán emlékezteti olvasóit, hogy a főzés állandó örömforrás. A közös étkezés pedig – különösen a szeretteink, barátaink körében – akkor is minden alkalommal az élet kivételes ajándéka, ha csupán egy omlettet ütünk össze vasárnap reggelire.

A gyönyörű kötetet páratlan szépségű és hangulatú fotók teszik még különlegesebbé.

Ízek és Érzések recept- és gasztro-életmód magazin

Az Ízek és Érzések magazin az egészséges életmód és táplálkozás területén nyújt hónapról hónapra segítséget az olvasóknak. A magazinban szereplő szakértői tanácsok, valamint egészséges ételreceptek könnyen beépíthetők a mindennapokba, teljes értékű életet és étkezést biztosítva. Sőt! még a vegetáriánusok, a laktóz-, gluténérzékenyek, illetve a cukorbetegek és candidások is megtalálják a számukra fogyasztható ételeket. Keressék kéthavonta az újságosoknál!

www.izekeserzesek.hu

A hobbiparaszt pórélevest főz

Nemrégen kiszedtem a kísérleti póréhagymáimat, amiket tavaly tavasszal ültettem. Tizenkét palántából 10 szál lett, abból több mint a fele szép vastag, de persze volt egypár vékonka is. Nos ebből póréhagymaleves készült.

Négy szál vékony pórét vágtam össze, egészen a levélcsúcs száradóban levő hegyéig. Olíva olajon megdinszteltem, majd meghintettem egy evőkanál liszttel. Felengedtem másfél liter vízzel, majd sóztam, fehér borsoztam, és adtam hozzá két mokkáskanál kurkumát (ettől a sárga színe, és a térdízületemet hivatott gyógyítani).Puhára főztem, majd a szabadban tálaltam. Én meghintettem jó csípős paprikával, de ez nem kötelező.
Azt hiszem, hogy mostanában nemigen fogok húsos ételeket kitenni, mert a bőrgyógyász azt mondta bizonyos nyavalyámra, hogy akkor most fejezzem be a húsevést (tej, tojás mehet). Nem tudom, hogy a hústalanság, vagy a kenyőcs és a gyógysampon vagy az agykontroll használ-é, de szépen gyógyulok... 

A rántott csirkeszárny dícsérete

Az ember mindenevő, mindent megeszik, van amit szívesen, van amit kevésbé. De vannak kaják, aminek nem tud ellenállni, és az én esetemben a rántott csirkeszárny ezek közé tartozik. Csak jól legyen elkészítve és királyi lakoma! Mert sajnos el lehet rontani ezt is. De ha minden klappol, akkor ropogós a burka, szaftos, omlós a húsa, körbeudvarolja az ínyedet, és úgy érzed, remek ez a nap, amikor ilyen finomat ehetsz!
A változatosságot pedig a körete adja. Lehet rizzsel, salátával, kuszkusszal, krumplival, soroljam még? Nálam a krumplipüré az egyik legjobban hozzáillő köret, de akkor fejes saláta dukál hozzá. A téli tavaszban az embernek kimozdulni sem volt kedve, nemhogy kocsiba ülni, Kisbérre menni salátáért.
Így aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve céklás pürét találtam ki köretnek, mert már láttam ilyen csodát más főzős blogban.  Külön megfőztem a céklát és a krumplit, majd együtt törtem össze őket. Ment bele a házi tejföl és kevés vaj, só. A szerecsendiót most kihagytam, mert a cékla ízéhez nem igazán passzol. De egy kávéskanálnyi kurkumát tettem bele (ez nálam most gyógyszernek nem minősülő készítmény, ami gyógyítani hivatott a térdízületem).
Amikor a változatosságról beszéltem, nem említettem, hogy szoktam "játszani" a burkával. Most a morzsába belekevertem kevéske kukoricalisztet, azokat látni fehér, apró pöttyökként. de meg szoktam bolondítani szezámmaggal is, és uram bocsá' mákkal is...

Barna rizs sült zöldségekkel

Jó régen nem jelentkeztem, de hát jó régen volt időm a konyhában tevékenykedni. Most is az asszonykám főztjét mutatom meg, mert nagyon finomra sikeredett!

Húsvét előtt ettük, ez volt Nagypénteken az ebéd, így ne csodálkozz, hogy nem volt hús hozzá, bár ha nem böjti napon készül, akkor finom lehet hozzá egy kis rántott csirkecomb...

A barna rizst pirított hagymás olajon kissé megdinsztelte az asszonykám, a főzőlébe tett házi zöldségkrémet (Vegetát), és a végén belekevert egy fél zacskó mirelit zöldborsót, így maga a rizs is finom lett.  A besózott és lecsepegtetett zöldségeket külön sütötte meg. Volt gomba, cukkini, padlizsán, és most ettük meg a saját termésű lila krumpli végét... (Ez persze így nagyképű megfogalmazás, mert mindössze egyszer ettünk belőle, kész: ennyi termett!)

Pacalleves

Nagyon régen főztem pacallevest, pedig igencsak a fogamra való étek! A múltkor megláttam a hentespulton a felcsíkozott pacalt, nem álltam meg, hogy ne vegyek egy félkilónyit. A lehet egy kicsit több kérdésre bólintottam, így hatvanöt dekából főztem.
Szokás szerint előbb gugli.
Most a lengyel változatot, a flakit szerettem volna megcsinálni, de nem volt minden hozzávaló itthon, így maradt az erdélyi-román leves a ciorba de burta. Az is igaz, hogy szerettem volna úgy elkészíteni, mint azt Constantában szokás, de ahhoz meg nem volt borjúláb (de még a helyettesítője, a sertésköröm sem).
Így a tejfölös, tárkonyecetes változatot főztem meg.
A pacalt feltettem főni, egy óra múlva leöntöttem róla a vizet. Újabb egy óra, és a víz megint ment ki. Csak a harmadik alkalommal adtam hozzá nagyjából egy kilónyi csontot. Egy nagy fej hagymát kockára vágtam, és olajon feltettem dinsztelni, majd hozzáadtam a gyufaszálnyira (julienre) vágott zöldségeket: két sárgarépát, egy fehérrépát, egy negyed zellert. Megdinszteltem, és rászűrtem a csontlevet, hozzátettem a pacalt, és egy órán keresztül főztem. Negyed órával a vége előtt sóztam, borsoztam, és adtam hozzá a tárkonyecetet. Amikor elkészült, elkevertem két tojássárgáját egy tejföllel, majd óvatosan hozzáadtam a leveshez. Tálaláskor egy fél cseresznyepaprikát és pár karika erős paprikát is tettem rá.

Csicsókázzunk: leves, kenyér, nyögvenyelő

Az utóbbi hetek számomra nagyon kemények voltak, nem is blogoltam, de mostanra nyugi van, hát lássuk, mivel maradtam el. A napfényes március eleje számomra csicsókaszezon volt. Egy tő alatt egy vödörnyi egészség... finomság... nagyon szeretem, és kezdek hozzászokni, ha érted, mire gondolok.

Az utolsó bejegyzés egy római kömény saláta volt. De nemcsak saláta készült belőle, hanem krémleves is. A recept azt írta, hogy kell bele krumpli, nosza, helyettesítsük csicsókával.

Így készült:

Három darab (pontosan 52 deka volt) édeskömény gumót vékonyan felszeleteltem. Egy fél póréhagymát szintén, olíva olajon megdinszteltem, majd rádobtam a finocchiót (édesköményt). Megdinszteltem, majd három nagyobb (10 dekányi) csicsókát felkockázva adtam hozzá, majd felöntöttem vízzel (amiben egy tyúkhúsleves kockát feloldottam, nehogy bio legyen a kaja). Amikor minden megfőtt, mixerrel pépesítettem, majd 1,5 deci tejföllel sűrítettem. A tálaláskor megpötyögtettem házi tabaszkóval, és egy kanál tejfölt is tettem rá.

Ez a második levesem volt, az első nem igazán sikerült, mert ott az édeskömény és a csicsóka aránya 1:1 volt (fél-fél kiló), és így az édeskömény íze elveszett, a csicsóka elnyomta. A házi tabaszkót úgy készítettem, hogy a házi csilipaprika krém üvegét kimostam kevés vízzel, ezt locsoltam rá...

Készítettem a krumplis kenyér analógiájára csicsókás kenyeret is. 40 deka BL 80-as (Nagymama lisztje) és 40 deka BL-55-höz (finomliszt) majdnem egy egész kocka élesztőt használtam, langyos vizet, sót, cukrot az élesztőhöz egy kanálnyit, valamint 30 deka megfőzött és összetört csicsókát. közepesen keményre gyúrtam, kétszer kelesztettem, majd tepsiben kisütöttem. A képen a barna foltok a héjában nagyobb csicsókadarabok.

És maradjon utoljára a sztrapacska csicsókából:

Lereszeltem jó fél kilót, kapott két tojást, és annyi lisztet, amennyit felvett.(nagyjából negyven dekát). Sűrűbbre hagytam, mint a palacsintatésztát, majd fövésben levő vízbe szaggattam nagykanállal, mert ez a kaja csak úgy ízletes, ha igazi "nyögvenyelő". Házi túró, tejfel és csilipaprikapor a tetejére, így tálaltam.