A hobbiparaszt kérdezi

A vetőmagjaimat kint felejtettem a garázsban, és így nagyjából mínusz 7-8 fokban fagyoskodtak az elmúlt napokban.

A kérdésem: lett-e nekik bajuk? (Nem influenziára gondolok). Használhatóak-e még a célnak megfelelően?
Ebben nekem kevesebb a gyakorlatrom, mint az óceán átevezésben...

Tarja bálmossal

Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...

A tarját az asszony alkotta, amikor serpenyőben süt, akkor a hús mellé kerül mindig bőven hagyma és szeletelt alma is. Valami fantasztikus a szaftja, és a sült alma is felséges, hogy a hagymáról ne is beszéljünk. És a gasztronómiai élvezetet fokozta, hogy puliszkával ettük. Aznap készítette,m, házi túrót, és a savó a bejárati két ajtó között a küszöbön (téli pótfridzsider) várta a sorsát.

"Keletkezett" a családban egy aranyos kislány, éppen menynek való (és az is lesz), így őt, kértem meg, hogy csináljon hozzá bálmost.

- A szót ismerem, mert hallottam már, de se nem ettem, és nem is készítettem még soha! - mondta (angolul, mert amikor nagyon szükséges, hogy pontosan fejezzük ki magunk, akkor ezt használjuk, mivel oly tökéletlen vagyok, hogy nem beszélek románul, pár fontos tengerész kifejezéstől eltekintve: unde merdzse domunle, cse facse domnule, primbáré, zsumatáte, pucin kontrol, nu stiu rumuneszk, ma numeszk szífalkon...). 

Na, szóval elmagyaráztam, hogyan kell. Gondolom, értette is, de volt benne némi bizonytalanság. De mint minden mai fiatal, bensőséges viszonyban van a világhálóval és azonnal megguglizta. És jött is ezerszám a román nyelvű találat. Innen már nem volt nehéz elkészíteni.

Dobálós savanyúságot ettünk hozzá, hát isteni volt!!!

Csak ezt akartam mondani...

Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondja, hogy mit!

Hogy ki mondja meg? Hát Michel Roux, akinek a receptes könyvét ajánlom.A címe Tészta varázs, és valóban varázslatos dolgokat tud ez a pasi! Nemcsak azt mondja meg, hogy mit süssünk, hanem azt is megmutatja, hogyan. Klassz fotók vannak a kézügyességről, a kis trükkökről... De hadd ne én beszéljek, mondja el a  könyv, amit tudni kell:

Csupa könnyen elsajátítható recept található ebben a nagyszerű gyűjteményben amely minden klasszikus tésztareceptet a lehető legegyszerűbben mutat be. A 3 Michelin csillaggal rendelkező csúcsséf, Michel Roux tudása a klasszikus francia iskolában csiszolódott és több mint 30 évnyi tapasztalattal és óriási gyakorlattal rendelkezik a tésztakészítés terén.

Minden fejezet egy meghatározott tésztafélére épül és ennek az alaptésztának az elkészítési technikáját lépésről lépésre mutatja be. Az ezt követő receptek az alaptészta különböző felhasználási módozatainak a lehetőségét ismertetik- édes és sós tésztaételek formájában egyaránt. Lenyűgöző a szerző által felvonultatott klasszikus és modern, sós és édes tészta receptek  mennyisége és sokszínűsége.

Végig kitűnően illusztrált szakácskönyv, ami arra született, hogy  vezető szerepet töltsön be a tésztakészítés világában.

És, hogy lásd milyen jó dolgod van, még fel se kell állnod a számítógép elől, itt van a Libri könyváruház keresője, aminek a keresőmezejébe beírod, hogy Michel Roux, vagy azt, hogy Tészta varázs, és máris megveheted, természetesen internetes kedvezménnyel!

Paradicsomleves palacsintacsigával

Az asszonykám gondban volt, hogy a tegnapról maradt krumplis tarhonyához (kolbászos!) milyen levest készítsen.
- Paradicsomlevest! - adtam le a rendelést, mert előtte pár perccel néztem a lassan ritkuló, a nyarat idéző üvegeket.
- Jaj, de jó ötlet! - lelkendezett -, de ki ne gyere a konyhába! - tiltott ki. Már tudom, hogy ilyenkor ötletel, már ami a főzést illeti.
Nos, amit tálalt az szemere is szép volt, és ízre...!!!
Nem nagy komplikáció paradicsomlevest készíteni: két evőkanál cukrot vajon megkaramellizál, majd rászór egy kevés lisztet, és zsupsz felönti a paradicsomlével. Nem sokat kell fűszerezni, mert amikor eltettem az ivólevet, akkor belefőztem a hagymát, a zellert. Csak sózni és borsozni kell. No, meg egy kis szárított bazsalikom is jött bele. Közben sós palacsintát sütött, arra egy kevés kiszáradt Telemea (román) sajtot reszelt, de ha neked nincs, akkor azt mondom, hogy próbáld ki egy kicsi juhtúróval megkenni, szerintem a leves ízéhez nagyon passzol! A palacsintából szeleteket vágott, és ment bele a levesbe. Dísznek, és nyári íznek kapott a leves pár szem lefagyasztott koktélparadicsomot.
- Csuda finom! - dicsértem az asszonykám!
- Karácsony előtt olvastam, miközben recepteket keresgéltem, de már nem emlékszem, hogy hol... valamilyen leveshez írték a palacsintát, de nem sajtosan -, mondta.
Hát akárhogyan, akárhol olvasta, ezt jól kitalálta!
Még most is a számban van az íze!

Spagetti a la che cosa c'e nel frigo

A lecke fel volt adva: ebéd kéne, de nem akarózott boltba menni, mit főzzek? Úgy döntöttem, hogy szétnézek a hűtőben, vajh mi van benne? Hát kérem, találtam szárzellert, egy fél üveg paradicsomsűrítményt, gyömbért, és Telemea Huedin sajtot, amit Bukarestből kaptunk. (Ha olvassa egy kedves erdélyi blogger ugye megkommenteli, hogy mit jelent a neve vezeték, keresztnév -, meg mit kell róla tudni, meg mihez használják Erdélyben, meg a románok, meg minden...) A kredansz  aljában mindig van száraztészta két dobozban. Az egyikben vegyesen, hogy bármikor bármilyet elő lehessen kapni, a másikban spagetti az én kedvemre. Találd ki, melyik a kedvencem? Így már összeállt a második fogás.

Apró hagymából hármat is pucoltam, és olíva olajra dobtam a serpenyőben. Adtam neki még egy kiskanál gyömbéres fokhagymát, majd zutty bele három zellerszárat, zöldjével egyetemben. Félpuhára dinszteltem, és nyakon öntöttem a fél üveg sűrített paradicsommal. Sóztam, borsoztam, de most nem vettem elő az olaszok kedvenc fűszereit, mert a zellert akartam, hogy domináljon. A bolti paradicsom erősen savanykás volt, ezért kapott egy leheletnyi cukrot is (ízlés dolga, az enyém ilyen). Ezzel kész.
És mehetett az al dente kifőtt spagettire.
A tetejére Telemea (vagy Huedin? Melyik a vezeték, és melyik a keresztneve? Vagy Tehu sajtként kell híni?) sajtot tettem (ha nincs neked itthon, ne ess kétségbe, a fetához hasonlít), de ez csak akkor derült ki, amikor kibontottam, mert soha nem kóstoltam. Most először, és megmondom a tutit: nagyon ízlik!
Szóval így készítsd a Mi van a frigóban spagettit.

Hagymaleves sajtos pirítóssal

Hiába van címoldalakon a Costa Concordia gyáva kapitánya, azért enni is kell, és ahhoz főzni. Mivel nagyon leveses vagyok, megint azt teszek ki, és az egyik nagy kedvencet, a hagymalevest!

Igazán nem egy különleges varázslat. Van, amikor úgy készítem, mint Jan, a lengyel szakács a hajón, aki nem rántja, nem habarja és nem sűríti liszttel és még el se turmixolja. De most éppen az ellenkezőjét tettem:
Négy fej hagymát durván felaprítottam, és vajon (hagymaleveshez mindig vajat használok!)  megdinszteltem. Amikor ezzel megvoltam, megszórtam két evőkanál liszttel. felöntöttem vízzel - nem akaródzik leveskockát használni -, és felforraltam. Sóztam, fehér borssal szórtam meg, és szerecsendiót reszeltem bele. Végül volt vagy két deci házi tejszínem, az is ment bele, egyet forrt, és kész a leves.
A tányérba pirítóst tettem, arra sajtot reszeltem, és rámertem a levest.
Jó étvágyat hozzá.

75. követőm és a Concordia

Kis jubileum: blogom hetvenötödik követője Linyah.

Szeretettel üdvözlöm (mint ahogy mindegyik követőmet, mindenkit, aki az 50. volt és aki 25. Sajnos akkor még nem figyeltem a kerek számosságra...
Akit érdekel a Concordia, újabb bejegyzés van (és még lesznek is)