Újra blogolok!

Uram Jézus! De régen írtam a főzős blogomba! Pedig nem mondhatom, hogy nem főzök... mert de!
Sokat vívódtam, hogy van-e értelme írnom ezt a blogot. Mert amióta rácuppantam a főzős "vetélkedőkre", rájöttem mennyire nem tudok főzni. Aztán a sok tépelődés végeredménye az lett, hogyha lesz hozzá erőm, tehetségem és időm, akkor folytatom.
Mire jutottam magamban?
Biztos, hogy nem tudok egy fine dining ételt elkészíteni, de ez a szakács szakma része, és nagy gyakorlatot igényel. Tehát azzal biztatom magam, hogy nekem ilyet nem kell tudnom.
Lehet, hogy nem tudok ad hoc alapanyagokból 20 perc alatt egy ízletes előételt varázsolni, de ez maradjon az álfőzőversenyek álversenyzőinek a problémája.
Lehet, hogy nem tudok a házias koszttól két hónap alatt eljutni a Mesterszakács fokozatig, de nem is akarok.
Lehet, hogy nem tudok olyan ételfotót készíteni, mint a profi stylistek, de maradjunk abban, hogy ez is egy szakma, ami hosszas tanulást igényel, és ehetetlen anyagokkal teszik kívánatosabbá a fotózandó ételeket...
Akkor mit tudok?
Háziasan főzni. Úgy, hogy aki elé leteszem, jóízűen meg tudja enni.
Le tudom fényképezni, amúgy amatőr módon és aki meglátja, az azt mondja: ezt én is meg tudom csinálni. És nem érdekel, hogy nem vagyok food stylist, nem érdekel, hogy nem vagyok sous chef, akinek a kisujjában van a gasztronómia. Olyan vagyok a gasztronómiában, mint a vitorlázók a tengerészek világában...
Így aztán előveszem a régebben megfőzött kajáimat, és folytassuk a blogot!