Régen írtam blogbejegyzést, ennek az oka az időhiány. És ahogy látom, ez egy kissé állandósul, ezért előre is elnézést kérek a hűséges olvasóktól.
Ez egy olyan étel, amit nagyon szeretünk. És hál' Istennek gyakran is eszünk. Mármint a soknevű puliszkát, polentát, mamaligát, vagy ahogyan akarod. ha hirtelen ebéd kell, akkor is ez készül, vagy ha olcsó vacsorát akarunk, de finomat, akkor is a kukoricadarás zacskóért nyúlunk.
De leginkább akkor készül mostanában, ha elkészült a házi túró, mert azzal igencsak olyan étek, ami után a fölséges király is megnyalná mind a tíz ujját! A recept a szokott egyszerű: a kukoricadarát lobogó sós vízbe tesszük, annyit öntünk hozzá amennyit felvesz, bár tudom, sokan nem szeretik az efféle precíz hozzávaló meghatározást. Ez most nem olyan polenta, amit egy órán át főznek, és hozzáadnak irdatlan mennyiségű vajat. A főzés gyors, amíg elválik az edény falától, mehet bele egy kanál vaj, azzal elkeverni, majd belesimított az asszonykám a felét egy tepsibe, rá a friss, krémes, enyhén sós túró, amit házi tejfellel elkevertünk, rá a puliszka másik fele. Mielőtt megy a sütőbe, meg kell szórni a tetejét sült szalonnával és hagymával, és betenni a sütőbe, s szépen összesütni, nagyjából tíz perc alatt.
A puliszka, amikor már lehet szelegtelni
Azon frissiben nagyon lágy volt, de nagyon finom. Kihűlve már szépen szeletelhető.
Frissen, melegen szinte krém, és nem szeletelhető, de nagyon finom!!!
Hú, csak álmodozom erről:) A puliszkát nagyon kedveljük, túróm változatlanul nincs, de valami mennyei lehet így együtt. A tetején a hagyma és a szalonna csak ráadás.
szalonávaaaaal? na így még nem ettem. pedig elég kézenfekvő megoldás volna. csak az egy szem nagykorú pasas kézzel-lábbal kapálózik a puliszka ellen.
ami pedig a gasztrobloggeres játékot illeti, hát így alakult. sajnálom. igazán szólhattál volna, hogy a sütik nem épp a mindennapi tevékenységed részei, bíztos megoldottuk volna, mint ahogy Krisz problémáját is orvosoltam. ez már az eső után köpönyeg kategória. azért a Lencsilány alkotása remélem megfelelt ;-)
8 megjegyzés:
Hú, csak álmodozom erről:) A puliszkát nagyon kedveljük, túróm változatlanul nincs, de valami mennyei lehet így együtt. A tetején a hagyma és a szalonna csak ráadás.
Nagyon finom lehet így a túróval. Guszta nagyon!
Legutóbb juhtúróval ettük, a család ismétlést követel, viszem a túrós változatodat. Remélem, pozitív dolgokkal vagy ennyire elfoglalva!!!
Azta, ez milyen jó ötlet! :)
Én még sosem készítettem puliszkát:( Semmilyet:( De ez most nagyon megtetszett, ki fogom próbálni:)
Ilyet nem szabad ám feltenni gyakran, mert nem győzöm nyelni a nyálam...
szalonávaaaaal? na így még nem ettem. pedig elég kézenfekvő megoldás volna. csak az egy szem nagykorú pasas kézzel-lábbal kapálózik a puliszka ellen.
ami pedig a gasztrobloggeres játékot illeti, hát így alakult. sajnálom. igazán szólhattál volna, hogy a sütik nem épp a mindennapi tevékenységed részei, bíztos megoldottuk volna, mint ahogy Krisz problémáját is orvosoltam. ez már az eső után köpönyeg kategória.
azért a Lencsilány alkotása remélem megfelelt ;-)
4Gyerek, sajnálom, no mindegy, Lencsilány választása tetszett!
Megjegyzés küldése