Egy anekdota, és ami eszembe jut róla...

Van nekem egy honlapom is, abban van egy Főzőcske menüpont, és nagyon sok olyan recept megtalálható, de csak olyan, amit megfőztem. Abból sok itt is szerepel.
Nos, ezen az oldalon kitettem egy anekdotát.
Hogy ne kelljen strapálnod magad, ide teszem:

Idézet Lénárd Sándor: A római konyha című könyvéből. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986. 9. oldal.



A parasztasszony a kastélyban

A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenről beszámolt hites urának.
    - Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!
   A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, és az asztalra csap, és így kiált:
   - Nohát, egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!
   - De édes uram - így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk!
   - Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével!
   - Jó, de vajunk sincs a krémhez!!
   - Akkor csináld zsírral!
   - Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!...
   - Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!
   - No és a tojás? Tizenkét tojás!
   - A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
   A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár... aztán szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve a szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: - Látod, elkészült! - És lassan hozzáteszi még: - Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!

Nos, van egy szolgáltatás (nagyon korlátozottan ingyenes) a copyspace.com, ahol megnézheted, hogy a honlapod tartalmát lopják-e?
Nos én a főzős oldalon ennek az anekdotának a "lopását" írja ki a szolgáltatás.
Megnéztem. Találtam 10 blogot, ahol szerepel, köztük nagyon neveseket is.
Megnyugtatásul közlöm, nem az én szövegemet lopták el, (copy - paste) módszerrel. Valaki szintén kimásolta az adott könyvből, és ezt lopta mindenki gátlástalanul, úgy, hogy nem adta meg, kinél látta meg, honnan szedte le. Mert az egy dolog, hogy a hivatkozás a kötetre ott van, (más mint nálam, én egy régebbi kiadásból másoltam), de azért azt is illett volna kitenni, hogy olvastam ennél és ennél, és megosztom veletek.
Ami elszomorít, hogy a neves gasztroblogger is lopta a szöveget. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindenkinél, nála is azonosak a másolási hibák (tipikus hiba, hogy hiányzik - többek között - a sárga alappal írt ettől szó, ami lehet az én hibám is, de ezért biztos, hogy nem tőlem lopták), és nála a blogbejegyzés elég késői...
Sajnálatos.
Viszont megnyugtató, hogy nem tőlem lopkovicz...
Amikor a bejegyzést írtam a honlapomra, még nem volt elérhető a MEK-en, de ott az én szövegem szerepel, tehát benne van az "ettől" szó a végén.

Ha meg akarod venni, itt beírod a keresőbe: A római konyha, és katt: