BUÉK

El sem hiszitek, milyen jó, hogy itt kívánhatok mindenkinek boldog új évet!, és nem a hajón savanykodom!

Ez valami fantasztikus! Mindenki érezze jól magát, és aztán az új évben hajrá... mindenkinek legyen a vágya szerint!

Szentestei menü

Van nekem egy nagyfiam. Évek óta a bor a szenvedélye, mindenféle someliere tanfolyamokat végez, még Londonban is elvégezte a világ leghíresebb kurzusát. Napok óta nyaggat, hogy olyan rántott halat készítsek szenteste, hogy a bundában legyen mandula, hogy ahhoz hozhassa a bort.
Nosza, üssük föl az internetet, és meggugliztam a rántott hal és mandula keresőszavakat. Az eredmény lehangoló. Csak mandulás pisztráng volt, és talán még fogas... Így aztán maradt a saját kútfőm.

Afrikai harcsa mandulamártással és karottával
Úgy döntöttem, hogy csak azért se olyan mandulamártást készítek, amit a pisztráng és a fogashoz írtak. Nem mondtam el a fiamnak, hadd leygen meglepetés, de úgy döntöttem, hogy afrikai harcsát készítek, és ahhoz ihatjuk a fiam által választott bort.
A harcsából vágtam négy szeletet, nem túl nagyokat, hiszen előételnek szántam. Lisztben megforgattam, majd vajon pirosra süttem. Két szép, nem vastag sárgarépát 4 centi hosszúra felvágtam, és ezeket felhasogattam, majd  sózás után kevés dinsztelt hagymán megpároltam, de csak annyira, hogy roppanós maradjon.
A mártáshoz vajon megpirítottam 15 dkg szeletelt mandulát 4-5 gerezd apróra vágott mézes fokhagymával. (A mézes fokhagyma nem csíp, nagyon kellemes az íze). Amikor barnulni kezdett, egy evőkanál liszttel meghintettem, majd másfél deci olaszrizlinggel felengedtem, felforrás után hozzáadtam másfél deci tejszínt és besűrítettem.
A tálaláskor a halra öntöttem keveset, majd a sárgarépát külön halmoztam a tányérra, körbelocsoltam mártással és megszórtam petrezselyem zöldjével.
A nagyfiam boldog volt, mert "nem veszett kárba" a csopaki Tamás pincéből vásárolt 2006-os olaszrizling!

Gombaleves, kicsit másképp

Utána, a családi tradíciónak megfelelően gombaleves következett. Ezt édesanyám hozta a Kárpátaljáról, és ott talán azért jöhetett szokásba, mert a Kárpátok bőven adja a gombát, a szegények asztalára is bőven jutott belőle.
Nos, nem a szokványos levest készítettem. vettem szárított róka, és tölcsérgombát, valamint kínai konzervgombát. Kevés hagymát megdinszteltem, rádobtam a vízben áztatott, és utána kétszer kimosott tölcsérgombát (a leve fekete, és a mi levesünk fehér lesz), kicsit dinszteltem, majd hozzáöntöttem a két deci borba áztatott rókagombát, természetesen borostul. Egyet forrt, felengedtem annyi vízzel, amennyi levest akartam (1,5 l.), felforraltam, majd bele a tejszín és a konzervgomba, aminek valójában nem is kell főnie. Végül a víz, a gombás bor és a tejszín kiadott több, mint két liter levest! Tálalás előtt megszórtam petrezselyem zöldjével, és parmezán sajtot adtam mellé. A leves utáni negyven csepp még a 2006-os Tamás pince bora volt, de a fiam előhozta a főfogáshoz ugyanennek a pincének a 2003-as olaszrizlingjét!

Rántott hal karácsonyi krumplisalátával
volt a főétel. A rántott halat nem részletezem.
A krumplisalátát előző nap készítettem. A főtt burgonyát apróra kockáztam, adtam hozzá kockára vágott almát, retket, ecetes uborkát és csíkokra vágott hagymát.
Négy tojásból, annyi olajjal, amennyit felvesz majonézt készítettem, ezt sóztam, kevés cukrot adtam hozzá, egy citrom levét facsartam bele, egy nagy kanál mustárt tettem bele, megborsoztam, alaposan elkevertem, és végül egy nagy pohár (4 dl.) tejfelt tettem bele, és megint simára kevertem. Ezt öntöttem a burgonyára, elkevertem, és hagytam másnapig összeérni.
 
A desszert
Zserbógolyó  
volt. Az ötelet chilii&csoki adta. Majdnem úgy készítettem el, csak a mázzal volt gondom, ezért zserbómázat készítettem vízzel, porcukorral és csokoládéval.  És az aszalt barackot Unikumba áztattam, amit jól magába szívott, és ettől igen finom lett!
De maradt egy csomó máz! Nu, sto gyelaty?

Kitaláltam, hogy meggyet beáztatok rumba, és a maradék mákos (bejgli) tölteléket felhasználom mákos golyóként. Nos, hogy ne legyen nagyon folyós, belereszeltem tíz dekányi kekszet, hagytam, hogy magába szívja a nedvességet, és elkészítettem a mákos meggyes csokigolyókat. Viszont maradt még máz, és rumos meggy is. Ezért a meggyeket fogpiszkálóra tűzve belemártottam a masszába, és lett finom csokis rumos meggy.

Hát ez volt a menü szenteste, 2009-ben.
Holnap a kisebbik fiam főz, szilvával töltött kacsa lesz, holnaputan a nagyobbik valami halkölteményt ad elő, ahogyan ezt megígértük az asszonykámnak, hogy ne az ő vállait nyomja a háromnapos ünnepi kaja elkészítése!
kellemes karácsonyt mindenkinek, és remélem, adtam ötletet a jövő évi menühöz!

Boldog karácsonyt

Szeretetben töltött boldog békés karácsonyt kívánok minden kedves Bloggernek és családjánák.

Koccintsunk a fa előtt az éppen viharban hánykódó, vagy a kikötőkben magányosan a kabinjukba húzódó, és a családjukra gondoló kollégáimra, a szolgálatban levő tengerészekre is!

Kolozsvári töltött káposzta

Hozzávalók:

Egy fej savanyított káposzta, 1 kg. savanyú káposzta, fél kilogramm darált sertéshús (lapocka vagy tarja), 3-40 dkg. füstölt oldalas, vagy más füstölt hús, 20-25 füstölt kolbászkarika, egy pár debreceni, két szelet kolozsvári szalonna, 10 dkg. füstölt szalonna, 10 dkg. rizs, két tojás, tejfel, két közepes fej hagyma, pirospaprika, majoránna, só, bors.

Ha van maradék füstölt szalonnabőröd, az jó.

Elkészítése:

   A piacon be kell szerezni a megfelelő minőségű káposztát a maszek savanyúságosnál. De ha csak bolti van, mert nincs piac a környéken, azt is felhasználhatod. Mindenki a lehetőségekhez mérten...

Elsőként elkészítjük a tölteléket:

feltettem 10 dkg. rizst ugyanannyi vízben, mert nem kell, hogy megpuhuljon, csak részben. Ezután 10 dkg. füstölt szalonnát apróra kockáztam egy serpenyőbe dobtam, és kisütöttem a zsírját, majd egy fej hagymát apróra kockáztam, és megdinszteltem a zsírban. Meghintem piros paprikával, leveszem a tűzről, hagyom kicsit húlni. Egy tálba tettem, hozzáadtam a rizst és a darálthúst, sóztam, borsoztam, és egy kevés majorannát is adtam hozzá. Ráütöttem két tojást (illetve pohárba, és amiután láttam, hogy nem büdös, záp, rossz, utána adtam a kajához. Párszor megjártam, és beláttam, hoyg az anyósomnak igaza volt, aki mindig így csinálta).

Összedolgoztam.

Most, hogy kész a töltelék, meg lehet tölteni a káposztaleveleket. Nagyon fonros, hogy a vastag eret vágd le szépen a levél "síkjában", ettől elveszti a merevségét, és jól göngyölhető. A tölteléket gombóccá gyúrtam, és alevélre tettem. Két módszer is van, ahogyan összetekerem: a levél két szélét kissé behajtom, hoyg fedje a tölteléket, és feltekerem. A másik, hogy feltekerem, aztám mutatóujjal belegyömöszkölöm az üres levélvéget a töltelékhez mindkét oldalon. Ezt édesanyámtól láttam, és a zömét így készítettem, de mindkét módon hajtott töltelék jó lett.

Most még nem lehet lerakni, mert a káposztát kissé előkészítjük: a másik hagymár zsíron megdinszteled, paprikázod, és beledobod a savanyúkáposztát, megforgatod. nem kell megdinsztelni. A lábost (jó nagy legyen!!!) zsírral kikened. A szalonnabőröket raktam le először. Ha nincs, akkor a káposzta 2/3-át leteszed a lábos aljába, és ráhelyezed a töltelékeket. A füstölt húst felszeleteled és közé rakod. A kolbászkarikákat szintén. Lefeded a maradék káposztával, és felengeded annyi vízzel, hogy éppen ellepje.

Lassú tűzön másfél órát főztem.

Amíg készült, a kolozsvári szalonnából sütsz két kakastaréjt, a debrecenit bevagdalod, és szép pirosra sütöd azt is. Amikor leveszed a tűzről, a káposztát kiveszed, tejfellel készítesz egy vékony habarást, behabarod, ha egyet rottyant kész. Tálra szeded az apraját, rá a tölteléket, tejfelt rá, és a hegyibe a szalonnát és a debrecenit!
Ez egy csuda finom kaja, és ami fő, hogy nem hízlal, abszolúte diétás, koleszterinmentes, könnyű kis semmiség, meg mindentg tud, amitől a diétás nővérek a falnak mennek...

Ezt sokan karácsonykor, de újévre mindenképp elkészítik, én mostan, karácsony előtt, mert a mi családi hagyományainkban nem szerepel.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

Tegnap este a kis VUK meglátogatott

Nem hiszed? Este ezt fényképeztem az ámbitusról:

Szegény jószág...
Akkor vettem észre, amikor az ajtó mellett szaglászta a macskák által otthagyott csirkecsontokat (hát, mell, nyak...) és el is vitte őket, és nyilván meg is ette a fagyott csontokat, ezért aztán ez tipikus gasztroblogos bejegyzésnek számít, te is elkészítheted, ha a csontokat kiteszed a fagyra...
Készítettem egy gyors videót, 6 másodperc és lemerült az akku:-( Utána futás a fényképezőgépért, és őkelme a gyümölcsfák közül jött a fenyő alá, majd kiballagott, s elment a kocsi megett.
Hát ilyen kalandom volt tegnap este, miközben Kovács Kati állandóan azt énekelte, hogy: Hull a hó a kéklő hegyeken, és senki nem állította le...

Eltávozáson vagyok...

Kiengedtek. Kimenőre. De persze vissza kell menni, és örömmel megyek, mert nagyon jótékony a kezelések hatása. A csuklóm javult, a térdem javult, a vállam is jobb.

Járunk vízitornára.
Az öltöző mindenféle táblákkal, falragaszokkal, felhívásokkal van tele. Fürdőruha nélküli szappanos fürdés kötelező, mielőtt a medencébe lépünk. Ennek ellenére a meglehetősen intelligensnek látszó férfi rá se hederít, száraz testtel megy a vízbe. A gyógytornász mégse vele perel, hanem a fürdősapka nélkülivel:
- Uram, a fürdősapka mindenkinek kötelező!
- Nekem is?
- A rendelet nem tesz különbséget...
- De nekem nincs.
- Akkor vegyen fel egy műtőssapkát, van az öltözőben az ilyeneknek... - mondja a tornász.
És a nagyszakállú felveszi a fürdősapkát a kopasz fejére. A rendelet az rendelet...
 
Ebéd.
- Újházy tyúkhúsleves, sok csirkével, utána rántott borjúszelet... - mondom, a kórterembe lépve, és csak a borjúszelet után kezdenek röhögni. Vajon az elejét komolyra vették?

Jó pont a Jóistennek.
Megint látom, hogy a vakon születtek mennyire más világban élnek. A masszőr közülük való, és nagy érdeklődéssel kérdez a tengerekről.
- A Fekete-tengerről ki lehet jutni a Földközire?
- Igen... - és elmondom, hogyan is van ez. Aztán felvilágosítom, hogy a tengerek kapcsolatban vannak egymással. Ezen elámul. De elhiszi, és megjegyzi:
- Ez nagyon praktikus.
Hol a Jóisten ellenőrzője? Beírjuk a jó pontot.

Nagydumás

mindenütt van, aki sikerrel idegesíti a többit. Mert ugye ő a jópofa. Ez pasas olyan, hogy az ablakpucoló folyadékról és a szobaszámról is a baszás jut az eszébe, és ezt ragozza hol alpárian, hol trágárul, hol unalmasan, nagy ritkán jópofán. De miért gondolják, hogy ez másokat annyira érdekel? Persze az "ez" a dumájukra érvényes.

Kórházi barátságok
is köttetnek. Mintha nem lenne ez se ma már szokványos. Karcsi elmegy. Búcsúzik:
- Jól éreztem magam köztetek. Igazán örülnék, ha valami kapcsolat megmaradna. Az iwiwen rajta vagyok, x.y. néven...
Már be is ikszeltem.

Két hét szünet...

Ugyanis elmentem otthonról. Nem utaztam el, csak bevonultam. Az ORFI-ba, és a II-es Reumatológián megpróbálnak tengerészt faragni belőlem, olyat, amelyik még egy szerződést kibír. Reméljük sikeres lesz a műszakira való felkészítés, és átmegyek a vizsgán...Addig odabent élvezem a kórházi kosztot.

Már az első napért érdemes volt bemennem! Sárgaborsópüré leves, amiben a sárgaborsópüré volt a kevés, de lében igen bővelkedett, osztán valamilyen sült, rizsa, és karalábé-sárgarépa mártás (öntet?) tett mindenkit vidámmá. Engem azért, mert ha nem jövök be, akkor az életben nem eszem ilyet.
Persze ízre nem rossz. A karalábé karalábé ízű, a sárgarépa se szarvasgomba illatot árasztott. A rizsa fehér, a hús kicsi, tehát minden smakkolt. És kiderül, hogy még ez is sok! Mert erőteljes férfiak ott hagyják a levest, marad rizs a tányéron... mit reklamál az ilyen a kosztra?
Vacsora: egy májkrém, két átlátszó szelet kenyér. És a reggeli: inter-szuper-kontinentális reggeli: egy margarin és egy lekvár, de a szállodai rettentő nagy adagnak csak a negyede mindegyik.
Itt válik az ember igazi ínyenccé, mert ha kijött, akkor a vasszöget is élvezettel eszi...
Addig is, amíg kijövök, kezelnek, kúrálnak, és a végén ilyen ügyes leszek:

Sütőtök leves (2)

Sütőtököt kaptunk, ebből adódik a kérdés, mi legyen vele? A picurka ment a konyhai polcra, dísznek. Egy nagyobb mártírsorsra jutott, és megsült a sütőben... A többiből meg leves lesz, illetve tagnap már lett is.

Sok receptet néztem végig, de nem akadt igazán megfelelő, mert szerecsendióm nincs itthon, és innen vasárnap elugrani az éjjel-nappaliba az több, mint túra.

Azért lassan összeállt a fejemben.
Így:

A sütőtök előkészítése nem asszonyi munka, hacsak nem te vagy az ökölvívó vagy birkózó nehézsúlyú hölgy. Ha nincs erő, nincs tök se! Én is utálom tisztítani, ezért a fokozatosság elvét szem előtt tartva jártam el.

Nagyobb darabokra vágtam a tököt:

Ezután újabb, kisebb darabokra vágtam, és azokat is kisebbekre...

Így már könnyebb volt a héjától megszabadítani

 

Akkor főzzünk:

Tíz deka vajat felolvasztottam, rátettem a tököt, pár percen keresztül fedő alatt pároltam, majd megszórtam két kanál liszttel.

Ezután felengedtem vízzel, nagyjából másfél litert adtam hozzá.

Ekkor adtam hozzá a gyömbért és a citromlevet. A gyömbérből szeleteket vágtam, az egész citrom levét bele facsartam.

Nagyjából negyedórát főztem. Ekkor hozzáadtam két evőkanál mézet, majd elturmixoltam az egészet. Ezután újra feltettem, tettem bele 3 deci tejfelt, és az egészet összeforraltam. Miután citrommal és gyömbérrel készítettem, ezért nem tejszínt használtam hozzá, hanem tejfelt.

Végül tálalás után tökmagot szórtam a tetejére.

Jó étvágyat kívánok

Spenót pappardellével

Napok óta készülök spenótos tésztára. Előre kigondoltam, milyen ízekből álljon, és be is vásároltam hozzá. Amikor ihlet után jártam a gasztroblogokban, pennét, farfallát találtam, mindig csak rövid tésztát. Logikus, hogy kerestem valami szimpatikus hosszút csak nem spagettit, ami szintén megszokott, és ez a pappardelle volt. Hosszú metélt, csak szélesebb, jóval. És guszta gomolyagokban árulják. A spenótot is megkaptam, mirelit levelest, nem széttrutymózottat. És vettem hozzá jó kis bolgár juhsajtot, ami a hangzatos Szirén névre hallgat. (Tán csak nem halfarkú juh tejéből készült?)

Hozzávalók:

Egy fej lila hagyma, és három gerezd fokhagyma
Mindkettőt vékony szeletekre vágtam.

Egy zacskó (450 gr.) mirelit, leveles spenót.

15 dekagramm Szirén juhsajt, de alkalmas a feta jellegű sajtok bármelyike, ez kevésbé sós és kevésbé leves.

vaj, tej a besamelhez, tejfel

a liszt is a besamelmártáshoz kell

egy kevéske balzsamecet

és természetesen a pappardelle tészta

Elsőként elkészítettem a besamelmártást. Vajon egy kanál liszttel, és annyi tejjel, amennyit felvesz. Mivel nem volt itthon szerecsendió, ezért a hozzávalók közül hiányzik, de te feltétlenül tegyél bele!
Utána a spenót következett. Feltettem a hagymát, üvegesre dinszteltem, hozzáadtam a fokhagymát. Két perc múlva rátettem a spenótot. A labdacsokat eldolgoztam, hozzáöntöttem a besamelt, három kanál tejfelt, és mivel nekem sűrű lett, ezért egy kevés tejjel hígítottam.
Egy csapott kávéskanál kristálycukrot, és két evőkanál balzsamecetet tettem bele (ahova ecetet teszek, oda egy lehelletnyi cukrot is).
Amikor már majdnem kész volt (és nem igényelt figyelmet), akkor tettem fel a tésztát.
Egy spanyol révkalauztól hallottam, hogy a spanyolok a tésztát úgy főzik, hogy a főzési időt egy kicsit lerövidítik (ami a zsacskón van, ezen 5-6 perc volt) és a főzővízben hagyják egy kicsit állni. Öt percet főztem, és három percet állt, mielőtt leszűrtem volna.
És nehogy lemossad a kész tésztát! Elég, ha lecsepeg, máris teheted az asztalra.
Tálaláskor elsőként a tészta, rá a spenót, és a tetejére a juhsajt, kicsit elmorzsolva.

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!

Csirkemellsaláta

Csirkemellsaláta, vagy Liptai Klaudia melle? A kérdés így vetődött fel a minap, amikor az ORFI büféjében nézegettem az újságos standot, és nem a Playboyt vettem le, hanem egy főzős magazint. Ott láttam egy előételt, ami pulykamellsaláta névre hallgatott.

Az alábbi recept alapötlete onnan való, de persze alakítottam rajta, mert csak így az igazi.

Ha saláta, akkor diétás, nem? Tehát mi az első, amit az ember elővesz. Természetesen a szalonna. Jóféle kolozsvári, jó húsos. Apróra vágtam, kevés olajon megpirítottam, s amíg sült felkockáztam egy szelet rozskenyeret. Ezeket a kockákat megpirítottam. Jól felszívja a kenyér a zsírt, és a szalonna abszolút száraz marad, tehát diétás. A rozskenyér meg amúgy is az!

Ezután a csirkemellet kockáztam fel, kevés olajban szépen kifehérítettem, megszórtam egy kis provance-i fűszerkeverékkel, s egy csipetnyi sóval.

Amikor kész volt, a tányérokra halmoztam egy zacskó vegyes salátát, erre jött a kenyérkocka, majd a csirkemell. Körítettem még kevéske zöldpaprikával, kígyóuborkával, s a sajátomra aprítottam még két darab csilit az erősebb fajtából.

Mindezt meglocsoltam olívaolajjal, balzsamecettel, sóztam, borsoztam, és jól megettem!

Tégy te is így!

Nagyon gyors és finom vacsora!

Jó étvágyat kíván a Hajóka!

Konyhai egyperces: rántott alma

Sok almát kaptunk egy rokontól (sajnos nekünk még nincs almafánk, de ami késik, nem múlik). Amíg jó roppanós volt annyit ettünk belőle, amennyit még soha, aztán jött a konyhai felhasználás.
Konyhai egypercesnek hívom azokat a "szösszeneteket" amihez nem kell sok magyarázat. A rántott almát be kell panírozni, és kisütni.
Ennyi.
Ugye nincs kérdés?
Amióta a feleségem egyszer kipróbálta, hogy palacsintatészta helyett panírozta, azóta csak így készíti. Ugyanis a jó ropogós burok jobban ízlik, mint a bundás almáé.
Fahéjas cukrot nem szórunk rá, mert nekem az a halálom. Meg nem eszek semmiféle süteményt, amire a háziasszony rászórta! És a családban aztán így alakult ki...

Jó étvágyat!

Zöldségkrém leves

Pár hónapja nagyon rákaptunk a zöldségkrém levesekre. A honlapomon ezt majd a "konyhai egyperces" kategóriába teszem ki, ahova azok az ételek kerülnek, amik elkészítése nem igényel különösebb magyarázatot.
Valamikor tavasszal szerettünk bele a megfőtt zöldség összeturmixolva levesekbe. Nagyon szeretem a zellerkrém, a brokkolikrém, a karfiolkrém leveseket, most is az elsőt, a zellerkrémet készítettük el.
Ennek az a forsza, hogy semmi kunszt nincs benne.
A zöldséget megfőzöm (vegeta és só kíséretében), majd összeturmixolom, és kész. Nincs rántás, nincs habarás, teljességgel natúr, és igazi krém, ha mindegyikbe belefőzöl két szem burgonyát, ami jól sűríti őket.
Ma a szín miatt két sárgarépa is belekerült.
És a feleségem nagy találmánya volt a levesbetét: kukoricapehely!
Csuda finom, és csuda egyszerű.
Főzzetek sokat, mert a tetejébe egy diétás szakember se fogja egészségtelennek nevezni.

Brinzoli

Amióta hazajöttem a Johannéról, állandóan keresem az alkalmat, hogy elkészítsem a brinzolit. A neten rákerestem, de nincs találat, csak a saját naplóm, így aztán kétkedve fogadom Valentin, az ukrán szakács kijelentését, hogy ez francia kaja lenne. (Illetve lehet, de én a kiejtés szerint írtam le az étel nevét, és az én francia tudásom... de hallás után szerintem a név olasz, de ez mit se számít valójában!)

Nos, így kell elkészíteni, ahogyan alább következik:

Hozzávalók:

8 tekercshez:
60 dkg. darált hús
9 db. tojás
10 dkg. reszelhető sajt ízlésed szerint 1 kis fej hagyma
majoranna, só, bors.

Elkészítése:

A darált húshoz hozzáadod az apróra kockázott vöröshagymát, sózod, borsozod, megszórod majorannával és beleütsz egy tojást. Ezt jól összegyúrod, majd hűtőben pihentesd 1-2 órát.
Ebből a masszából formálj nyolc gombócot. Lisztezett deszkán lapogasd el. Egy lapostányérba tegyél egy felvert tojást. Erre óvatosan csúsztasd rá a húslepényt.
Forrósíts olajat serpenyőben, és csúsztasd bele a tojást a húslepénnyel. Ha csúsztatáskor a lepényt egy ujjal tartsd meg, és úgy engeded bele az olajba, hogy ne engedd rácsúszni a tojásra. Az a lényeg, hogy a tojás kilátszon köröskörül. süsd meg a tojásos oldalát, majd csúsztasd egy tányérra.
Ha mindet kisütötted, akkor tekerd fel, akár a palacsintát, és helyezd egy tepsibe. Szórd meg reszelt sajttal, és tedd forró sütőbe mintegy 20-25 percre, hogy a hús teljesen átsüljön.
A legváltozatosabb körettel adhatod, mi kukoricás rizzsel és sokféle zöldségből készült salátát adtunk hozzá.

Karácsonyi előzetes

Reggel cseteltem a nagyfiammal. A karácsonyt beszéltük meg.

Mi fogunk főzni.

Én vállaltam 24-ét, és a tradicionális gombalevest, halat (rántottnak 30% az esélye), és bobajkát.

Nimród 25-én főz. Szerintem valami finom hal lesz akkor is, és a hozzá legeslegillőbb bort választja.

Szabolcs 26-án alkot valami váratlant...

Encsi meg nem fogja halálra dolgozni magát. Megengedjük neki, hoyg karácsony előtt bájglit főzzön, meg efféléket, de ünnepkor pihenni fog, ha belegebed, akkor is!

Ukrán halleves

Hozzávalók:

1/2 kg. tengeri hal, filézett vagy haltörzs darabok, 1 sárgarépa lereszelve, 2-3 szem burgonya, apró kockákra vágva, 1 kis fej hagyma nagyon finom kockákra aprítva, kapor, só, bors

Elkészítése:

A sárgarépát lereszelem, a hagymát apró kockára vágom, a burgonyát is. Nagyon kevés olajon megdinsztelem a zöldségeket, felengedem másfél liter vízzel. Sózom, borsozom. Amikor már majdnem megfőtt minden, akkor adom hozzá a halat. Egyet rottyan és lezárom, és ekkor adom hozzá a kaprot. Mire tálalható, a hal is puha. Én a halat, mivel filézett szeletek voltak, csíkokra vágtam.
Ha megtejfelezed, akkor nem csinálsz rosszat, én a maradékot ettem így másnap.

Ezt több szakács repertoárjában is szerepel, nekem Szergej Kovtun, a Johanne szakácsa mondta el, hogyan készíti.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK!

Indiai sárga leves

Ezt a levest mindig másképpen készítem, már ami a fűszereket illeti. Természetesen, vaj helyett ghít kell használni az indiai konyhában.

Vajon piríts meg kardamom, római kömény és ánizsmagot. Dobd rá a kockára vágott (3 db) burgonyát, (1 szál) sárgarépát, dinszteld meg. Szórd meg liszttel, majd öntsd fel íróval. Mikor a burgonya félig puha, add hozzá a karfiolt és a mirelit zöldbabot. Mielőtt lezárod egy kiskanál kurkumával színesítsd. Én mindig adok hozzá egy kevéske illatos ecetet (ma például balzsamecetet, de finom a tárkonyecettel is!)

Én nem íróval készítem. Két liter tejet felforralok, adok hozzá egy kiskanál vízben feloldott citromsavat. Ez összekapja, leszűröm, és ezzel a savóval készítem a levest. A túróból sajt lesz. Csak holnap, de ha időben készítem, akkor ezt a sajtot kockára vágom, és megsütöm, s bele a levesbe.

Hidegen és melegen egyaránt nagyon ízletes.

Jó étvágyat.

Fonott kalács zöld dióval

Az ősszel eltett zöld dió befőttből volt még egy üveggel. Az alábbi kalácshoz használtuk el:

75 deka lisztet szitálj tálba (azért kell, hogy levegős legyen, sokáig nem csináltuk, de rájöttünk, mi az oka!), adj hozzá egy kávéskanál sót, egy evőkanál cukrot, jól keverd össze.
Másfél deci tejjel futtass meg 4 dkg. élesztőt, tíz deka puha vajjal és két tojással és az apróra vágott zöld dióval dolgozd el. (Az asszonykám - mert övé a dicsőség - egy üveg befőtt felét használta el.) Közben add hozzá (szükség szerint) a zöld dió levét (ettől lett "lilás" árnyalatú a tészta), öt percig gyúrd. Lisztezett tálban egy órán át keleszd.
Oszd két felé, egy kisebb és egy nagyobb darabra. A kisebb darabba gyúrjál bele egy citrom reszelt héját, a nagyobbikba tíz deka vágott mandulát.
Készíts mindkét darabból egy-egy fonatot, tedd a tepsibe helyezett sütőpapírra. Egy tojást egy kevés vízzel keverj el, és kend meg a tetejüket. Szórd meg maradék mandulával, és takard le, pihentesd harminc percig.
A sütöt 200 fokra hevíted és 40-50 percig sütöd.
Az eredeti recptben 2,5 dl. tej szerepel, persze zöld dió nélkül.

Jó étvágyat hozzá!

Túrósbéles

Hát most mondja meg valaki, hogyan lehet úgy fogyni, hogy az asszony ilyet tesz elém? És az a legszebb, hogy pofonegyszerű!
Hozzávalók:
25 dkg. grízes liszt,
20 dkg. porcukor,
2 egész tojás,
4 dl. tej,
1 csomag sütőpor,
50 dkg. tehéntúró, mazsola,
10 dkg. vaj.

A lisztet összekevered a cukorral és a sütőporral, a tepsit 5 dkg. vajjal kikened. (Jó vastagon!) Ráteszed a lisztes keverék felét, majd az összetört túrót, mazsolát és a visszamaradt lisztes keveréket. Végül az egész tojást elkevered a tejjel, ráöntöd a masszára, majd rácsepegteted a megmaradt vajat. Közepes hőfokon pirosra sütöd.
Ez volt az alaprecept. Az asszonykám hozzátett vízben áztatott aszalt áfonyát. Csuda finomságos!

Mogyorós, lekváros rétes

A recept a Paprika TV-ből való, és nem lóditottak, mert valóban finom!
Persze pirinyót átalakítottuk a magunk ízlésére.
Pardon! Az asszonykám, mert ő "főzte" a rétest, nem én.
Veszel bolti réteslapot, egy lapot kiterítesz, megolajozod, erre teríted a másikat. Megkened - lehetőleg házi - baracklekvárral, erre szóród a fele-fele arányban összekevert cukrot és megtört mogyorót (amerikaiból készítettük, de szerintem jó mandulából is). Amit másképp csinált az asszony, hogy nem fele-fele volt a cukor és mogyoró, mert túl édes lett volna. Összetekered, felversz egy tojást, megkened vele és forró sütőben (azt hiszem a TV-ben 200 fokot mondtak, de mivel nálunk nincs sütőfokoló, én az ilyesmire nem vagyok vevő, nem jegyzem meg...)
Ha kisütted, meg lehet porcukrozni, de attól én mindig idegösszeomlást kapok ha a számhoz ér, ezért a családot leszoktattam róla.

Elkészítettem a májfasírtot

Persze a hajón tanultam. Illetve nem. Mert a tanulás azt jelenti, hogy az ember odamegy Szásához, és azt kérdezi:

- Te Szása, hogyan kell a májfasírtot csinálni?
Mire a szakács:
- Hát végy nyolc kiló bazsalikomot... - és elmondja. De én e helyett mindig azt kaptam, hogy - easy, chief, easy - azaz könnyű.
Így persze nem lehetett megtanulni semmit, hát mentem a saját eszem után.
Egy csomag pulykamájat (45 deka) elkapartam, nem baj, ha durvára és maradnak benne nagyobb darabok. Megdinszteltem egy kis fej apróra vágott hagymát, megvágtam egy csokor petrezselymet, mindezt hozzáadtam a májhoz és ütöttem bele 3 tojást. Eldolgoztam, és annyi prézlit adtam hozzá, hogy jól összeálljon. Pihenni hagytam vagy egy órát, majd vizes kézzel golyókat formáltam, meghengergettem morzsában, és kisüttem.
Mivel nem néztem meg a neten, mások hogyan készítik, az enyém teljesen más, mint amit a világháló kínál. Mert a saját fejem után menve a májgombóc recept alapján készítettem el, és igen ehetős lett, amit az is mutat, hoyg alig maradt fényképezni való.
Jó étvágyat hozzá!

Esetem az egészséggel, azaz a poljanai savanyúvízzel

Azt tudni kell, hogy nyáron nagyot fogytam, mert vidéken könnyűszerrel átálltam teljesen lúgosító étrendre, és ittam a természet adta zöld italt. De mit csináljon a tengerész, ha be kell hajóznia? Egyszerű a dolog: úgy lehet folytatni, hogy beszerzi az adott "csodaszert" amerikai kiszerelésben, dollárért, hogy vihesse magával az előrecsomagolt, steril egészséget. Megvettem négy havi adagot, és lementem a hajóra. Napi három litert kell fogyasztani belőle. Nem gond, mert a hajón lehet vizet venni (mert ami a csapból jön, ezen a hajón nem iható, nincs ivóvíz tankunk, csak mosdóvíz, amibe a főgép belesótalanítja a tengervizet is).
Akkor mi a teendő hajóra érkezés után? Kérek vizet a főnöktől.
- István, nincs! - mondta Valerij, és panaszkodott az előző parancsnokra, akit tíz napja váltott. És akkor innen a Naplóm.

Október 6-án:
"Délután a szakács kiment vásárolni, és a barba megbeszélte vele, hogy hoz nekem ásványvizet. Hozott is. Csak buborékosat, pedig megmondtam, hogy anélkül kérem. Aztán a meglepetés:
- Chief, ez a legjobb ásványvíz egész Ukrajnában, nagyon egészséges! - így adta át Szása a hat karton vizet. Nézem, hát... ha ezt édesanyám látta volna! Ő mindig emlegette a poljanai savanyúvizet, hogy az milyen finom és egészséges! És ez pedig az! Hogy biztos legyek benne, megkérdeztem Ljosát, hol van Poljana?
- Közel a magyar határhoz, Csap mellett - jött az egyáltalán nem meglepő válasz.
Hát kérem, így mostan poljanai savanyúvizet iszom, és megmondom az igazat, mint minden, ami egészséges, meglehetősen ocsmány ízű (akárcsak a balatonfüredi savanyúvíz, bár az jóval ihatóbb, csak fürediek ne olvassák a naplóm eme passzusát!), de meg fogom szokni és szeretni, ígérem!"

Október 8-án:
"Elkészítettem az első Super Greens italomat, hát mit mondjak, szuper ocsmány... Nem magától, ugyanis poljanai savanyúvízzel kevertem (jobb híján), és még nem tudtam nagyon megszeretni a savanyavizet. De ígérem, meg fogom szeretni!"

Október 9-én:
"Ja, megígérem mindenkinek, hogy szeretni fogom a poljanai savanyúvizet, de ma még nem tudja a szívem melengetni a látványa. Szerintem a Mira víz kimondott üdítőital hozzá képest. És persze iszom, mert az ember mit meg nem tesz az egészségért. (Viszont azt elmondhatom, hogy szép selymes a székletem, és a méhemmel sincs semmi baj.) Azt találtam ki, hogy kinyitom mindet, és kihajtom belőle a szénsavat, mert ugye a zöldporomat csak buborékmentes vízben szabad feloldani.
Jaj de egészséges a poljanai savanyúvíz! (Ha sokat mondom, talán hamarabb megszeretem... majd). Viszont az íze..."

Október 14.:
"Ja, ígértem, meg fogom szeretni a poljanai savanyúvizet, ám eddig még nem sikerült, ezt férfiasan bevallom. Ez a mosószóda ízű gyógyvíz a Super Greensszel igazán említésre méltó moslékot ad ki, de majd csak eljön az idő, amikor már élvezettel iszom! Mert jelenleg még nem. Nagyon nem!"

Október 28.:
"...Na, ezzel a jóemberrel végigjártam a hajót, megmutattam a rakományt, leengedtem a raktárba, aztán amikor elment, elterültem a kabinomban. Ez nem ment egyszerűen, mert az asztalomon tartom a poljanai savanyavizeimet, amit még mindig nem tudtam megszeretni, de azért iszom, hogy a kakas csípje meg, aki ezt hozta nekem ásványvíz gyanánt. Persze a palackok nyitva vannak, időnként felrázom őket, hogy a buborék távozzon. Nos, elterülés közben vagy három nyitott palack letumbázott az asztalról, mehettem felmosórongyért, és gyerünk, takarít!"

És végül november 10-én:
"Kérem, végre elmondhatom, hogy szeretem a poljanai savanyúvizet. Ott szeretem, ahol van. A lefolyóban! Végre van vizem (igaz, ezt leírhattam volna már New Hollandban is), és ezzel a Super Greens már nem moslék. És kérem, az angolok olyan, de olyan vizet adnak, amit még nem láttam: a víz a dugóig ér. Ha levegőben tartod és úgy nyitod ki a palackot, az enyhe nyomástól túlcsordul a víz belőle. Legalább a csapvizet nem sajnálják. Fél fontért adják palackját, hát ennyiért meg is tölthetik (a fene a brit árakba!). De legalább két literes, nem másfél."

Kitettem egy könyvemet a netre

Két vagy három éve fejeztem be a Lelked rajta című könyvemet. Több kiadót is megkerestem, többen kiadták volna, de mindegyik pénzt kért a kiadásért.
Hát ezt nem.
Vannak akiket esz a fene, hogy egy könyvborítón lássák a nevüket, engem már nem hajt efféle dicsőséghajhászás. Ezért inkább kitettem a netre, hogy mindenki olvashassa.
Ha a linkre kattansz, odajutsz.

De hogy legyen főzés is: a képen Szása, a Johanne szakácsa az ebédet készíti. Megkérdeztem, mit főz?
- Chief, ezt mi úgy hívjuk, hogy lizon - volt a válasz. Szerintem a lizon inkább az elkészítési módja, mert hiába kérdeztem másokat, csak a fejüket rázták a lizon hallatán.
Tehát a tarját, csirke vagy pulykamellet így készítsd a lá lizon:
Klopfold ki a húst, forgasd meg lisztben, egy tálkába verjél fel tojást, ezt sózd, borsozd, adj hozzá fűszereket (ízlésed szerint, mert Szása nem tudta megmondani, mit tesz rá, csak szagmintát vehettem a bolgár feliratú fűszerekből). Itthon én rozmaringot, kakukkfüvet, kevés majoranát tettem bele. Verd fel újra, forgasd meg benne a lisztezett húst, és süsd ki. Rizibizit vagy hagymás tört burgonyát adj mellé, vagy krumplipürét, de ha ukrán módra akarod kipróbálni, akkor főzz hozzá tésztát, és adj mellé káposztasalátát.

Újra itthon

Kíváncsi vagyok, hányszor lesz még a címe ez a bejegyzésemnek? Már abba kellene hagynom, de - hogy magamat idézzem - valaki hozzákötötte a bukszát a stafétabothoz...

Már több hete itthon vagyok, de eddig nem volt alkalmam. Be kell vallanom, hogy nem úgy jöttem haza, ahogyan szerettem volna. Sok receptet szerettem volna hozni, de nem sikerült. Amit hazahoztam, azt meg ott kellett volna hagynom, mert vagy nyolc kiló túlsúlyom lett, azt meg magamon hoztam. Az úgy van, ha a szakács nem brillíroz, és kaja is alig van, akkor marad a vajas pirítós... Pedig eleinte inkább jobb volt, mint rossz. Illetve eleinte minden szakács tud újat nyújtani, de ha aztán állandóan ezt nyújtja.

Október 3-án szálltam be a Johanna C-re, és 14-én ezt írtam a naplómba:
"No, a szakácsról még nem nagyon beszéltem, pedig ő fontos ember a hajón. Nem hinném, hogy rosszul főzne, persze más, amit megszoktam. Azt hiszem, ez a jellegzetes ukrán konyha, amit most Szása vezet. Megfőz egy irdatlan fazék borscsot, és esszük, amíg el nem fogy. Na, ez a kaja olyan, mint a töltött káposzta: minél többször melegítik, annál jobb! És nemcsak ebédre, de vacsorára is tálalja. Aztán kérem, amit otthon el nem tudnánk képzelni, az a sok kása! Teljesen hétköznapi zabkása, és ez megy a rántott hús mellé, meg a májhoz, meg mit tudom én, mi mellé. Az állaga kicsit sűrűbb, mint a zabpehelyé (amit otthon készítünk), de ha valaki nem szokta enni, akkor a tejbegrízhez hasonlíthatja, csak ez nyúlósabb, jobban ragad a villához, a tányérhoz. És persze nem rossz, sőt, inkább finom. Csak először volt furcsa, mikor másodszor tette elém Szása, már örömmel vettem. Pedig a kaftán szerint ez a legolcsóbb étel, tehát a leginkább katonakaja...
Na, és ha nem porridge, mert ez a zabkása pontosan az, amit az angolok a hagyomány szerint reggeliznek(tek), akkor főtt tészta a köret mindenféle húshoz. Sajnos, ez nem a legerősebb oldala a mi kukinknak, mert eléggé szétfőzi. Viszont a salátáit is szeretem, ez főtt bab, meg borsó, apró káposzta és cékla, és ez ízesítve. Mert friss zöldség jelenleg nincs a hajón."
A képen azt láthatod, hogyan néz ki a pupa, miután behordtuk a megrendelt kaját (a pupa a tat, csak tengerész nem használja).
És október 20-án a naplóm:
"Kérem, ma olyat kaptunk ebédre, amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna elképzelni egy tányéron: májfasírt, borsó-cékla-kukorica-bab salátával és most figyelj: kalamáris rizottóval! (Most jót nevettem a Word nyelvhelyesség ellenőrző ajánlásán, mert a "kalamáris" helyett a tintatartó szót ajánlotta... aranyos!) Ezért aztán megettem, a rizottót, azután kerítettem sort a májból készült kotlett elfogyasztására (a fasírtot ezek kotlettnek hívják)."