
A szeleteket besóztam, hagytam, hogy lecsurogjon róla a sós lé (egy ferde vágódeszkára szoktam tenni). És ezután már nyugodtan át lehet adni a terepet az asszonynak, aki szépen bepanírozza: liszt, tojás, prézli, ahogyan azt kell, és szép ropogósra süti a forró olajban.
Rizst ettünk hozzá, a tengerészné tejfölt tett a sajátjára, én meg cseresznyepaprikát haraptam hozzá, mert mindenem az erős (és ezzel {a kapszaicinnel} a rákot is megelőzhetem). De akinek van frissen készített majonéze, vagy esetleg tartármártása azzal is nyakon öntheti, csak boltit ne használj, ha sokáig akarsz élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése