Eltávozáson vagyok...

Kiengedtek. Kimenőre. De persze vissza kell menni, és örömmel megyek, mert nagyon jótékony a kezelések hatása. A csuklóm javult, a térdem javult, a vállam is jobb.

Járunk vízitornára.
Az öltöző mindenféle táblákkal, falragaszokkal, felhívásokkal van tele. Fürdőruha nélküli szappanos fürdés kötelező, mielőtt a medencébe lépünk. Ennek ellenére a meglehetősen intelligensnek látszó férfi rá se hederít, száraz testtel megy a vízbe. A gyógytornász mégse vele perel, hanem a fürdősapka nélkülivel:
- Uram, a fürdősapka mindenkinek kötelező!
- Nekem is?
- A rendelet nem tesz különbséget...
- De nekem nincs.
- Akkor vegyen fel egy műtőssapkát, van az öltözőben az ilyeneknek... - mondja a tornász.
És a nagyszakállú felveszi a fürdősapkát a kopasz fejére. A rendelet az rendelet...
 
Ebéd.
- Újházy tyúkhúsleves, sok csirkével, utána rántott borjúszelet... - mondom, a kórterembe lépve, és csak a borjúszelet után kezdenek röhögni. Vajon az elejét komolyra vették?

Jó pont a Jóistennek.
Megint látom, hogy a vakon születtek mennyire más világban élnek. A masszőr közülük való, és nagy érdeklődéssel kérdez a tengerekről.
- A Fekete-tengerről ki lehet jutni a Földközire?
- Igen... - és elmondom, hogyan is van ez. Aztán felvilágosítom, hogy a tengerek kapcsolatban vannak egymással. Ezen elámul. De elhiszi, és megjegyzi:
- Ez nagyon praktikus.
Hol a Jóisten ellenőrzője? Beírjuk a jó pontot.

Nagydumás

mindenütt van, aki sikerrel idegesíti a többit. Mert ugye ő a jópofa. Ez pasas olyan, hogy az ablakpucoló folyadékról és a szobaszámról is a baszás jut az eszébe, és ezt ragozza hol alpárian, hol trágárul, hol unalmasan, nagy ritkán jópofán. De miért gondolják, hogy ez másokat annyira érdekel? Persze az "ez" a dumájukra érvényes.

Kórházi barátságok
is köttetnek. Mintha nem lenne ez se ma már szokványos. Karcsi elmegy. Búcsúzik:
- Jól éreztem magam köztetek. Igazán örülnék, ha valami kapcsolat megmaradna. Az iwiwen rajta vagyok, x.y. néven...
Már be is ikszeltem.