Elkészítettem a májfasírtot

Persze a hajón tanultam. Illetve nem. Mert a tanulás azt jelenti, hogy az ember odamegy Szásához, és azt kérdezi:

- Te Szása, hogyan kell a májfasírtot csinálni?
Mire a szakács:
- Hát végy nyolc kiló bazsalikomot... - és elmondja. De én e helyett mindig azt kaptam, hogy - easy, chief, easy - azaz könnyű.
Így persze nem lehetett megtanulni semmit, hát mentem a saját eszem után.
Egy csomag pulykamájat (45 deka) elkapartam, nem baj, ha durvára és maradnak benne nagyobb darabok. Megdinszteltem egy kis fej apróra vágott hagymát, megvágtam egy csokor petrezselymet, mindezt hozzáadtam a májhoz és ütöttem bele 3 tojást. Eldolgoztam, és annyi prézlit adtam hozzá, hogy jól összeálljon. Pihenni hagytam vagy egy órát, majd vizes kézzel golyókat formáltam, meghengergettem morzsában, és kisüttem.
Mivel nem néztem meg a neten, mások hogyan készítik, az enyém teljesen más, mint amit a világháló kínál. Mert a saját fejem után menve a májgombóc recept alapján készítettem el, és igen ehetős lett, amit az is mutat, hoyg alig maradt fényképezni való.
Jó étvágyat hozzá!

Esetem az egészséggel, azaz a poljanai savanyúvízzel

Azt tudni kell, hogy nyáron nagyot fogytam, mert vidéken könnyűszerrel átálltam teljesen lúgosító étrendre, és ittam a természet adta zöld italt. De mit csináljon a tengerész, ha be kell hajóznia? Egyszerű a dolog: úgy lehet folytatni, hogy beszerzi az adott "csodaszert" amerikai kiszerelésben, dollárért, hogy vihesse magával az előrecsomagolt, steril egészséget. Megvettem négy havi adagot, és lementem a hajóra. Napi három litert kell fogyasztani belőle. Nem gond, mert a hajón lehet vizet venni (mert ami a csapból jön, ezen a hajón nem iható, nincs ivóvíz tankunk, csak mosdóvíz, amibe a főgép belesótalanítja a tengervizet is).
Akkor mi a teendő hajóra érkezés után? Kérek vizet a főnöktől.
- István, nincs! - mondta Valerij, és panaszkodott az előző parancsnokra, akit tíz napja váltott. És akkor innen a Naplóm.

Október 6-án:
"Délután a szakács kiment vásárolni, és a barba megbeszélte vele, hogy hoz nekem ásványvizet. Hozott is. Csak buborékosat, pedig megmondtam, hogy anélkül kérem. Aztán a meglepetés:
- Chief, ez a legjobb ásványvíz egész Ukrajnában, nagyon egészséges! - így adta át Szása a hat karton vizet. Nézem, hát... ha ezt édesanyám látta volna! Ő mindig emlegette a poljanai savanyúvizet, hogy az milyen finom és egészséges! És ez pedig az! Hogy biztos legyek benne, megkérdeztem Ljosát, hol van Poljana?
- Közel a magyar határhoz, Csap mellett - jött az egyáltalán nem meglepő válasz.
Hát kérem, így mostan poljanai savanyúvizet iszom, és megmondom az igazat, mint minden, ami egészséges, meglehetősen ocsmány ízű (akárcsak a balatonfüredi savanyúvíz, bár az jóval ihatóbb, csak fürediek ne olvassák a naplóm eme passzusát!), de meg fogom szokni és szeretni, ígérem!"

Október 8-án:
"Elkészítettem az első Super Greens italomat, hát mit mondjak, szuper ocsmány... Nem magától, ugyanis poljanai savanyúvízzel kevertem (jobb híján), és még nem tudtam nagyon megszeretni a savanyavizet. De ígérem, meg fogom szeretni!"

Október 9-én:
"Ja, megígérem mindenkinek, hogy szeretni fogom a poljanai savanyúvizet, de ma még nem tudja a szívem melengetni a látványa. Szerintem a Mira víz kimondott üdítőital hozzá képest. És persze iszom, mert az ember mit meg nem tesz az egészségért. (Viszont azt elmondhatom, hogy szép selymes a székletem, és a méhemmel sincs semmi baj.) Azt találtam ki, hogy kinyitom mindet, és kihajtom belőle a szénsavat, mert ugye a zöldporomat csak buborékmentes vízben szabad feloldani.
Jaj de egészséges a poljanai savanyúvíz! (Ha sokat mondom, talán hamarabb megszeretem... majd). Viszont az íze..."

Október 14.:
"Ja, ígértem, meg fogom szeretni a poljanai savanyúvizet, ám eddig még nem sikerült, ezt férfiasan bevallom. Ez a mosószóda ízű gyógyvíz a Super Greensszel igazán említésre méltó moslékot ad ki, de majd csak eljön az idő, amikor már élvezettel iszom! Mert jelenleg még nem. Nagyon nem!"

Október 28.:
"...Na, ezzel a jóemberrel végigjártam a hajót, megmutattam a rakományt, leengedtem a raktárba, aztán amikor elment, elterültem a kabinomban. Ez nem ment egyszerűen, mert az asztalomon tartom a poljanai savanyavizeimet, amit még mindig nem tudtam megszeretni, de azért iszom, hogy a kakas csípje meg, aki ezt hozta nekem ásványvíz gyanánt. Persze a palackok nyitva vannak, időnként felrázom őket, hogy a buborék távozzon. Nos, elterülés közben vagy három nyitott palack letumbázott az asztalról, mehettem felmosórongyért, és gyerünk, takarít!"

És végül november 10-én:
"Kérem, végre elmondhatom, hogy szeretem a poljanai savanyúvizet. Ott szeretem, ahol van. A lefolyóban! Végre van vizem (igaz, ezt leírhattam volna már New Hollandban is), és ezzel a Super Greens már nem moslék. És kérem, az angolok olyan, de olyan vizet adnak, amit még nem láttam: a víz a dugóig ér. Ha levegőben tartod és úgy nyitod ki a palackot, az enyhe nyomástól túlcsordul a víz belőle. Legalább a csapvizet nem sajnálják. Fél fontért adják palackját, hát ennyiért meg is tölthetik (a fene a brit árakba!). De legalább két literes, nem másfél."

Kitettem egy könyvemet a netre

Két vagy három éve fejeztem be a Lelked rajta című könyvemet. Több kiadót is megkerestem, többen kiadták volna, de mindegyik pénzt kért a kiadásért.
Hát ezt nem.
Vannak akiket esz a fene, hogy egy könyvborítón lássák a nevüket, engem már nem hajt efféle dicsőséghajhászás. Ezért inkább kitettem a netre, hogy mindenki olvashassa.
Ha a linkre kattansz, odajutsz.

De hogy legyen főzés is: a képen Szása, a Johanne szakácsa az ebédet készíti. Megkérdeztem, mit főz?
- Chief, ezt mi úgy hívjuk, hogy lizon - volt a válasz. Szerintem a lizon inkább az elkészítési módja, mert hiába kérdeztem másokat, csak a fejüket rázták a lizon hallatán.
Tehát a tarját, csirke vagy pulykamellet így készítsd a lá lizon:
Klopfold ki a húst, forgasd meg lisztben, egy tálkába verjél fel tojást, ezt sózd, borsozd, adj hozzá fűszereket (ízlésed szerint, mert Szása nem tudta megmondani, mit tesz rá, csak szagmintát vehettem a bolgár feliratú fűszerekből). Itthon én rozmaringot, kakukkfüvet, kevés majoranát tettem bele. Verd fel újra, forgasd meg benne a lisztezett húst, és süsd ki. Rizibizit vagy hagymás tört burgonyát adj mellé, vagy krumplipürét, de ha ukrán módra akarod kipróbálni, akkor főzz hozzá tésztát, és adj mellé káposztasalátát.

Újra itthon

Kíváncsi vagyok, hányszor lesz még a címe ez a bejegyzésemnek? Már abba kellene hagynom, de - hogy magamat idézzem - valaki hozzákötötte a bukszát a stafétabothoz...

Már több hete itthon vagyok, de eddig nem volt alkalmam. Be kell vallanom, hogy nem úgy jöttem haza, ahogyan szerettem volna. Sok receptet szerettem volna hozni, de nem sikerült. Amit hazahoztam, azt meg ott kellett volna hagynom, mert vagy nyolc kiló túlsúlyom lett, azt meg magamon hoztam. Az úgy van, ha a szakács nem brillíroz, és kaja is alig van, akkor marad a vajas pirítós... Pedig eleinte inkább jobb volt, mint rossz. Illetve eleinte minden szakács tud újat nyújtani, de ha aztán állandóan ezt nyújtja.

Október 3-án szálltam be a Johanna C-re, és 14-én ezt írtam a naplómba:
"No, a szakácsról még nem nagyon beszéltem, pedig ő fontos ember a hajón. Nem hinném, hogy rosszul főzne, persze más, amit megszoktam. Azt hiszem, ez a jellegzetes ukrán konyha, amit most Szása vezet. Megfőz egy irdatlan fazék borscsot, és esszük, amíg el nem fogy. Na, ez a kaja olyan, mint a töltött káposzta: minél többször melegítik, annál jobb! És nemcsak ebédre, de vacsorára is tálalja. Aztán kérem, amit otthon el nem tudnánk képzelni, az a sok kása! Teljesen hétköznapi zabkása, és ez megy a rántott hús mellé, meg a májhoz, meg mit tudom én, mi mellé. Az állaga kicsit sűrűbb, mint a zabpehelyé (amit otthon készítünk), de ha valaki nem szokta enni, akkor a tejbegrízhez hasonlíthatja, csak ez nyúlósabb, jobban ragad a villához, a tányérhoz. És persze nem rossz, sőt, inkább finom. Csak először volt furcsa, mikor másodszor tette elém Szása, már örömmel vettem. Pedig a kaftán szerint ez a legolcsóbb étel, tehát a leginkább katonakaja...
Na, és ha nem porridge, mert ez a zabkása pontosan az, amit az angolok a hagyomány szerint reggeliznek(tek), akkor főtt tészta a köret mindenféle húshoz. Sajnos, ez nem a legerősebb oldala a mi kukinknak, mert eléggé szétfőzi. Viszont a salátáit is szeretem, ez főtt bab, meg borsó, apró káposzta és cékla, és ez ízesítve. Mert friss zöldség jelenleg nincs a hajón."
A képen azt láthatod, hogyan néz ki a pupa, miután behordtuk a megrendelt kaját (a pupa a tat, csak tengerész nem használja).
És október 20-án a naplóm:
"Kérem, ma olyat kaptunk ebédre, amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna elképzelni egy tányéron: májfasírt, borsó-cékla-kukorica-bab salátával és most figyelj: kalamáris rizottóval! (Most jót nevettem a Word nyelvhelyesség ellenőrző ajánlásán, mert a "kalamáris" helyett a tintatartó szót ajánlotta... aranyos!) Ezért aztán megettem, a rizottót, azután kerítettem sort a májból készült kotlett elfogyasztására (a fasírtot ezek kotlettnek hívják)."