Mindenütt jó, de legjobb itthon

Öt napot Rostockban töltöttünk.
Van egy tengerészbarátom. Vele 1983-ban ismerkedtünk meg a szép és kies Port Szudán kikötőjében. Én a Somogy motoros második tisztje voltam, és egy matrózt valami betegség miatt injekciózni kellett, de elfogyott a fecskendő.
- Hát menjen át az NDK-s hajóra, és kérjen - utasított a parancsnokom.
Átmentem, s a barátság jegyében természetesen megkaptam a fecskendőket.
Utána hajólátogatás.
Utána baráti iszogatás a német tisztekkel, és meghívtam őket a mi hajónkra másnapra.
Másnap átjöttek, hajólátogatás, utána a kabinomban baráti poharazgatás.
A következő reggel, ahogy magamhoz tértem, egy cetlit találtam az asztalon, a német második tiszt címével. Eltettem, el is felejtettem.
Kihajóztam, hazajöttem.
Pár hét után levél érkezett Rostockból. Ahogy megbeszéltük a hajón, várnak minket Rostockban, írta a német tengerész.
Ez biztos rossz vicc, gondoltuk az asszonnyal, és megírtam, hogy kedves, de nem megyünk, más dolgunk van. Postafordultával jött a válasz:
Akkor ők októberber elején érkeznek, mert az én meghívásomnak ők örülnek, és élnek is vele.
Az asszony kissé "megmosta" a fejem, hogy az efféle dolgokat talán előbb együtt kellene megbeszélnünk, de már nem volt mit tenni, Achim és a felesége jöttek.
Igazán Pesten ismertük meg őket, és azóta is tart a barátság.
Most születésnapot ünnepelt a nagy család, amikor ott jártunk. Tizenhét vendégnek svédasztalt készítettek.
Az igazi attrakció a Hanse Sail 2007 volt, mindenki úgy időzítette a szabadságát, hogy részt vehessen rajta.
Nos, a hajók indulása nem az igazi volt. Illetve biztosan az volt, csak a ködtől nem nagyon lehetett látni. Legalább száz történelmi hajó és más vitorlás gyűlt össze, de a köd és a szélcsend közbeszólt. Motorral még kimentek, látni is lehetett valamit, de a szélcsendben a nyílt vízen nem tudtak szelet fogni, hát a regatta elmaradt. Másnap mi jöttünk haza, de azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha a csalódott nézők is elhagyták a szép várost, mert egész nap zuhogott az eső. A rendezvény tizenhét éves története alatt először volt rossz idő.
Lehet, hogy mi vittük?
És persze recept!
A rügeni kirándulásunk alkalmával szoljanka levest ettünk, és a nagymama a svédasztal előtt is adott mindenkinek egy tányérral. Hát az valami csuda finom volt! Most kitehetném a netről levett receptet, de nem. Majd ha elkészítettem, akkor jön.