Ma van a kenyér világnapja.
Erre az ünnepre farkasvakság vert meg. Láttam én több gasztrobloggernél is de tegnap martinellinél is, és végre leesett a tantusz, hogy akkor gyerünk, nekem is kell sütnöm valamit.
Limara készített egy fészbukos oldalt is, majd oda is felteszem a képekből az alsót.
Korán keltem, így lett ma reggelre paprikás kiflim.
Az igen, de hol a fényképezőgépem?
Jaj, istenem! Nem találom... megvan!
De lemerült... hol a töltőm?
- Ki látta a töltőt?
- Ott van, ahova tetted!
- De hol?
Aztán eszembe jutott, hogy ezen a blogon mintha közreadtam volna valamikor, a kezdet kezdetén. Megtaláltam, s hogy ne kelljen keresni a régi bejegyzést, ide másolom az akkorit:
Tehát a Priwall motoroson tanultam Für Kálmántól, aki minden vasárnap ezzel örvendeztetett meg minket!
Tehát a Priwall motoroson tanultam Für Kálmántól, aki minden vasárnap ezzel örvendeztetett meg minket!
Hozzávalók 32 kiflihez: 1 kg. finomliszt, 20 dkg margarin, 0,5 l. tej, 2 tojás, másfél élesztő, 1 kávéskanál "igazán piros" pirospaprika, só.
A langyos tejjel és élesztővel kovászt készítünk, a lisztbe beleszórjuk a pirospaprikát és a sót, beleütjük a tojásokat. Eldolgozzuk, 15 dkg olvasztott margarint apránként hozzáadjuk, a tésztát alaposan kidolgozzuk. Langyos helyen kelni hagyjuk. Ha megkelt, négy cipót formázunk. A cipókat kerekre kinyújtjuk, és a kép szerint felvágjuk. Olvasztott margarinnal megkenjük a szeleteket, majd kifli alakra feltekerjük, tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben kisütjük.
Nos, elmondhatom, hogy elég nagy sikere volt, viszont az efféle dolgoknak van egy nagy hibája: pillanatok alatt elfogy (ha van rá három, szép nagydarab férfiú, mint nálunk).
Kálmán megérdemli, hogy megmutassam, nem csalás, nem ámítás, ő a "szellemi atyja" ennek a kiflinek, még akkor is, ha itt éppen a kenyerével dicsekszik. Mert ugyebár, az mindenki előtt nyilvánavaló, hogy egy hajón a szakácsnak kenyeret is kellett sütniük.
Na, ezzel kapcsolatban elmondom, hogy miféle mondás is járta a magyar hajókon, ha új, kezdő szakács érkezett:
- Öreg, nekem itt ne azzal dicsekedj, hogy hidegtálas szakács voltál a Hiltonban, azzal nem élsz meg egy hajón, de ha a Mári néni kocsmájában a szeneslegények nem vertek agyon a pörkölt és babgulyásod miatt, akkor itt is megmaradsz!
12 megjegyzés:
Köszönöm szépen, hogy megemlítettél. Nagyon jól néznek ki a kifliid, látom kirugták magukat. Ezt a receptet elmentem, mert szerete a kiflit.
Én is alaphangon 1 kg liszttel indítom a sütést, mert szemvillanás alatt tűnnek el az efféle sütögetések, a receptet vittem, köszönettel :)
Hú de jó kis recept, ezt ki kell próbálnom:) Az én kenyérkéim még csak most kelnek, mert én lustálkodtam ma reggel. De még nincs vége a napnak:)
nartinelli, ez csak természetes.
Vicuska: a recept a tiéd, illetve azé, aki viszi!
trollanyu: Itt most sok dolog van, mi már el is felejtettük...
Szépek ezek a kiflik. Lehet hogy nem is hajóskapitány, hanem hajószakács voltál?
Hobbychef: ne már... ott a szakács képe!!! :)))
Mentségemre legyen mondva, itt voltak a hétvégén az ikerunokáim, így aztán jól megfeledkeztem a Kenyér Világnapjáról:( Pedig én is szerettem volna sütni ez alkalomból...)
Szépségesek lettek, de én is csak gyönyörködni jöttem, mert én is lustálkodtam a hétvégén!
Ez jó, ez tetszik, ha egy pasi nem csak húst tud sütni, de pékárút is!:))
Teakert: Meg kenyeret, meg ciabattát, meg pizzát, meg focacciát, meg mindent, amit akarsz. De a sütikémet az asszonyra bízom!
Nagyon guszták lettek ezek a paprikás kiflik, és biztos finomak is.
Szemi, köszönöm, és valóban finomak! Csináld meg te is!
Megjegyzés küldése