Tévedni macsós, illetve lecsós...

Azt mondják emberi dolog tévedni... De néha jópofa eredménye van! Mert mi történt két napja? Aszondja Seafalconné:
- Isti vegyél ki lecsót a fagyasztóból.
Ideje elfogyasztani a tavalyit, mire megjön az új szezonja. Ez okés. Kivettem. Volt egy kevés maradék pörkölt (a fiúk már kiröppentek, és csudák csudája, kiderül, hogy tud lenni maradék pörkölt), úgy hiszem senki nem mondja, hogy a lecsóval nem szabad összeházasítani!
Az asszonykám nekiállt főzni.
A lecsót kitöltötte a zacsekból, keveri, kavarja, valami gyanús, de rohadtul. Hozza az egyik zacskót, amiben maradt egy kevés lecsónak látszó izé, azaz izének látszó lecsónak gondoltság...
- Szerinted ebben a zacskóban mi volt?
Megkóstoltam.
- Sütőtök püré.
Akkor jó.
Most ki fog derülni, hogy milyen kirafinírt az ízlésünk, és kulinárisan elővezetjük a lecsós sütőtököt. Vagy a sütőtökös lecsót. Természetesen a pörkölt már benne volt.
Nos, az ebédre szánt biomassza finom lett, csak, hogy is mondjam... egy kicsit túl krémes lett. Ezért azt találtuk ki, hogyha a lecsó finom nokedlivel, akkor kell bele egy kis főtt tészta.
És kérem lőn. Megettük. És finom volt. és volt hozzá sváb kovászos uborka...
Hát így esett, hogy az olasz konyha (pasta) és a magyar konyha találkozása az elveszett Cavinton hatására ezt eredményezte:

Sütőtökös lecsó tésztával, kovászos uborkával (a grenadírmars vetélytársa)

Kapros túrós

Egy kis csendet kérek! Hallod a fanfárokat? Ugye...? Nos ez az asszonykám tiszteletére szól, aki "megfőzte" a világ legjobb kapros, túrós lepényét!

Az úgy volt...
Nem. Kezdjük az elején: amikor  a palócföldi ősökhöz látogattunk, Ángyika mindig készített kapros, túrós lepényt. Eddig az volt a csúcs.
Mától az asszonyé!
Hogyan készül?
Végy egy tehenet. Mondjuk egy ilyet:

Ez egy nagyon jó tehén, aki mostanság az istállóban tartózkodik. A napi elfoglaltsága mindössze annyi, hogy amit az első inputon belétáplálnak, azt megeszi.

Miután megette reggel, este lehet menni, és a hátsó alsó outputon tejhez lehet jutni. Ha esetleg nem tudod, hol keresd a tejelő szerkezetet, gondolj a sváb nóta megfelelő sorára:

"... tehénke lápa köszt fan ety kepel,

mellyet a tej fégett ránkatni kell...":

Miután az outputon keresztül tejhez jutottunk, haza kell vinni, és meg kell altatni. Ehhez semmi más nem kell, mint egy lábos, és langyosan kell tartani. Amikor már megaludt, le kell szedni a tetejéről a tejfölt. Én két liter tejből négy deci tejfölt szedtem le! 

Ezután fel kell melegíteni, nagyjából 40-45 fokra. Nos ehhez a cserépkályha teteje ideálisnak bizonyult. Egy éjszaka tartottam így, és reggelre ilyen szépen elvált a savó a fehérjétől:

Innentől egyszerű: tüll anyagba öntöttem, és felakasztottam, hogy kicsöpögjön. Estére kész is volt, és ment a hűtőbe, hogy a sorsát várja.

Ha megnézed a képen a kész túrót, akkor láthatod, hogy a lengyelek miért hívják ezt bialy sernek (ejtsd: bjali szer), azaz fehér sajtnak! Gyönyörű, remegős túrót kaptam:

 Nos, mivel van túrónk, jöhet a kapros túrós. Csak azért mondtam el mindezt, hogy lásd, hogyan kell túróhoz jutni házi tejből...

Hozzávalók, ahogyan azt a Házi Sütemények második kötetében olvasta az asszony: 25 dkg. liszt, 4 deka vaj, 5 deka cukor, 1,5 dl. tej, 2 tojássárgája, 2 dkg. élesztő, egy csomag vaníliás cukor, csipet só.

A töltelékhez:25 deka túró, (a képen látható darab a kóstolás előtt 491 gr. volt, és ehhez két liter házi tejet használtam!), 1 dl. tejfel, 3 dkg. liszt, 2 dek vaj, 2 tojássárgája, 1 tojás, 5 dkg. cukor, 1 csokor friss kapor (a fagyasztóban találtunk...).
Futtasd fel az élesztőt a tej egy részében, a maradékban feloldod a vajat és a cukrot, a tojássárgákat meg a sót. Hozzáadod az élesztőt, beleszórod a lisztet, összedolgozod, és negyed órát keleszted.A tészta 2/3-t kinyújtod, kibélelsz vele egy közepes tepsit. A túrót áttöröd, hozzáadod a tejfelt, a tojássárgákat és a cukrot, habosra kevered, rásimítod a tésztára. A kaprot vajon kissé megpirítod (eléggé magába szívja, az asszonykámnak még kellett hozzá adnia). Ezt a töltelék tetejére szórod egyenletesen, a maradék tésztából egy centi széles csíkokat varázsolsz, és a tetejére fekteted. Most már csak meg kell kenned tojássárgával, és 180 fokon szép pirosra sütöd.Így kell, hogy kinézzen:

vagy így:

  

A gyors szilvás gombóc vándorlása hetedhét blogon is túl...

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú blogger túr, volt egyszer egy szilvásgombóc...
Ez a szilvásgombóc gyors volt, sokkal gyorsabb, mint a társaik, ezért aztán hamar elérkezett Erdélybe, és belebújt egy receptkönyvbe. Ez a receptkönyv sedith anyósáé volt, aki egy alkalommal, amikor gyors ebédet akart főzni, nagy örömmel készített el a menyének, aki úgy meglepődött, hogy rögvest  blogba írta a szilvás hősünket.
A gyors gombóc hamar megtalálta Alízt, aki amúgy fakanálforgató tollforgató lévén nemcsak újságba írta (ha írta), hanem a blogjába is. Így rohangált a gyors szilvásgombóc Marosvásárhelyről Gyergyószentmiklósra, mint a villám, és addig sündörgött, futkározott, gyütt-ment, amíg Seafalcon is felfedezte...
Nos, ezzel meg is érkezett a gyors gombóc Akára, és lett nagy oka nagy evésnek...
Szóval a receptek keringenek, vándorolnak, egyik bloggertől a másikig, egyik konyhából a másikig... Aztán van aki bevallja, van aki kopirájtot helyez kilátásba, ha valaki el meri vinni az ő szellemi termékét. Pedig nem is az övé. A nagymamájáé, vagy a nénikéé, esetleg az ángyától tanulta - ritkán persze vannak eredeti saját ötletek is. Természetesen itt most magára a receptre gondolok, nem egy eredeti blogbejegyzésre, amit szőröstül-bőröstül kopi-paste módon lopkodnak. Én olyan vagyok, hogy arra buzdítom a látogatóimat, hogy vigyék a recepteket, csak jelöljék meg egy linkkel a blogomat. Tehát ez a gombóc máshonnan ered, mint olvashattad, nem az okos kis buksimból, és azt hiszem, eleget tettem az eredet megjelölésnek is!

A lényeg a lényeg: ez egy olyan "csoda", ami tovább tart, mint három nap, mert az elkészítése olyan, de olyan egyszerű, hogy az már skandalum!

Mert a szilvás gombóc fogyasztásának egyik gátja, hogy macerás a tésztája és a vele való munka...
Szóval alaposan elolvastam, és hogy a dolog biztos legyen, mindkét receptet kinyomtattam. és odaadtam Seafalconnénak, hogy amíg én "szilvalekvárt" főzök, addig ő csináljon nekünk szilvás gombócot, kettőnknek. Erre való Alíz receptje, mert nála is kétszemélyes. Az asszonykám a másikat keverte be, az négy személyes, így a fele a fagyasztóba vándorolt... lesz máskor is!
Jöjjön a lényeg!

Hozzávalók:

7,5 dl víz, fél kila liszt, 2 tojás, szilva, fahéj (cukor ízlés szerint), prézli, olaj. Ebből, aszondja sedith, hogy lesz 30 darab.

Akkor most jön a procedúra: megpirította az asszonykám a zsemlemorzsát olajon. A szilvát megfelezte, kimagozta, megszórta őket fahéjjal, te meg tegyél bele cukrot is, mert a népek úgy szeretik, én meg így.
A vizet felforralta, beletette a 8 evőkanálnyi olajat, majd a receptek előírása alapján belezuttyintotta az egész lisztet.
- Te, Isti, biztos így kell ezt? - kérdezte kétségbeesetten, amikor az egész összeállt egy nagy kupac masszává.
- Biztosan, ketten is ezt írják...
- Na, csókoltatom a sedithet! - kesergett, miközben igyekezett elkeverni a lisztet, azaz a masszával birkózott.
Aztán kicsit később:
- Te, ez működik...
Később:
- Jé, ezt lehet így csinálni!
Kicsit hűlt a tészta, amikor belekeverte a tojásokat, mert nem akart rántottás tésztát. Amikor már nem égette a kezét, akkor a masszából kivett az ügyes kis kezével egy adagot gombócokat formázott-tapickolt, és nem fogod elhinni, de szépen kifőzte forró vízben.
Miután feljött a tetejére, mentek a prézlibe, majd onnan a tányéromba.
Kissé óvatosan kóstoltam, mert ugye a krumplis tésztánál az a lényeg, hogy jó puha a tészta is.
Hát kérem: ez se más!
Észveszejtően finom volt, alig várom az alkalmat, hogy kivegyük a fagyasztóból a maradék adagot!
ja, és lehet mákkal fogyasztani, ahogyan Alízék tették.
Ja: és ez nagyon, nagyon, de rettentően fogyókúrás, ha a 90 napos diéta tésztanapján készíted, de ugyanez vonatkozik a pszichowelness kúrára is!

Az asszonyban mindig lehet bízni...

Az a helyzet, hogy el akartam készíteni Zsuzsi Tejszínes narancskelyhét, de valamit elbaltáztam, mert a mascarpone összeugrott. Ízre persze nem volt rossz, de nem lehet így fotózni, meg minden...
Na, ekkor jött az asszony, és készített belőle rakott tésztát, úgy, hogy a krémet felmelegítette, jól elkeverte, megszórta még mazsolával, és az eredmény:

Spagetti tonhalas spenóttal

Az úgy volt, hogy egy hetet Máltán töltöttünk október elején. A szállóhoz legközelebbi buszmegálló mellett volt egy kis gyorsbüfé, csak sült tésztás dolgokat lehetett kapni. Ott láttam a Spinach & tuna pie-t, és ugye nem lehet semmit kihagyni, ami ínycsiklandozó és szokatlan.

A képen a világoskék épületben van a gyorsbüfé (fast food)...

Megkóstoltam, és döntöttem: otthon mindig lesz tonhalkonzerv (spenót meg úgyis mindig van a mélyhűtőben). Nos, mint a korábbi receptem mutatja, van itthon tonhalkozerv, és ma nekiláttam, hogy spagetti öntetet készítsek belőle.


Egy kis fej hagymát olivaolajon megdinszteltem, később három gerezd fokhagymával gazdagítottam, majd hozzáadtam a spenótot, sóztam, borsoztam és szerecsendióztam. Felfőztem, majd hozzáadtam a tonhalat, végül tejfelt kevertem bele, s a kifőtt spagettire szedtem három-négy kanállal, megszórtam reszelt sajttal és... még jó, hogy lefényképeztem, mert perceken belül írmagja se maradt. Akik most kóstólták először (a két fiam), azt mondták, amit én is: ki hitte volna, hogy a tonhal és a spenót így passzol egymáshoz!

Mit együnk rakottkáposzta és tonhalas tésztasaláta után?

Volt egy kis maradék farfalla tésztám a tonhalas tésztasaláta után (persze nem kifőtt!) és egy kis darálthús (ez meg elkészítve) a rakottkáposztából, amit tegnap adtunk a vendégeinknek.
Nos a kettőből összehoztam a képen látható tésztát, amit úgy hívtam a családnak, hogy:

FARFALLA WOKBAN

Hozzávalók:
25 dkg farfalla tészta
25 dkg darálthús
kis fej hagyma
petrezselyemzöld
olivaolaj

zöldségek:
sárgarépa
zeller
újhagyma
6-8 darab mézben eltett fokhagyma,
egy zöldpaprika
és egy darab friss gyömbér


fűszerek:
szójamártás
só
bors
mustár
pirospaprika

Feltettem a tésztát főni, és egy edényben vajat melegedni, majd erre szedem rá.
A zöldségeket aprítsd fel.
Tegyük fel, hogy nincs maradék, pirított darálthúsod, akkor így készítsd: a wokba tegyél olajat, ha forró dobd bele a hagymát, fél perc múlva a darálthúst, paprikázd és sózd meg, és egy perc kevergetés után öntsd rá a kifőtt tésztára, adj hozzá egy teáskanál mustárt, és alaposan keverd össze.
A wokba tegyél olivaolajat, ha forró dobd bele a gyömbért és a mézes fokhagymákat, ez utóbbit egészben! fél perc múlva a zöldségeket, két percnyi kevergetés után borsozd, sózd, locsold meg szójával, keverd el, és erre borítsd rá a tésztát. Ha elkeverted, forrón tálald, de előtte ne felejtsd el megszórni petrezselyem zöldjével.

Jó étvágyat mindenkinek!

Tonhalas tésztasaláta

Könnyű ételre vágyom, mivel a múlt héten eléggé adtam egy kezet a fogyókúrának - nyaralni voltunk...
Hozzávalók:
25 deka farfalla tészta

A zöldségek: egy darab piros, húsos paprika, két fehér, egy kisebb fürtös uborka, egy nagy fej paradicsom és egy fej saláta. Ehhez nyilván mindenki hozzátehet ízlése szerint mást is.

1 doboz tonhal konzerv, egy kiskanál mustár, olivaolaj, só, bors, egy csepp citromlé.

Amíg a víz felforr, és megfő a tészta, a megmosott zölédségeket feldaraboltam, a mustárt az olivaolajjal habosra kevertem, borsoztam, sóztam, belecseppentettem egy kevés citromot, hozzákevertem a tonhalat, de az olaját is. Amikor a tészta megfőtt, olvasztott vajra szedtem öblítés után. A halmártást hozzáöntöttem, és alaposan elkevertem, csak ezután jöttek a zöldségek. Utánsóztam.
Azonnal, de behűtve is fogyasztható.
Jó étvágyat kíván.

A második búcsúebédem: szívleves és pórés penne

Most kettesben az asszonykámmal... van nekünk egy kedvenc kajánk, ami afféle kínjaétel volt valaha, de mára rendszeresen készítem, mert szeretjük.
Az a története, hogy kínlódtam egyszer, miből is kellene készíteni levest. A fiam főzött magának zöldséget a halához (nagy halfogyasztó, de csak tengerit eszik), és szokás szerint egy félvagonnyi főtt karfiol és brokkoli maradt utána, megenni mindet nem tudta, ott árválkodtak a hűtőben egy jénaiban. A főzővize meg a tűzhelyen.
Nos, volt otthon kacsaszív, azt negyedekre vágtam, puhára főztem a zöldség főzővizében, egy fél zellerrel együtt, aztán néhány szép darab kivételével elturmixoltam a karfiolékat (persze a szivet addig kivettem), majd tálaláskor a tányérba került díszítésnek. Tejfölt adtam hozzá és petrezselyemmel díszítettem.

Hozzávalók:
1 kis fej brokkoli
1 kis fej karfiol
60 dkg kacsaszív (vagy pulyka, vagy csirke...)
1 kis darab sárgarépa
fél zeller,
tejföl, petrezselyemzöld, só, bors

A második fogás pedig penne volt pórémártással - Mamma juttatta eszembe - (csak kevés sonkát vétkeztem hozzá, ja és belekotortam a maradék juhtúrót, és az asszony nem rótt meg érte...)

Amiből elkészítettem: kevés olívaolaj, póré, tejszín, só, bors, szerecsendió, sonka, juhtúró, petrezselyemzöld...

Paprikáskifli

E. Margit üzenetén (na, nem is ő üzent, hanem v3t elküldte a honlapjának a linkjét) és főleg a honlapján látott képek után elhatároztam, hogy közzéadom a paprikáskifli receptemet, amit a Priwallon tanultam Für Kálmántól, aki minden vasárnap ezzel örvendeztetett meg minket!

Szóval: Hozzávalók 32 kiflihez: 1 kg. finomliszt, 20 dkg margarin, 0,5 l. tej, 2 tojás, másfél élesztő, 1 kávéskanál "igazán piros" pirospaprika, só.
A langyos tejjel és élesztővel kovászt készítünk, a lisztbe beleszórjuk a pirospaprikát és a sót, beleütjük a tojásokat. Eldolgozzuk, 15 dkg olvasztott margarint apránként hozzáadjuk, a tésztát alaposan kidolgozzuk. Langyos helyen kelni hagyjuk. Ha megkelt, négy cipót formázunk. A cipókat kerekre kinyújtjuk, és a kép szerint felvágjuk. Olvasztott margarinnal megkenjük a szeleteket, majd kifli alakra feltekerjük, tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben kisütjük.

Nos, elmondhatom, hogy elég nagy sikere volt, viszont az efféle dolgoknak van egy nagy hibája: pillanatok alatt elfogy (ha van rá három, szép nagydarab férfiú, mint nálunk).
Kálmán megérdemli, hogy megmutassam, nem csalás, nem ámítás, ő a "szellemi atyja" ennek a kiflinek, még akkor is, ha itt éppen a kenyerével dicsekszik. Mert ugyebár, az mindenki előtt nyilvánavaló, hogy egy hajón a szakácsnak kenyeret is kellett sütniük.

Na, ezzel kapcsolatban elmondom, hogy miféle mondás is járta a magyar hajókon, ha új, kezdő szakács érkezett:
- Öreg, nekem itt ne azzal dicsekedj, hogy hidegtálas szakács voltál a Hiltonban, azzal nem élsz meg egy hajón, de ha a Mári néni kocsmájában a szeneslegények nem vertek agyon a pörkölt és babgulyásod miatt, akkor itt is megmaradsz!

Szalvétagombóc

A szalvétagombóc egy őrült nagy siker! Amikor először elkészítettem, magam se gondoltam, hogy ennyire finom lesz. Azóta többször is elkészítettem, és mindenki szereti.
Akkor nézzük:

Hozzávalók:
25 dkg szikkadt zsemle, 2 ek. liszt, 15 dkg vaj, 6 dkg bacon szalonna, 1,5 dl tej, 3 tojás, só, petrezselyem. Ugye mondanom se kell, hogy ez is kenyérbélből készül, mert hol kapsz zsemlét? Legközelebb Lengyelországban, ott még van finom, harapható, aminek van anyaga és nem levegő belül, és nem borotvaéles burok kívül...

Elkészítése:
Az apróra vágott zsemlét egy tálban összekeverjük a liszttel. 6 dkg vajat felforrósítunk egy serpenyõben, majd az apróra vágott szalonnát aranysárgára pirítjuk benne, és a zsemlekockára öntjük. A tojást a tejjel felverjük, megsózzuk és a zsemléhez adjuk. Mindezt jól összekeverjük, jól összenyomkodjuk, és fél órán át a hűtõszekrényben pihentetjük. Ezután a masszából egy nagy kerek cipót formázunk, belecsomagoljuk alufoliába és enyhén sós vízben kb 30 percig fõzzük. Kivesszük a fóliából és cikkekre vágjuk, mint a dinnyét. Tálon elrendezzük és barnulásig forrósitott vajjal leöntjük, petrezselyemmel megszórjuk.
Nagyon finom vadas mellé köretnek.
Ha ezekbõl a mai, semmitérõ, ízetlen, "anyagtalan" zsemlébõl készíted, akkor sokkal több kell, mert kinyomod belõlük a levegõt, ami a zsemle 90%-a. Ajánlom, hogy kenyérbõl készítsd, és tovább tartsd hűtõben!

Zsemlegombóc

Ha kitettem a vadast, akkor gyorsan jöhet a körete is:
Zsemlegombóc, ami persze kenyérből készül, hiszen ma már nem kapni olyan zsemléket, mint hajdanán, amikor kitalálólodott a recept.
Tehát:
Hozzávalók:
6-7 karéj kenyér, kevés zsír vagy szalonna, petrezselyem, 2 tojás, tej, só, bors, liszt
Elkészítése:
A kenyérről levágtam a héját, kockákra szeltem. Most vagy szalonnát teszel egy tepsibe, és mellé a kenyérkockát, vagy mint én tettem, libazsírral kikentem a tepsit, és úgy tettem a sütőbe, mintegy 10 percre. Még nem kezdett el pirulni, de volt már rózsaszín darab...

Hagytam kihűlni.

Ezután tálba tettem, két tojást felvertem tejben, borsoztam, sóztam, és a kenyérre öntöttem. lassan adagoltam a további tejet, közeben alaposan elkevertem a kockákat, hogy szívja fel. Meghintettem petrezselyemmel, majd lisztet kevertem hozzá, azt érezni kell, hogy ne többet, mint ahogy összeáll.

Vizes kézzel gombócokat formáztam, forró vízbe tettem, és megfőztem. Nem elég, ha feljön a víz tetejére, legalább tíz percig főztem egy adagot.

A vadasnak kiváló körete!