Nem gondolom én azt, hogy most mindenki ráragad a képernyőre, és kinyomtatja, hogy nosza, essünk neki, és készítsük el, ilyet még soha nem ettem, a család se, meg hasonlók.
Amiért kitettem az a variáció, hogy bizony megy hozzá a köles, nagyon finom együtt. Az ötlet onnan jött, hogy ha egyszer nokedlivel finom, akkor vajon milyen lehet így?
Nekem bejött, de nagyon! És arról most nem beszélünk, hogy mindkét fő alkotórész lúgosító hatású, és a köles nagyon egészséges.
És van egy nagyszerű oldala is a dolognak. Az egyik legolcsóbb kaja... Talán ezért is lett a kedvenc gyermekkoromban, sokat ettük, és az én drága nagynéném csuda finoman tudta elkészíteni (azt hiszem, a gyakorlat teszi a mestert, nem kétséges.)
Én mindig szalonnát pirítok alá, arra megy a hagyma, s az édes nemes pirospaprika. Majd a burgonya, szabályos darabokra kockázva. S végül felöntöm annyi vízzel, hogy fél ujjnyira lepje el. Beleszórtam a kölest (ami háromszoros mennyiségű vizet szív fel), és megfőztem. Savanyúsággal az igazi, salátával teljesen más.
Az anyósomtól azt tanultam, hogy a hurkazsírt csak ehhez szabad felhasználni! Így aztán ha hurkát sütünk, másnap mindig paprikás krumplit eszünk. Ezt a variációt is annyira szeretjük, hogy sokszor úgy főzöm, hogy egy véres vagy májas hurkát előbb szétmorzsolok, és csak utána kerül bele a burgonya.
Persze, ha úgy kívánod, lehet ebbe is tenni kolbászt, nem rontja el. meg nokedlit... Azt mindig beleszaggatom, de akkor sok lére engedem fel, mert a nokedli felveszi a levét...
Szóval csak ennyit akartam... Egy csirkemáj curry és gorgonzolás, szardellás farfalle között azért főzök ilyen finomságot is!
