Zakuszka, a csak a nevében szláv finomság

Ez egy nagyszerű dolog!
Mint a neve is mutatja, ez bizony azon kevés dolgok köüzé tartozik, amit a szlávoktól vettünk át. Még a neve is megmaradt! Mert a Wikipédia azt írja, hogy: "Az orosz konyhaművészetben az előétel neve zakuszka, melynek szó szerinti jelentése harapnivaló."
Szóval onnan jött, még akkor is, ha bizony nem szláv eredetű az étel, hanem ahogyan szintén a Wiki írja: "a zakuszka eredetileg Örményországból, vagy Grúziából származó, de Moldován keresztül Erdélybe került és ott igen népszerű, kenyérre kenhető zöldségkrém, mely felhasználható ételízesítésére és tésztaételekhez szószként is"
De hát nem szómagyarázatra vagy kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan készítettem el.
Ez az alap zakuszka, amit padlizsánból, zöld és pritaminpaprikából valamint fűszerekből (a hagyma is az) főztem.
Elsőként megsütöttem egy-egy kiló padlizsánt és zöldpaprikát. Nem fóliáztam, nem szórakoztam, oszt mégis jó lett! Be a sütőbe, és kész.
Ha megsült, akkor hagyom kihűlni. Nem baj ha megfeketedett a héja! Meg kell hámozni mindent, tojásgyümölcsöt, paprikát. Ez igen könnyű művelet, és igen élvezetes, mert csuda finom az illata, és a kezednek is kellemes a paprikaolaj tapintása.
Amíg sült, a hagymát (40 deka) apróra vágtam, és az olaj felén (összesen 3 dl, tehát másfél a hagyma alá) megdinszteltem. Közben egy kiló pritaminpaprikát apróra vágtam a robotban.
Hámozás után összevágtam, nagyobb darabokra a sült zöldségeket (nem láttam be, hogy miért kell megdarálnom a sült paprikát, hiszen sülve elég krémes.
A hagymára rádobtam a ledarált pritamint (jaj de nem szeretem így hívni a paradicsompaprikát!), a sült zöldségeket, sóztam, jól elkevertem, majd adtam hozzá három deci paradicsomlevet (előző napon pont ennyi maradt ki, nem fért már üvegbe!). Kapott egy evőkanál szemes borsot, egy fél fej áttört fokhagymát.

Addig főztem, amíg az olaj fel nem jött a tetejére.
Vigyázz, mert hamar le tud égni, hát gyakran keverd meg. Keveréskor meg arra vigyázz, hogy "pöfög", a forró krém fröcsög...
Közben a tisztára mosott üvegek a 130 fokos sütőben "sültek". Amint lekapcsoltam a gázt, mehetett az üvegbe! A recept, amit olvastam, a maradék másfél deci olajat is hozzáadja, amikor mindent összeöntenek, de én azzal zártam le az üvegeket. A celofán előtt feltöltöttem olajjal. Az üvegek meg a dunsztba.
A dunszt után más nem marad, mint a címkézés, és a szekrény teteje (nincs spájzunk, sajnos).
és ami kimaradt (ez a mennyiség 8 kis üvegbe elegendő), azt kipróbáltam pirítóson.
Csuda! Komolyan mondom, nagyon finom! csak biztatni tudlak, hogy te is tegyél el!