Kelt gombóc a töltött káposztán

Szeretem a Gasztroangyal című műsort. Az egyikben Borbás Marcsi káposztás húst főzött kelt gombócokkal. Nagyon látványos volt, de főleg a "körítést" élveztem, mert disznóölés volt, és az felidézte a gyermekkort... A káposztás hús agyagedényben készült, és a káposzta tetejére Marcsi kelt tésztából készült gombócokat tett, ami csak ámultam és bámultam, de igen jó ötletnek tartottam. Alig vártam, hogy alkalmam legyen kipróbálni. Mivel káposztás húst nem, de töltött káposztát csinált az asszonykám, elhatároztam, hogy a tetején kelt gombócok fognak gömbölyödni!

A római tálban Seafalconné betette a káposztát a sütőbe, beállítottam az órát csörgősre, hogy a tervezett főzési idő vége előtt húsz perccel csörögjön. És nekiálltam elkészíteni a tésztát. Soha nem hallottam, soha nem csináltam, de a recept úgy szólt, hogy a folyadékhoz kell a lisztet adni, hát legyen! (Mert eddig a lisztbe ment a felfuttatott élesztő...) Tehát:

Másfél deci langyos vízbe tettem egy kanál lisztet, egy kiskanál cukrot, belemorzsoltam egy fél kocka élesztőt (2,5 dkg) és meleg helyre tettem, hogy beinduljon. Ez egy fél adag volt a recepthez képest.
Amint jó volt, beleütöttem egy tojást, és elkezdtem adagolni hozzá a lisztet, mert az eredeti recept aszondja, hogy annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. (Ja, a tojás a dupla adaghoz volt, de fél tojást nem tudtam feltörni, amilyen szerencsétlen vagyok...)
Alaposan kidolgoztam, a víz pontosan fél kiló lisztet vett fel, de gondolom a teljes adaghoz nem kell sokkal több, mert itt a víz-tojás aránya azért más.)
Gyúrtam, kelesztettem, gyúrtam, kelesztettem.
A végén igyekeztem nyolc egyforma kis golyót avagy gombóckát formázni, és azokat a kelkáposzta tetejére tettem. Megjegyzem Marcsinak a káposztája sokkal "lucskosabb", azaz levesesebb volt, az övé félig lében főtt, az enyém teljesen a gőzben.
Való igaz, hogy húsz perc teljesen elég ahhoz, hogy megfőjenek és szépen beledagadjanak a rómaiba. nekem nem kellett forgatnom a főzőedényt, mert a töltött káposzta a sütőben nem ég le.

Amikor kivettem, nem győztem gyönyörködni, milyen szépen megkeltek, csak hogyan lehet mostan kiszedni őket? Nem volt gond, amelyik kicsit odasült az agyagedény oldalához azt is ki tudtam komolyabb sérülés nélkül szedni.
A végső konklúzió: máskor is így csinálok a töltött káposztához kenyér helyett kelt gombócot, illetve knédlit, mert nagyon csodálkoznék, ha felvidéki bloggerek nem mondának rögtön: hát a knédnit így kell csinálni, gőzben megfőzni.
Itt a töltött káposzta kicsit sápadt, mert még hátra van a lábosban való berántása, ezért kissé sápadtka.

Hát kérem, mindenkinek tudom ajánlani, és jó étvágyat hozzá!