Tehát szedtem egy nagy vájdlinggal, az erét gondosan kitéptem, nem szeretem, ha szálkás is kicsit. Meg az igazság az, hogy volt egy vendégünk, egy tizennégy éves komoly férfi, és nem szerettem volna, ha azért tolja el maga elől, mert sok benne a szálka.
A receptet persze meggugliztam, és érdekes, szinte nem is volt olyan, ahogyan az édesanyám főzte. Akkor nézzük:
Hozzávalók: - fél kilónyi sóska,
- egy kis fej hagyma,
- vaj, vagy olíva olaj,
- 4-5 evőkanál cukor,
- személyenként másfél főtt tojás
- egy kanál liszt,
- fél liter tej,
- egy kefír,
- só, bors.
A vajon üvegesre dinszteltem a hagymát (ezt sehol nem találtam), és erre rádobtam a cukrot. Nagyjából öt percet kavargattam, majd rádobtam a sóskát. Én a leveleket egészben dinszteltem, de meg is lehet kissé vágni, meg nagyon is...
Megsóztam,, daráltam rá borsot, s amikor összeesett, onnan számítva gyakori keverés mellett elfőztem a levét, majd megszórtam az egy kanálnyi liszttel. Ráöntöttem a kefirt, majd felöntöttem a tejjel, és pótoltam annyi vízzel, hogy a két liternyi leves meglegyen. Amikor felforrt kóstold meg, és ha kell, adj még hozzá cukrot.
Ha a gázt elzártad, a karikára vágott kemény tojást tedd bele, keverd össze, és lehet tálalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése