Szedtem egy kis vájdlinggal, a kerti asztalnál fittyet hányva a kánikulának szépen kiereztem, közben lement egy hosszúlépés is.
Olíva olajon megdinszteltem egy apró hagymát, ahhoz adtam a három evőkanál cukrot, karamellizáltam, és rádobtam a megvágott sóskaleveleket. Megdinszteltem, addig, amíg elfőtte a levét. Szórtam rá három kanál lisztet, elkevertem, majd felengedtem fél liter tejjel.
Felforraltam.
Kóstolás után kért még egy kevéske cukrot, megkapta, és hogy megkoronázzuk a dolgot, hígítottam vagy másfél decinyi félédes fehérborral. Miután felforrt, késznek nyilvánítottam.
Főtt burgonyát és a előző napi csirkeszárnyat volt hivatva finomabbá tenni.
A dolgát elvégezte, földi pályafutását délután, a hűtőből kivéve mint kiváló sóskakrém fejezte be (egy hosszúlépés kíséretében)!
Itt a vége fuss el véle!
2 megjegyzés:
A sóska nem tartozik a kedvenceim közé, de ez az étel így fotón nagyon guszta. Az, hogy mindezt hosszú lépés kíséretében követted el, még szimpatikusabbá teszi az egészet. Kánikulában a kettő együtt kiváló lehet.
(Kíváncsi vagyok, hogy a képem megjelenik-e.)
Örülök, hogy tetszik.
Sajnos az avatarod továbbra is fekete figyelmeztetés.
Megjegyzés küldése