Amikor édesanyám beletette a kenyérszeleteket a forró zsírba, és megcsapta az orromat a jellegzetes, sülő kenyér illata azonnal a konyhában teremtem, és alig vártam, hogy elkészüljön az első. Kikaptam, vastagon bedörzsöltem fokhagymával megsóztam, és nagyot haraptam belé.
Reccsent a fogam alatt, a számban szétáradt a semmivel össze nem hasonlítható íz, a fokhagyma picikét csípett, mennyei volt!
Lakomáztam! És hozzá persze tea dukált. Finom kínai vagy orosz tea, jó cukros, igazi citrompótlóval ízesített. Ne tessék nevetni az "igazi" jelzőn. Amikor nem volt pénz citrompótlóra, akkor ecettel savanyítottuk. Ma ihatok bármilyen finom teaát, raffinált keveréket, nem tudom meginni cukor nélkül. Mert nekem a tea édes. Igaz, ma már nem három teáskanállal teszek a bögrébe, de édesnak kell lennie. Ez a mai reggeli annyiban különbözik, hogy finom, Earl Grey teát ittam hozzá.
Így dőzsöltünk akkoriban! Mikor is? Az ötvenes évek végén, és a hatvanas években.
Ma újra gyerek voltam. És azt hiszem, egyre többször visszatér az asztalra...
Te mikor ettél utoljára?
6 megjegyzés:
Sajnos rég, de most hogy eszembe hoztad fogok készíteni, nálunk is gyakran volt, inkább vacsorára a fokhagyma miatt, de szóról szóra így ahogy leírtad, mivel közel egyidősek vagyunk, ugyanúgy egyformán szocializálódtunk, nálunk is a finom orosz fekete tea citrompótlóval volt, azóta is nálam a fekete tea a sláger, pedig aztán ma már van választék bőven. Reggelire meg tudod mi volt legtöbbször, tejeskávé jó édesen, persze cikóriából és Frank-ból /nem tudom így kell-e írni/ és egy szelet kenyeret vagy ritkábban egy kiflit aprított bele édesanyám,annyira szerettem és ez ma is így van, hogy mostanában sokszor reggelizem vagy vacsorázom ezt, mert lehet kapni dobozos Maci gyerekeknek való instant kávéport, pont olyan az íze és illata, mint anno réges rég az akkori tejeskávénak. Imádom.
Persze a zsíroskenyér volt a másik sláger reggeli egy almával.
Jó volt ezekbe újból belegondolni, szinte érzem azokat a régi ízeket a számban:-))))))))
Szia! Leírtad mindazt az érzést amit majdnem elfelejtettem!!!! Mintha csak én ettem volna azt a fokhagymás pirítóst, orosz teával! Nem is tudom, hogy miért szoktunk le a zsírról, mikor vannak olyan élelmiszerek, ami csak a sertészsírban adják meg az igazi ízt. Pl. kirántott csirke, egy jó pörkölt, kirántott karaj,sült krumpli stb. Az én anyám pl. imádta a kirántott hús zsírjában tunkolni a kenyeret, /az igazi kenyeret, 50 évvel ezelőtt/. Talán utoljára 15-20 éve ettünk igazi fokhagymás pirítóst. És a teát citrompótlóval édesen ittuk. Köszönöm, hogy vissza hoztad ezt az érzést:)) Szép napot; Tücsi
Anikó, a Franck kávé volt a másik (az a korongos fajta...) lehet, egy másik bejegyzés lesz!
Tücsi, milyen igaz, hogy bizonyos ételekhez zsírt kell használni... ez a pirítós most olajban készült...
Nálunk is volt gyakran ilyen vacsora! És valóban zsírban sütöttük a kenyeret, aztán jól megfokhagymáztuk. A teát én sem bírom meginni keserűn, de jó ideje édesítőszerrel iszom inkább.
A másik nagy kedvencünk a "kubikos szárma" volt, vagyis a hajában főtt krumpli. Ha volt mellé főtt tojás, füstölt szalonna, meg hagyma, az maga volt a csoda. Ha nem volt, kevés paprikás zsírba mártogattuk, úgy is isteni volt.
Én gyakran reggelizem pirítóst és teát. A másik gyakori reggelim a meleg szendvics, de az is pirítós alapra készül.
Így is, úgy is, nagyon szeretem! De képes vagyok már meginni natúr zöld teával is:)
Maria, ez jó: kubikos szárma! Ma már nem kell rákérdeznem, mi az a szárma, mert a bukaresti nászasszonyomnál sokat eszünk!
Róza, a keserű tea nem megy. Sokáig próbálkoztam vele, de aztán úgy gondoltam, hogy minek igyak olyat, ami nem igazán ízlik, ha ihatok finomat is! :-)
Megjegyzés küldése