- Jaj Istenem, most mi lesz? - sopánkodott az anyósom, aki nagyon kenyeres volt. - Nem tudok kenyér nélkül létezni!
- Majd sütök én, nagymama! - nyugtattam meg.
Úgy is lett. Nekiálltam az első kenyerem megalkotásához. Tudtam, hogyan kell készíteni, mert a hajókon szívesen lebzseltem a szakácsok körül, ellestem a gyakorlatot, és elraktároztam, mint elméletet. tehát eljött az ideje, hogy elővezessem a kenyeret a tudatom rejtekéből.
Megsütöttem.
Mit mondjak, remek lett!
Szép barna-piros a héja, voltak jó kis rücskök rajta, ami letörésre ingerelte az asszonynépeket.
Kihűlt.
Megkóstolták.
Izgatottan vártam a kritikát.
- Finom! - mondta mosolyogva az anyósom. - És ha holnap is sütsz, sokkal jobb lesz, ha meg is sózod...
Másnap süttem, sóztam... és nagymama kérésére ezután minden másnap megismételtem. Hónapokig nem érdekelt senkit az ABC, van-e kenyér, vagy se. Aztán behajóztam, és "leszoktak" a jóságról, de azóta a kenyérsütés nem gond.
Cifrázom, teszek bele krumplit, vagy kukoricalisztet, vagy rozsliszttel keverem...
Ebbe főtt krumplit reszeltem, a héján a barna foltok attól vannak, hogy azok így sültek meg.
Ez egy kiló liszttel készült, nem készültem rá, tehát kovász nem volt, és vasárnap lévén szárított élesztőt kellett elővennem. Egy csomaggal ment a lisztbe, meghintettem egy evőkanál sóval, belereszeltem négy kisebb főtt krumplit, adtam hozzá langyos vizet, amennyit felvett, és jól összegyúrtam, majd megkelesztettem. Aztán bekerült a maximumra hevített sütőbe, negyed órán keresztül így sütöttem, majd visszavettem 200 fokra, betettem egy kis lábaskában 2 decinyi vizet a rács alá, hogy gőzölődjön egy kicsit a héja.
Itt az eredmény. A fénykép alá beteszek egy videót amit Erdélyben készítettem, és megnézheted, hogy zágoni vendéglátóink hogyan sütötték a kenyeret Húsvétra. Egy kerek gyönyörűséget mi is kaptunk belőle!
7 megjegyzés:
Hát, emelem kalapom! szép kenyér:)
Szerintem is. Jól harapható, és nincs benne lisztjavító, meg mindenféle nemkenyérség!
Csatlakozom Mártihoz!!!
Akkor '86-ban minket is teljesen betemetett a hó.Lakott az utcánkban egy katonatiszt,és a kiskatonák rakták el a havat,különben vagy szerdáig sem jutottunk volna ki.
De minden rosszban van valami jó:nekem nem kellett suliba mennem,te pedig megsütötted életed első kenyerét.Amivel biztosan teljesen levetted a lábáról az anyósod:)))
Tálaló, teljesen igazad van! :)
És kösz a csatlakozást!
Még eszembe jutott ezzel kapcsolatban v.mi! A barátnőmnek van egy kis fűszer üzlete, neki mesélte a kenyeres, hogy a cége, sima, mezei falfestéket kever a kenyérbe, és mi benyeljük, mint "egészséges barna kenyér" :((
Nagyon szépséges kenyér lett
Márti, elhiszem... sokszor az íze is olyan.
Bianka, már nincs, elfogyott, mert jó haraphatós is volt, amit a mai bolti kenyerek nem tudnak.
Megjegyzés küldése