Ez a szilvásgombóc gyors volt, sokkal gyorsabb, mint a társaik, ezért aztán hamar elérkezett Erdélybe, és belebújt egy receptkönyvbe. Ez a receptkönyv sedith anyósáé volt, aki egy alkalommal, amikor gyors ebédet akart főzni, nagy örömmel készített el a menyének, aki úgy meglepődött, hogy rögvest blogba írta a szilvás hősünket.
A gyors gombóc hamar megtalálta Alízt, aki amúgy fakanálforgató tollforgató lévén nemcsak újságba írta (ha írta), hanem a blogjába is. Így rohangált a gyors szilvásgombóc Marosvásárhelyről Gyergyószentmiklósra, mint a villám, és addig sündörgött, futkározott, gyütt-ment, amíg Seafalcon is felfedezte...
Nos, ezzel meg is érkezett a gyors gombóc Akára, és lett nagy oka nagy evésnek...
Szóval a receptek keringenek, vándorolnak, egyik bloggertől a másikig, egyik konyhából a másikig... Aztán van aki bevallja, van aki kopirájtot helyez kilátásba, ha valaki el meri vinni az ő szellemi termékét. Pedig nem is az övé. A nagymamájáé, vagy a nénikéé, esetleg az ángyától tanulta - ritkán persze vannak eredeti saját ötletek is. Természetesen itt most magára a receptre gondolok, nem egy eredeti blogbejegyzésre, amit szőröstül-bőröstül kopi-paste módon lopkodnak. Én olyan vagyok, hogy arra buzdítom a látogatóimat, hogy vigyék a recepteket, csak jelöljék meg egy linkkel a blogomat. Tehát ez a gombóc máshonnan ered, mint olvashattad, nem az okos kis buksimból, és azt hiszem, eleget tettem az eredet megjelölésnek is!
A lényeg a lényeg: ez egy olyan "csoda", ami tovább tart, mint három nap, mert az elkészítése olyan, de olyan egyszerű, hogy az már skandalum!
Szóval alaposan elolvastam, és hogy a dolog biztos legyen, mindkét receptet kinyomtattam. és odaadtam Seafalconnénak, hogy amíg én "szilvalekvárt" főzök, addig ő csináljon nekünk szilvás gombócot, kettőnknek. Erre való Alíz receptje, mert nála is kétszemélyes. Az asszonykám a másikat keverte be, az négy személyes, így a fele a fagyasztóba vándorolt... lesz máskor is!
Jöjjön a lényeg!
Hozzávalók:
Akkor most jön a procedúra: megpirította az asszonykám a zsemlemorzsát olajon. A szilvát megfelezte, kimagozta, megszórta őket fahéjjal, te meg tegyél bele cukrot is, mert a népek úgy szeretik, én meg így.
A vizet felforralta, beletette a 8 evőkanálnyi olajat, majd a receptek előírása alapján belezuttyintotta az egész lisztet.
- Te, Isti, biztos így kell ezt? - kérdezte kétségbeesetten, amikor az egész összeállt egy nagy kupac masszává.
- Biztosan, ketten is ezt írják...
- Na, csókoltatom a sedithet! - kesergett, miközben igyekezett elkeverni a lisztet, azaz a masszával birkózott.
Aztán kicsit később:
- Te, ez működik...
Később:
- Jé, ezt lehet így csinálni!
Kicsit hűlt a tészta, amikor belekeverte a tojásokat, mert nem akart rántottás tésztát. Amikor már nem égette a kezét, akkor a masszából kivett az ügyes kis kezével egy adagot gombócokat formázott-tapickolt, és nem fogod elhinni, de szépen kifőzte forró vízben.
Miután feljött a tetejére, mentek a prézlibe, majd onnan a tányéromba.
Kissé óvatosan kóstoltam, mert ugye a krumplis tésztánál az a lényeg, hogy jó puha a tészta is.
Hát kérem: ez se más!
Észveszejtően finom volt, alig várom az alkalmat, hogy kivegyük a fagyasztóból a maradék adagot!
ja, és lehet mákkal fogyasztani, ahogyan Alízék tették.
Ja: és ez nagyon, nagyon, de rettentően fogyókúrás, ha a 90 napos diéta tésztanapján készíted, de ugyanez vonatkozik a pszichowelness kúrára is!
9 megjegyzés:
Tetszik a stílusod :) engem is bosszant, ha viszik és még meg sem jelölik...
Örülök, hogy így látod...
Élvezettel olvastam a postot:) A gombóc biztosan finom lett:)
Az volt bizony! Örülök, hoyg tetszett!
Ezt nekem is ki kell próbálni!!!
Piroska, rajta!
Ki is próbáltam!Én szilvalekvárt töltöttem belé (no nem olyan "Seafalcon"félét), De készült kapros-túrós töltelékkel is, mivel én ezt óhajtottam.
Hamarosan itthon lesz a férjem is, majd ő kiértékeli.Fahéjat tettem rá jó bőven, mert az mindenre KELL! :)
Nagyon helyes! Én már tudom, mit mond majd a férjed!!!
Ó, de kár, hogy ezt nem olvastam még akkoriban, amikor bejegyezted. Mind1, így utólag is jelzem, jót nevettem rajta, főleg azon a részen, ahol leírod a nejed esetét a főtt tésztával. Na, tudd, hogy amikor először készítettem főtt tésztát ugyanúgy jártam, mint ő, folyton azon lammentáltam: vajon tényleg így kell-e csinálni, vajon jó lesz-e. Aztán lesz a 3-4. alkalomnál már bátran raktam bele a tojást a forró tésztába, mert tudtam, nem lesz belőle rántotta. :))) A minap egyébként kezembe akadt Gergely Éva néni szakácskönyve és megtaláltam benne azt a receptet, amit Sedith leírt. Lehet, hogy az a szakácskönyv volt, amit az anyósa használt. :))) Most viszont írok neked levelet, mert a tegnap volt egy ígéretem, ami az estéről elmaradt. :)
Megjegyzés küldése