Tegnap tettem közzé a Pancon 3-on írott naplóm 20. részét. Ott - magam is meglepetéssel olvastam egy naplóbejegyzést, ami az ebédről szólt, és Bugaci pecsenye volt. Nos, olyan jónak ígérkezett, hogy ma ez ihletett meg.
Amikor ilyenem van, és főzök valamit, azt a nagy fiam az "apa gasztronómiai ámokfutása" hízelgő jelzővel illette párszor. Ez engem természetesen nem zavar abban, hogy ámokfussak. Mint most is.
Mert ami hiányzott a pecsenyéhez, az a sertéshús, és a hasábburgonya, amit mindig mirelitből készítek, és mint ilyet ezért háromévenként egyszer eszünk. Azaz nem tartjuk a mélyhűtőben.
Nos, a tegnapi maradék csirkemellet pörköltizáltam. Közben a burgonyát meghámoztam, felkockáztam, és csirketöpörtyűzsíros edényben feltettem dinsztelődni. nem készítettem puhára, mert még fog rotyogni. A pörköltnek jó sűrű szaftot hagytam, majd rádobtam az előzőleg felvágott paprikát és paradicsomot. A nemzeti jelleg most is okés, mert piros, fehér és zöld színű paprikát kockáztam. Mindegyikbül módjával, hisz nem lecsó készül.
Egyet rottyant.
Hozzáadtam a dinsztelt burgonyát, egyet rottyant.
Elővettem két tojást, felvertem, és ráütöttem.
Addig kavartam, amíg tojás meg nem sült.
Utána jól megettem.
Szóval ez nem bugaci illetőségű pecsenye, de finom. Osztán a tegnapi kajához is hasonlít, de ebben ződség csak paprika és paradicsom volt. Illetve nem!!! Mert a zöldpaprikák mellé felvágtam egy centis darabokra egy teljes zöldhagymát is.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése