Currys boursin, vagy minek nevezzelek?

Az úgy van, hogy az embernek vannak korszakai. Most nem a picassói kék korszakra gondolok, bár az enyémet bízvást nevehetném sárgának. De amikor a család rázuttyan egy kajára, és rájön az ízére, akkor azt nyomjuk állandóan a vendégeinknek. Így túlestünk az asszony dzsuvecs korszakán, az én nyolc és félvezér tokány korszakomon, hátunk mögött vannak a tejszínes pulykamel ízével összekapcsolt esték...
Most a sárga korszakom élem, azaz sok curryt és kurkumát használok, illetve ilyen kajákat készítek. Az írós sárgatál című kajámhoz készítem a panírt, az indiai házisajtot. Ezeket később bemutatom.
Nos a panír meglehetősen ízetlen (bár a kisebbik fiamon kívül mindenki szereti!). Utána jártam a weben, és az újabb adag panír helyett kitanáltam, hogy currys boursin lesz a következő sajtom.
Íme:
Két liter tejhez adok két kiskanálnyi curryt, egy evőkanál sót és felforralom. Két kiskanálnyi citromsavat vízben feloldva hozzáadok. Ez összerántja a tejet, egy tüllel kibélelek egy szitát, beleöntön, egy éjszakán kersztül hagyom lecsepegni. Ekkor van egy currys túróm.
Tíz deka vajat felolvasztok, belekeverem a túrót, adok hozzá pár gerezd lereszelt fokhagymát, borsozom kissé, és újra felforralom.
Egy edényt kikentem zsírral, belesimitottam a masszát, és hűtőbe tettem.
Amikor megdermedt, kiborítottam egy tálra. Meg lehet hinteni durvára tört borssal, de így is finom.
Hát az igazsághoz tartozik, hogy tojás nem volt itthon, mert egyet bele lehet tenni, amikor a túrót beleteszed a forró vajba.