Házi feladat: kaja több napra

Holnap repülőre ülünk, és elutazunk. Egy hétre, őszölni az asszonnyal. Csudára várom. Azt mondta, hogy kell a srácoknak főzni valamit, ami nem egy nagy vaszisztdasz és ami több napra elég, de nem túl bonyolult. Füstölt húsos bablevest lángossal gondoltam, ki és ez valóban elég egyszerű étek. Csak időben kell hozzákészülni, azaz ez nem olyan kaja, amit kigondolok, és zsupsz, bele a közepébe, gyerünk alkotni. Ez időigényes, előző este kell elkezdeni az előkészületeket. Nos az ötlet onnan volt, hogy tegnap piacon voltunk, és legnagyobb meglepetésemre, láttam füstölt sertésfejet, aminek szép nagy, és minden bizonnyal porcogós füle van! Akkor pedig nem csülköt veszünk, hanem ezt! A bab már otthon volt, csak a leveszöldség hiányzott. Tegnap este a nagyobb darabokra vágott fejet (amit előzőleg jól lesikáltam) beáztattam. És a babot egy másik edényben.

Tehát jöhet a mai nap!
Nos a napot reggelivel kell kezdeni, és eszembe ötlött, hogy valamikor kedvencünk volt a spanyol omlett, aminek a tetejére egy paradicsomos öntet jön: olajon megkapatom a fokhagymát, hozzáadom a ketchupot vagy, mint én ma tettem, olasz sűrített paradicsomot, gyorsan felforrósítom, és mehet rá a tojásra.
Ez csak egy betét volt a mai naphoz...
Szóval a bableves: feltettem főni a húst, de nem az áztatóvízben, hanem frissben. Nem sóztam, majd csak a végén. Ezután 3 szem krumplit tettem fel főzni a lángoshoz, majd kovászt készítettem, és egy kiló lisztet öntöttem a tálba. Sóztam, amikor felfutott a kovász (egy élesztő, egy evőkanál cukor, két evőkanál liszt, 2 dl. langyos tejben jól elkeverve) beleöntöttem, két deci langyos tejet odakészítettem, és lassan adagolva, amennyi kellet, kidolgoztam a tésztát. Sokáig dagasztottam, hogy hólyagos legyen, azaz minél több levegő kerüljön a tésztába.
Félre tettem, pihenni, és kelni.
Mire a hús (1,1 kg) félig megpuhult, hozzáadtam a babot (jó 60 dkg. volt) és tovább főztem.
A tészta megkelt, deszkára tettem, (mindössze 24 darab lett, de hát három fiú van rá, meg az asszonykám, aki alig eszik belőle. Ne mondd, hogy azért, mert nem jut neki, mert irgum-burgum!) Mielőtt nekiálltam sütni, megtisztítottam a zöldségeket, (2 sárgarépa, két fehérrépa, egy szelet zeller), felapróztam, és készenlétbe helyeztem.
Elkészítettem a rántást: két evőkanál lisztből, jó kis házi zsírból, egy gerezd fokhagymát megpirítottam, bele a lisztet, pirospaprikát, félre, majd hideg vízzel simára kevertem, és hagytam, hadd "érjen össze"... :-)
A tészta addigra megkelt, és elkezdhettem sütni. Olajos kézzel húztam vékonyra a közepét, a szélét vastagabbra hagytam. Hát isten bizony, jól sikerült! Aki kijött a konyhába, bizony egy lángossal ment ki!
Időközben bezöldségeltem a levest, majd berántottam és ízlelés után sóztam, és mire az utolsó lángos is kisült, lekapcsoltam a leves alatt a gázt.
Én a bablevest tejföllel és apróra vágott vereshagymával eszem, mellé a lángos, igen húzós kaja, ha az ember fogyókúrán van, milyen szerencse, hogy én nem (de kéne... :-()
Így aztán a házi feladat megoldva, ehetik a fiúk több napig, ha marad, mert ma este, ahogy átöntöttem a levest, hogy hűtőbe tegyem, hát... nem sokat adnék a hétfői ebédjükért, ha a maradékra hagyatkoznak...