Paradicsomos rakott patisszon

A tepsiben

Az a helyzet, hogy ezt a receptet Gabojszánál olvastam. Nagyon megtetszett, elmondtam az asszonynak, ő először elkészítette tökből, még a nyáron, és az olyan finom lett, hogy most itt volt az ideje, hogy elkészüljön az utolsó eresztés kerti patisszon. De mint minden recept errefelé, ahol a kurta farkú blogger túr, azaz a torta- és pacalhegyen is túl, minden dinamikusan változik, így ez a recept is.
Mert mi (illetve a Seafalconné) ezt így alkotta meg:
Egy zománcos tepsit kiolajozott, kibélelte patisszonnal, amit három-négy milliméteresre szelt. Ment rá kis petrezselyem, só és bors, majd jöttek rá a paradicsomszeletek, amik meg bazsalikomot kaptak magukra, mert milyen a paradicsom bazsalikom nélkül? Olyan, mint a Seafalcon fényképezőgép nélkül! De ez az állapot már gyökeresen megváltozott, mert megvan a kamerám és a paradicsom is megkapta a bazsalikomját. Ezután reszelt sajtot szórt az asszony rá, és ami nagyon fontos: házi tejfelt csurgatott keresztbe kasba.
Ezután megismételte a rakást illetve a rétegzést, a tetejére sajt került és ment be az előmelegített sütőbe. Kétszáz fokon fél órát sült.

A tányéron

Meglepően ízletes és finom lett! Hatalmas élmény volt! Sokat törtem a fejem, mi adott neki ennyire kellemes ízt, mert nem akartam elhinni, hogy csak "úgy", magától finom.
Azt hiszem, rájöttem: a házi tejfel a forsza! Most nem akarok senkit elkeseríteni, de az a tejfel, amit te megvásárolsz, akár házi tejfölként is a piacon a maszektól, nem házi tejfel. Ugyanis azt oltóval készítik, és hiányzik belőle az íz! Az igazi tejfölt én aludttejről szedem le, olyanról, ami legalább három-négy napot "aludt" már. Ennek a teteje már elkezd "bőrösödni", sőt kicsit nyúlós lesz, és eszméletlen finom íze van (vigyázz a finom az nagyon relatív jelző!). Nos én ennek tulajdonítom azt a hallatlanul csodálatos ízt és kulináris élvezetet, amit ettől az ebédtől kaptam.
Azt még fotó nélkül mondom el, hogy a maradékhoz spagettit kevertem, és vacsorára is finomat ettem.

Gabojszának igaza vagyon, amikor a hűs fehér bor dicséretét zengi, ami illő kísérete ennek a finomságnak!