Kelet-európai céklaleves, vagyis borscs

Ha visszajáró vagy, akkor tudod, hogy nagyon szeretem a barszczot, a lengyel céklalevest. És persze nemcsak a lengyelt. Ukrán szakácsok nagyon tudják készíteni! Nos, nemrégen Vicuska blogjában olvastam egy receptet, ami megindította a nyálelválasztásom.

A recept két részből áll, mert leírja a fokhagymás vajas zsömlét is hozzá, ami számomra azt jelentette, hogy Vicuska pontosan ismeri, hogyan eszik az ukránok.

Ha nem tudod, akkor most tudd meg, hogy a tengerjárókon mindig írtam naplót (1995-2010 között), és azt a Seafalcon mesél blogomban rendszeresen közzé adom. A 2008-as naplóra még kell várni, ezért kimásolom a február 12.-i bejegyzés egy részét, amit a MV Johanne hajón írtam (ha érdekel egy tengerjáró élete, mindennapjai, sztorik, történetek, akkor nyugodtan iratkozz fel. Nagyjából heti két bejegyzés van, nem sok, de érdekes, ugye Fernel, Wanda, Aleda, Melissina2, Róza?):

"Valamit kell csinálni ezzel az Oleg gyerekkel! Ma a borscshoz pampuskit sütött, megszórta és megkente fokhagymával, hát olyan, de olyan finom volt! És ezt nemcsak hallomásból tudom, mert volt alkalmam három darabbal bendőséges viszonyba kerülni!

Vacsorára meg nyúlhusi volt, nagyon ízletes, hozzá kását készített, az is első osztályú. Másképp készíti, mint Dimitar, az övé krémesebb, a bolgáré pergő volt (és az se rossz). Azt mondja Oleg, hogy a német parancsnokok a kását "fekete rizs" névvel illetik és utálják."

Szóval fentebb láthatod, hogy én Oleg által már ismertem ezt a hozzávaló finomságot! Azon a hajón sok borscsot ettem, és azt hiszem, kétszer nem volt egyforma. Más hússal, kicsit más ízesítéssel adta. És az is biztos, hogy az Oleg gyerek remek szakács volt!

Az enyém így sikerült, amit most Seafalconné főzött:

Az asszony feltett vagy másfél kiló húsos karajcsontot főni babérlevél ízesítéssel. A zöldségeket (2 sárgarépa, egy fehér, 60 deka krumpli, 2 kisebb cékla) felaprította.
Két kiskanál cukrot a forró lábasba szórt, kicsit karamellizálta, majd rálottyintotta az olajat, az apróra vágott hagymát megfuttatta az olajon (a fokhagymát kifelejtette, de ezért nem vettem a fejét, mert így is fantasztikusan finom lett!)

Az aprított zöldségeket megdinsztelte,  egy nagykanálnyi paradicsompürét adott hozzá, és rádobott egy negyed fej felszeletelt káposztát. Tett bele babérlevelet. Összepárolt mindent, majd felöntötte a csontlével. Sózta, borsozta.

Lengyel szakácstól tanultam, hogyha nincs kvasz, amiből ők készítik, akkor ecetes cékla levével savanyítják. Nos az asszonykám is ezt tette, és az üveg alján árválkodó pár céklakarika is belekerült a levesbe (ezek a lila színűek).Mielőtt elkészült, beletette a karajcsontokat, és belereszelte a harmadik fej céklát.  Ekkor adott hozzá a fagyasztóból négy kis paradicsomot. Azzal is rottyant egyet-kettőt.

Tejfelesen tálaljuk.

A petrezselyemzöld hiányzik a levesről, mert teljesen elfelejtkeztem róla, ugyanis a kertből való behozatala az én feladatom lett volna, de én mindig csak netezek, és olyankor se látok, se hallok, és mindent elfelejtek... (Az asszony nem fejezett le ezért - mert tett bele szárítottat, amikor a zöldségeket megdinsztelte, így kvittek vagyunk.)

Namármost: holnap ez lesz az ebéd, és ígéretet kaptam a fokhagymás pampuskára is!
Mondtam, hogy tejfelesen tálaljuk? Ahogyan az ukránok? Mert a lengyelek nem tesznek a tetejére.
Így la:

Nemzetközi