Ciabatta rapida - fantasztikusan finom lett!

 Ciabatta? Mit mond neked ez az olasz kenyérféle? Ha ettél, akkor összefut a nyál a szádban, és valami olyasmit mondasz magadban, hogy minden francia kenyér elbújhat mellette, egy látványpékség sem képes még csak megközelítően ilyen finomságot előállítani.

Megmondom őszintén, olasz "szakosnak" tartom magam, de még nem ettem. Illetve ez igaz volt ma délután kettőig... és abban is biztos vagyok, hogy egy igaz, olasz ciabatta teljesen más, ám ahogyan a recepteket keresgéltem, rájöttem, hogy ebből is van sokféle.

Az úgy volt, hogy valamikor az egyik általam gyakorta olvasott főzős blogban olvastam egy pofon egyszerű receptet, de tegnap hiába kerestem, nem leltem rá... A ciabatta minden, de nem hipp-hopp kenyér, azaz nem lehet úgy nekiállni, hogy kigondolom, és megsütöm. Amit én itt közreadok (a rapida tőlem származik) az igen gyorsan elkészíthető. Tegnap este ötkor döntöttem, hogy elkészítem, és azonnal nekiálltam, és ma délután kettőkor már ki is vettem a sütőből.
A "baj" az volt, hogy a legtöbb recept kovászos ciabattát ír le, és a kovász elkészítése egy nappal meghosszabbítja az ügymenetet. És olvastam valahol, amihez nem kellett, így aztán azt készítettem el. A hozzávalók adagolásai is különböző. Nem volt itthon BL 80-as liszt, tehát ezek szerint máris seafalconosra sikeredett.
Hozzávalók (ehhez, amit a képen látsz: fél kiló finomliszt, negyed kiló rétesliszt, egy teáskanál só, 6 dl. víz, két deka friss élesztő.
Gyürkőzz neki:
Az élesztőt old fel egy kis vízben. A liszteket a sóval kavard el, majd bele az élesztő, a víz, egy kanállal jól kavard el, majd egy kelesztőtálban  tedd hidegre. nekem a legpraktikusabbnak a két bejárati ajtó köze volt, azt télen hűtőnek lehet használni, és a fricskónk elég picike, abba nem lehetett betenni.
Minimum 12 órát kell hagyni, hogy az élesztő megdolgozza a lágy tésztát (éppen egy picit sűrűbb, mint a nokedlitészta). Nos, én egykor kezdtem a sütéshez. Egy tepsit kiliszteztem, és merőkanállal négy plattyot engedtem a tepsibe. (Isten meg fogja bocsátani, hogy semmi szilikon, semmi sütőpapír, semmi frinc-franc). Ezt betettem a 250 fokra felhevített sütőbe. A sütő aljába egy tepsiben vizet tettem, ezt még sosem csináltam kenyérsütéskor, de ezután mindig! Tíz percig így sült, majd levettem 200 fokra, és 30 percen keresztül hagytam, hogy kész legyen.
A maradék tésztát egyben engedtem a tepsibe, ugyanúgy sütöttem, mint az előzőket.
Nos az eredmény magáért beszél.
Eszméletlen finom lett! A belseje likacsos, ruganyos, a héja ropogós, az asszony - aki nagy kenyérfan és -szakértő - csak motyogott magában...
(Elképzelhető, hogy a "nemtörődöm" első nekifutás hozott ilyen ragyogó sikert, és legközelebb, ha ismételni akarok, nem lesz ennyire jó?)
No, mindegy. Ez valóban finom lett!