Konfitált libazúza francia burgonyapürével és tormamártással

Valamelyik bloggernél, aki a főzés szakavatott tudora olvastam, hogy ma mindenki mindent konfitál. Ezek szerint én vagyok az konfitált újszülött, a magam ősz hajával, aki eddig még nem!
De most már igen!
És ezzel én is beléptem!
No, kérem, aki azt írta a kövesztett kacsazúza elkövetésénél, hogy csodásan finom és puha lesz, az nem tévedett, bár én a libamadár zúzájával tettem mindazt.
Mivel nagy fondorlatosan előre kiterveltem, hogy mit fogok készíteni, ezért vettem bőrös libahájat (a töpörtyű elhalálozott a fényképeszkedés előtt...) vettem libazúzát, meg sajtot a püréhez, más minden van itthon.
A hájat kisüttem, lett egy kis nyeles serpenyőnyi zsírom. Abba beletettem négy teljes zúzát, két csirkeszívet, mert mint tudjuk, az szerves része a libának, legalább is az óbudai piacon lévő húsboltban (az egyikben...) és mivel azt olvastam, hogy a konfitálás lényege az alacsony hőfokon - de jóval hosszabb ideig - való elkészítés, ezért a sütőt beállítottam 95 fokra. Ezután úgy döntöttem, hogy van három óra nyugi. Feltettem a burgonyát főni, 8 nagyobb szemet, megreszeltem 15 deka sajtot, elővettem az olívaolajat, kimértem belőle másfél decit, és megnéztem a zúzát.
Sajnos, az olyan kemény volt (majdnem), mint az elején. Felemeltem a hőfokot 130 fokra, és egy fertályóra múltán látszott, ez az igazi. A zsír lassan gyöngyözött, és ezt is olvastam valahol, hogy ez a lényeg! Mikor már csak egy fél óra volt hátra, akkor beledobtam a zsírba vagy tíz gerezd fokhagymát is.
Nos, még három óra, és úgy döntöttem, hogy kész. A villa ellenállás nélkül ment bele, ez nagyon jó jel volt.
A püréhez összetörtem a meghámozott krumplit, sóztam, fehér borsoztam, belekevertem a sajtot és az olívaolajat, és alaposan eldolgoztam.

A tormamártáshoz 5 deka vajat megolvasztottam, (nem margarint, mert fő az egészség, kemikália nem kell) lisztet hozzá, kifehéredett. Addigra kikevertem a fél üveg tormát két kanál tejfellel meg egy kevéske tejjel. Ezt beleöntöttem a fehér rántásba, majd felengedtem tejjel. Adtam hozzá egy csapott evőkanál cukrot, összeforraltam, és annyi tejet adtam még hozzá, hogy olyan legyen, ahogyan szeretem, se nem sűrű, se nem híg...
Nagyon finom lett, a zúza isteni puha, omlós, hűűű a zannyát! Seafalconnénak is ízlett (szegény bicegős mostanában, és a napi kaját most én csinálom, hogy az energiáját a karácsonyi süteményekbe feccölhesse.)

Jó étvágyat mindenkinek hozzá!