Most megmondom az őszintét. Egészen, de nagyon mást akartam főzni, és ha végigolvasod, kiderül, miként lehet a levest megsütni.
A napokban a Seafalconné főzött nekem egy kedvencet, a lombard gombócot. Ez ugyebár spenótalapú finomság, és meg kell főzni. Nos, hogy a főzővíz ne menjen kárba, ezért azt gondoltam, hogy főzök vele zöldséglevest. Krumplit hámoztam, sárgarépát tisztítottam, bele a szép zöld főzőlébe, hozzátettem egy kevés mirelit kukoricát meg egy kevés brokkolit, no és egy kevés maradék spenót is került bele. Amikor megfőtt, akkor hozzáöntöttem a kuszkuszt, hogy egy kicsit besűrítsem a levesem és lezártam a gázt. (A kuszkuszt lobogó vízbe teszed, majd lezárod a tüzet alatta és tíz percig állni hagyod.)Amikor a fedőt levettem, akkor ért a meglepetés:
Leves nuku, viszont kaptam egy szép, zöld kuszkuszt, ami nagyon hasonlított ízre az egyik lengyel szakácstól tanultra. Kevés házi piros aranyat tettem rá, meg petrezselyemzöldet, amit a hó alól bányásztam ki, és kész a nép-nemzeti ebéd.
Eddig a kaja vegetáriánus, de meg lehet bolondítani ezt kolbásszal, miként az ábra mutatja.
Ezután két tojást beleütöttem a serpenyőbe, megfőztem vízben a cserkészkolbászt, majd a tojással összesütöttem a masszát. A kolbászokkal tálaltam. Az igazság az, hogy Andrzej Paczynski, a Clipper Caraibes szakácsa így tette az asztalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése