Ez a második rizottóm, az első is finom lett (nekem), hát a másodikra felettébb kíváncsi voltam!
Eredetileg gombásnak indult, de a gomba (vegyes erdei gombakonzervet láttam a polcon nemrégen) fogta magát és átvonult egy másik dimenzióba, és az átjáró olyan szűk volt, hogy beszorult a kézfejem. Ez az oka, hogy nem lett gombás rizottóm. Viszont leszüreteltem az egy tő mángoldot, és lett belőle egy vájdling gyönyörű, harsány, világoszöld levelem. Ha van spenótos rizottó, akkor mától lesz mángoldos!
Azonnal a tettek mezejére léptem! Egy kis fej hagymát nagyon apróra vágtam.
A mángold levélnyeleit levágtam, hosszában behasítottam és apróra kockáztam.(Ez a zellert helyettesítette.)
Mostan jön a legfontosabb - mondhatni alap fűszer - a chili. Két thai chilit apróra vágtam.
Serpenyőbe egy kanál olíva olajat és abba 25 grammnyi vajat tettem. Ment rá a hagyma, majd a mángold szára és a chili.
Kicsi dinsztelés, és beleöntöttem az olasz rizottó rizst. Kifehéredés után nyakon öntöttem egy pohárnyi fehér borral, közben már elég forró volt az alaplé (amit nem csirkéből főztem, hanem Isten bocsássa meg, kockából és saját zöldség darálmányból - házi Vegeta). Az alaplevet merőkanalanként adtam hozzá leszűrve, hogy a darált zöldség ne kerüljön bele, s állandóan kevergettem, ahogyan azt a Pokol Konyhájában látni, miközben Gordon basszusozik ezerrel!
Közben a mángold levelekből kivágtam a nagy ereket, összegöngyöltem és csíkokra vágtam.
Amikor a rizs nagyjából tíz perce főtt, akkor hozzákevertem a mángold leveleket.
Ezután nem maradt más hátra, hogy állandó kavargatás mellett, és ha a levet fölszívta és elpárolgott, újra pótolva készre főzzem!
Amikor azt mondtam, hogy jó, akkor kapott egy darab vajat, megszórtam parmezánnal, összekevertem, és lefedtem, nagyjából 3-4 percig hagytam állni. Tálaláskor újra megszórtam reszelt sajttal. Ha a HK-ba főztem vón', Gordon azt üvöltötte volna:
- Te kivénhedt kalóz, gyere csak ide!
- Igen, séf!
- Ez neked parmezán a tetején?
- Nem, séf!
- Basszus! Hova tetted a szemed?
- Főnök, elfogyott a parmezán!
- És ezt csak most mondod? A rohadt életbe! És én ezt adjam ki a vendégeknek? Basszus! Tönkreteszed a hírnevem!
- Nem, séf!
- Mit nem, te idióta???
- Ne add ki, séf!
- Hát akkor mars az asztalhoz, és edd meg magad! Elmész te a francba!
Így esett, hogy leültem és megettem! Meg kell mondjam, hogy ízlett. Még akkor is, ha Gordon nem adta volna ki a vendégeknek, de hát én magamnak főztem, ő meg eltolhatja a luxus biciglijét! A francba!
Jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése