Szarvaspörkölt bográcsban

Még a télen kaptunk egy nagy szarvashús csomagot, akkor nem volt érkezésünk elkészíteni, most viszont lejött Akára mindkét fiam, hát van-e jobb alkalom egy jó kis bográcsozásra?
Azt hiszem, az a helyes, ha nem is szarvast írok, hanem őzt, mert két és fél kilóba belefért egy egész első comb és a két teljes borda. Nem mondom, hogy egyszerű volt lefejteni a húst a comb- és lapockacsontról, de sikerült. (És persze a csontok is mentek a bográcsba).
Ehhez a húshoz öt közepes fej hagymát kockáztam durvára, egy paradicsom és két csöves paprika ment még hozzá, és kell a végén valami jófajta, minőségi vörösbor. És persze a fűszerek: só, fokhagyma, pirospaprika, fahéj és némi szegfűbors. Kolozsvári szalonnát pirítottam a bográcsban vagy egy decinyi olajon. Ebbe dobtam a hagymát, s miután kiüvegesedett, ment bele a hús. Kifehéredésig fedő alatt pörköltem, majd megszórtam egyharmadnyi pirospaprikával, egy csapott kiskanál fahéjjal, és pár szem szegfűborsot is szórtam bele, megsóztam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Legalább két és fél órát főztem. Kóstolgatással teszteltem a hús puhaságát, amikor azt mondtam, hogy majdnem jó, hozzáadtam a zúzott fokhagymát, öntöttem bele két-három deci vörösbort, és még húsz percet főtt. Öt perccel a vége előtt szórtam meg a kétharmadnyi pirospaprikával.
Főtt krumplival tálaltuk, és nagyon jót ettünk belőle! Azt hiszem, most is kiderült, hogy az a legjobb hús, ami csonton van, együtt kell vele főzni, és akkor csuda ehetős... Nekem legjobban a borda (oldalas) falatkák ízlettek, a hús rázsugorodott a csontra, pici nyelük lett, megfoghatós, és a hús szépen lefoszlott róla a szájban... Természetesen vörösbort ittunk hozzá, ugyanazt, amivel készítettem.