Szokás szerint előbb gugli.
Most a lengyel változatot, a flakit szerettem volna megcsinálni, de nem volt minden hozzávaló itthon, így maradt az erdélyi-román leves a ciorba de burta. Az is igaz, hogy szerettem volna úgy elkészíteni, mint azt Constantában szokás, de ahhoz meg nem volt borjúláb (de még a helyettesítője, a sertésköröm sem).
Így a tejfölös, tárkonyecetes változatot főztem meg.
A pacalt feltettem főni, egy óra múlva leöntöttem róla a vizet. Újabb egy óra, és a víz megint ment ki. Csak a harmadik alkalommal adtam hozzá nagyjából egy kilónyi csontot. Egy nagy fej hagymát kockára vágtam, és olajon feltettem dinsztelni, majd hozzáadtam a gyufaszálnyira (julienre) vágott zöldségeket: két sárgarépát, egy fehérrépát, egy negyed zellert. Megdinszteltem, és rászűrtem a csontlevet, hozzátettem a pacalt, és egy órán keresztül főztem. Negyed órával a vége előtt sóztam, borsoztam, és adtam hozzá a tárkonyecetet. Amikor elkészült, elkevertem két tojássárgáját egy tejföllel, majd óvatosan hozzáadtam a leveshez. Tálaláskor egy fél cseresznyepaprikát és pár karika erős paprikát is tettem rá.
4 megjegyzés:
Sokan csodálkoznak a környezetembe, mert nem ismerik, én viszont imádom!
2-3 hónapja, vendégeknek főztem, annyira ízlett, hogy ami megmaradt, becsomagoltam nekik, így nem került még fel a blogomra. A pacal jellegzetes"szagára"van egy tippem, én főzés előtt, bedörzsölöm szódabikarbónával, leöntöm egy korty ecettel és jól összeforgatom, majd forrásban lévő vízzel leforrázom.
Ezt majd kipróbálom! Nem kell állni hagyni? Összekever és rögtön forró víz?
Annyi ideig áll,amíg felforr a víz!
Tetszik a "Lelked rajta", most olvasom :)
Márti, örülök, hogy tetszik! Majd ha elolvastad, akkor az utolsó részhez írj kommentet... köszönöm! :-)
Megjegyzés küldése