A fiam velünk jött, és több éves együttélés ide, meglévő polgári házasságkötés oda, nem aludhatott a feleség-menyasszonyával, így egy kedves ismerősnél lettünk vele együtt elszállásolva.Az esküvő nagy vonalakban persze azonos Európában mindenütt: polgári szertartás, templomi esküvő, végül vacsora.
Itt is így volt, de mégis más! És a nemzeti sajátosságok - és azon belül a helyi szokások - teszik igazán érdekessé!
Bukarestben a nap a vőlegény öltöztetéssel kezdődött. Hozzánk jöttek a vőlegény barátai, (szigorúan férfimuri!) hogy előkészítsék a fiamat az esküvőre. Más esetben szerintem a boldog ifjú gatyában várakozik, de most az ing és nadrág már rajta volt. Már a lépcsőházból hallani lehetett, hogy érkeznek, mert tangóharmonika szólt, s beléptek énekelve.
Most a vőlegény a szüleivel és a barátaival el kellet, hogy menjen a nașékhoz, akik az esküvői keresztszülők. Természetesen ő is pap, abból a templomból ami a nászom vezetésével működik.Itt egy kisebb "buli" volt, nagy svédasztallal. És persze tánc a tangóharmonikás vezérletével. Izgett-mozgott a lábam, de a térdem nyugit parancsolt, és szót kellett fogadnom (sajnos). Ezután mehettünk a menyasszonyért, most már a keresztszülőkkel megerősítve!
Ő már felöltözve várt. Ami hátra volt, hogy megkapjuk tőle a virág kitűzőket. A vőlegény hajtókájára, a keresztszülőkre, és a négy szülőre tűzte fel.
Utána hamarost átmentünk a templomba.
Az esküvői szertartás - tekintettel, hogy a templom első papjának a lánya ment férjhez - igazán nem szokványos volt de nagyon impozáns és számomra érdekes. Egy esküvőt egy pap vezet le, itt összesen huszonnyolc pap vett részt a szertartásban. A ceremónia fő részeit mind más pap végezte.
A gyűrűkkel való jelképes eljegyzést is más, az ifjú pár aranykoronával való megkoronázást is más, és négyen mondtak beszédet is. Sajnos azután a koronát levették a fiam fejéről, rövidebb ideig volt megkoronázva, mint egy pünkösdi király! Viszont a hatása életfogytig szól...
Így végül is az egy órás szertartás nem is volt hosszú, sokkal inkább fogadni a jókívánságokat, ez negyven percig tartott, közben helyben jártam, kis köröket mentem, izegtem-mozogtam...
A rokonok kint vártak, azzal a vagy harminc hölggyel, akik kardvirágot tartva virágalagutat képeztek a feltartott kezekkel, és tették ezt jó negyven percig türelmesen, amíg a gratulációkat fogadtuk. Kivonulás közben marokszám szórták a rizst az ifjú párra is, és mindenkire, aki közvetlenül követték őket. Ránk is jutott pár szem.
12 megjegyzés:
Nem semmi, annyi pap egy esküvőn:) De hát az ortodoxoknál így megy ez, sok a külsőség. Főleg ha az első pap lányáról van szó? Lehet ez egy kissé intim kérdés lesz, de egy cseppet sem féltek attól, hogy a fiatok elrománosodik? Vagy hogy az unokák románok lesznek. Válasz nem kötelező, csak kíváncsi voltam:)
Azt hiszem, az unokám ortodox vallású magyar lesz (mint volt József Attila is), román-magyar öntudattal.
Már három éve Budapesten élnek, és semmi szándék nincs Bukarestbe menni. Az apatársamék is tudomásul vették már akkor, amikor elfogadták a lányuk választását, és eljöttek megnézni, hova kívánkozik a kislányuk!
A "nas" neve nem keresztapa, hanem násznagy! Násznagy és násznagyasszony s ez biztos infó. S hogy a helyi jókívánságokkal éljek: kőházat az ífjú párnak!
Kisildi, a román rokonok mind godfather, godparentsként, godmotherként fordították, azaz keresztszülőként. És kiemelték, miszerint a wedding (esküvői) vagy a baptism (keresztelő) szerinti nas-ról van-e szó! Nyilván, nekünk célszerű násznak fordítani, mert mi nem ismerjük ezt a "rokoni beosztást", de a szerepe a násznak egyszeri, míg az esküvői nas életük végéig "felügyeli" őket, ez több mint a násznagy...
Különben nyelvi dolgokról beszélgetni nagyon szeretek. Én most a román nyelvvel kapcsolatban kezdem meg felfedezni a dolgokat... és nagyon érdekes, élvezem!
Gratulálok és sok boldogságot a fiataloknak.
Nagyon érdekes volt a leírásod mind a menüről, mind a szertartásról. Sajnálom a gépedet, ez nagy veszteség valóban, jó lett volna látni ezt a sokféleséget.
Most már csak ki kell pihennetek magatokat, mert gondolom elég strapás volt mindennek ellenére:-)))))
Anikó, köszönöm a nevükben is!
Hát a pihenés valóban ránk fér, elég strapás volt, nem beszélve a kétszer 850 km. vezetősről is!
De szép volt, jó volt!
Kedves Tengeri Medve! vagy Sólyom!
Igen, az ortodox románoknál a násznagyság tényleg a pár egész éelete alatt fentáll. A pár bármilyen probléma esetében is a "nas"-hoz fordul, többet jelent a házasságban mint bárki más, mint a szülő is. De ugyan ilyen hosszú távú a kapcsolattartás a kereszszülővel is, a gyermek nagykorúságáig végig jelen van, sőt, lehetséges, hogy ő is esketi majd a keresztgyermekét mint "nas".
Én kereszteltem egy ortodox romén kislányt, de a szülőkkel megbeszéltem, hogy én biza nem tudok annyira ott lenni a gyermek életében, mint szokás.
Kisildi,
most tűnt fel, hogy a "nas" szóban ha nem es-nek olvasom, akkor nasz... van-e köze a mi nász szavunkhoz? Mert van magyar szó a románban bőven!
Üdv: Tengeri Medvés Sólyom... :)
Fogalmam sincs...mivel hogy nem vagyok nyelvész s pláne román nyelvész :-). De valami köze azért lehet, ha jól meggondoljuk. Kérdem a román kolleganőmet, hogy mondják a bundás kenyérnek. Mondja: bundaszkeneír! szóval van itt minden. A paradicsomnak helyenként porodics, a deszkának doszka és így tovább. Ez lett az eredménye az együttélésnek, megvolt a jó oldala is, de meg a rossz is. A nyelv elkorcsulása szerintem a negatív oladal. de átvettünk mi is, romániai magyarok egy csomó román szót, aztán gondolkozhatok amikor anyaországival kommunikálok...
Kisildi, szerintem egy nyelv nem tud korcsosulni, csak gyarapodni. Ha Erdélyben használtok román szavakat, azzal csak gazdagszik a nyelv.
És persze a románok is vesznek át, én például amint meghallottam, mindenkivel közöltem, hogy "sunt kipes", ami ugye a képesből ment át, és mindenki egyetértett velem! :-D
Azt hiszem ez tényleg az utolsó nyelvmagyarázó beírásom, a "chipes" (khipes) nem a képes szóból ered, még ha nagyon is szeretnénk, hanem a "chip"(khip) szóból, ami arcot, ábrázatot jelent. Tehát "sunt chipes" = jó arc vagyok :-)
Hát a "tudományom" a bukaresti barátoktól való, annyit ér, amennyire ők nyelvészek, de én akkor is "sunt chipes", és ők angolra a handsome - jóképű szóval fordították, de aki jó arc, az jóképű is (mint én! :-D).
Megjegyzés küldése