Röfte puliszkával, kefires padlizsánnal és balzsamos sült céklával

A puliszkáról most nem mesélek, a blogomban vannak receptek, a keresőben megtalálod. A kefires padlizsán egy ötlet alapján készült, amit Narancslekvárnál olvastam, de azért más, csak az ötlet jött onnan.

A padlizsánt kockára vágtam, olíva olajon megsütöttem, sóztam, borsoztam, kapott egy kis provance-i fűszerkeveréket, majd egy pohár kefirrel nyakon öntöttem.

A balzsamos cékla receptjét Gabojsza blogjában olvastam. Ami kicsit másképp működik, hogy a leírt procedúra alapján nekem nem maradt olyan friss hatású a cékla, hanem szépen megsült.

Nos, marad a röfte. Ezt hívhatnánk másképpen krémes húsgolyóknak is.
Vettem fél kiló darált húst. Ehhez beáztattam vízbe egy nagy szelet korpás kenyeret (mert éppen az volt itthon). Egy közepes fej hagymát felvágtam, egy csokor petrezselymet megmostam, durván megvágtam. Ezután ment az egész a robotgép táljába. Ütöttem rá egy tojást, sóztam, borsoztam, kapott egy kevés köményt, pirospaprikát. Most beindítottam a robotgépet, és a késsel pépesre vágtam-kevertem. Az egész egy habos, krémes massza lett. Ebből golyókat formáltam vizes kézzel, és kisütöttem.

Ennyi. Finom.

Csak egy baja van: hogy kissé elbaltáztam... illetve: ez a kaja azért röfte, mert nem köfte. Eddig érthető? Nem? Nos, köfte recepteket olvastam, és annyira megtetszett, hogy ráéheztem. De nincs marhahús, röfi viszont van, ezért hogy ne legyen szentségtörés, nem köftének hívom, hanem röftének.
A balta ott került bele, hogy az eredeti receptben a száraz kenyeret őrlik meg a késes robotban, én viszont beáztattam, és az egész masszát elkevertem... Így kaptam egy fűszeres, finom húskrémet, s balta ide, balta oda, jó lett!

Ja, bónuszként megmutatom a tegnap sült kenyeret: