Mert egy tengerész, ha gondol a barátaira, úgy búcsúzik, hogy sorra veszi az ünnepeket, amikor nem lesz itthon.Már elég régóta vagyok indulásra kész, így aztán az asszony csinált vagy három "búcsúvacsorát", tegnap pedig én készítettem. Ide is teszem a fényképeit, hogy csorogjon mindenkinek a nyála!
Nos ez az első szusi, vagy ha így jobban tetszik: sushi (bár maradjunk csak a helyes - szusi - írásmódnál), amit elkészítettem. Azt hiszem, ettől függetlenül, jól sikerült!
Mindenkinek jó étvágyat hozzá!
A receptet azért nem írom le, mert ha megguglizod a szusit (persze a gugli ezt ajánlja fel: sushi). Akkor legalább ezer receptet találsz. Inkább csak a tapasztalataimat írom le:
A receptek azt mondják:
"Pro prímó először": a rizs legyen hosszúszemű,
"pro prímó másodszor": a rizs legyen rövidszemű, ezért én olyan rizst használtam, amilyen otthon volt...
Aztán a rizsecet helyett minden recept fehét borecetet ajánl. A megfigyelésem, hogy ezeknek a recepteknek van egy "közös őse", és mindenki azt másolja. Miért nem mernek kísérletezni? Nekem nem volt rizsecetem, de borecetem se otthon, ezért készítettem kétféle rizst: az egyiket tárkonyecettel, a másikat balzsamecettel, ettől persze a rizs kicsit barnás lett, de sebaj!
A wasabit kissé folyósra kevertem, mert valahogyan nem tudtam elképzelni, hogyan együk, ha darabos...
Végül ugyanúgy mártogattuk, mint a szóját.
És mindehhez a Koch pincéből való Kékfrankos rozé bort ittunk, ami sokkal jobbnak bizonyult, mint például az azonos szőlőből készült vörösboruk (kellemes meglepetés volt).
Amit az asztalon látsz, az 9 algalapból készült, így aztán egy maradt még, mert a két bögre rizs erre volt elegendő.
Vannak kicsi szusik is a képen, ezeket úgy tekertem, hogy az alga lapokat félbevágtam, természetesen ezek aztán hosszabbak lettek, mint vastagok.
És el kell mondjam, hogy nem is fogyott el az egész, marad holnap reggelire, meg a fiam vihet magával ebédet a dolgozójába.
Hát akkor mindenkitől búcsúzom, délben már visz a repülő Ogyesszába, onnan meg az ügynökség Nyikolajevbe...
Aztán a rizsecet helyett minden recept fehét borecetet ajánl. A megfigyelésem, hogy ezeknek a recepteknek van egy "közös őse", és mindenki azt másolja. Miért nem mernek kísérletezni? Nekem nem volt rizsecetem, de borecetem se otthon, ezért készítettem kétféle rizst: az egyiket tárkonyecettel, a másikat balzsamecettel, ettől persze a rizs kicsit barnás lett, de sebaj!
A wasabit kissé folyósra kevertem, mert valahogyan nem tudtam elképzelni, hogyan együk, ha darabos...Végül ugyanúgy mártogattuk, mint a szóját.
És mindehhez a Koch pincéből való Kékfrankos rozé bort ittunk, ami sokkal jobbnak bizonyult, mint például az azonos szőlőből készült vörösboruk (kellemes meglepetés volt).
Amit az asztalon látsz, az 9 algalapból készült, így aztán egy maradt még, mert a két bögre rizs erre volt elegendő.
Vannak kicsi szusik is a képen, ezeket úgy tekertem, hogy az alga lapokat félbevágtam, természetesen ezek aztán hosszabbak lettek, mint vastagok.
És el kell mondjam, hogy nem is fogyott el az egész, marad holnap reggelire, meg a fiam vihet magával ebédet a dolgozójába.
Hát akkor mindenkitől búcsúzom, délben már visz a repülő Ogyesszába, onnan meg az ügynökség Nyikolajevbe...
Viszlát Február elején!
Ja, azt még elmondom, hogy tegnap megvolt a kiállítás megnyitója a szlengszótár illusztrációiból, és a rajzok nagyon tetszettek, tetszenek... meg minden!
Ja, azt még elmondom, hogy tegnap megvolt a kiállítás megnyitója a szlengszótár illusztrációiból, és a rajzok nagyon tetszettek, tetszenek... meg minden!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése