Hogy értsed miről van szó:
Nagyobbik fiam után mi ismerjük a pacsitírt. Kenjük kenyérre, használjuk főzésre... Hogy mi az? A pecsenyezsír, aminek az alján ott remeg a kocsonyás, barna pecsenyelé.
A feleségem hozta a családba a fényes kenyeret, ez nem más, mint olyan zsíros kenyér, aminek messziről megmutatták a zsírtól letörölt kést... :-) Magyarán olyan vékonyan van megkenve, ahogyan azt háborús időkben tudták.
Ide tartozhat a cukros kenyér: vízbe mártott szelet kenyér megcukrozva...
Szóval effélék...
Aztán ott a kafikió leves... vajon kitalálod-e, hogy mit hívott a nagy fiam KAFIKIÓ-nak?
10 megjegyzés:
Talán karfiol leves?
Aranyos bejegyzés :)
Nálunk, mivel igen pici a lányunk, nemigen vannak még ilyen sajátos elnevezések, ha a 'tam-tam'-ot nem számítjuk bele, ami kollektíve a kaját jelenti.
Emlékeim azonban vannak a saját gyerekkoromból. Nagyon szerettem a füstölt sonkát, amit nemes egyszerűséggel sódernek hívtam :)
vagy a rántott csirkecombot, amit pedig nyeles husinak neveztem.
Adél, ez nem ér! Elsőre kitalálni... igen a karfiol volt a kafikió... Lányod nincs messze a maláj elnevezéstől: tyap-tyap az étel...
Öcsém azt a kocsonyás, zsír alatt gyűlt izét csirkehordaléknak hívta:D Ugye, a sült hús alól van... sajátos:)
Mókus: Aranyos!
:) nem csak mi, de a szomszédság is boldogan eszi az "illásmommót", ahogy egyik öcsém elnevezte. Akinek a jele amúgy "fenyófa" volt, amitől olvadt az összes óvónő és szomszédasszony.
/szilvásgombóc:)/
Éljen az Illásmommó!!! Jelzem kellene csinálnom...
Nálunk a kolbászzsíros kenyér "oroszlánzsíros kenyér " elnevezés alatt futott, a krumplifőzeléket pedig a szüleim "majomfogónak" hívták.
A nokedlis paprikás krumpli a "szutyulka", a káposztás töltelékes kelt bukta pedig a puszók...
Már felnőttkoromban jöttem rá, hogy ezeket az elnevezéseket csak mi használjuk, legalábbis mástól még nem hallottam.
Cimbora: szutyulka után puszók, tökéletes ebéd!
Csuda jó nevek!
Kisebbik lányom ovis korából származik a karaBéla elnevezés, a mai napig használjuk :) Húztuk is vele, hogy ki lehet az a Béla az oviból, akit mindig emleget... Gyakran megcserélte a szótagokat, vagy betűket, így született például a nem kulináris témában a homa a fák törzsén és a manihálni römizés közben (apa, ne manihálj!), amikor mahinációkkal próbálkozott nyerni :).
Megjegyzés küldése