Dobálós savanyúság

A lucskos krumplihoz ettük, de ezt még nem én készítettem. Én onnan ismerem, hogy a húgom hozta a receptet Erdélyből, mert Gyimesben gyakran megfordulnak.
De mivel nem tudtam a receptet "kiverni" belőle, ezért meggugliztam, és naná, hogy megtaláltam.
És elkészítettem.

Így: Vettem egy 20 literes, zárható, műanyag vödröt.
Bele 10 liter víz.
A vízbe: 10 gr borkén ( Kálium-metabiszulfit K2S2O5; E224), 10 gr Citromsav (E330), 15 gr Nátrium-Benzoát (E211) - beszerezhetők gazdaboltban -, 10 gr timsó (patikában kapható állítólag, de az EU idióta, és nem adtak, mert azt mondták, hogy alapanyag, ami nem adható ki, lépjünk ki az Edióták Uniójából!), 1,2 liter 10%-os ecet, 1 kg kristálycukor, 1/2 kg só, 10 g egész bors, 1 cs. kapor (beszerezhető az Aka Plazában, a templommal szemben, az udvarán kerekes kút van, onnan megismered).
Ha mindent beleraktál, akkor jól elcseszted.
A nátriumbenzoátot előbb forró vízben oldjad fel, és úgy add a léhez!
(Én is jól elbaltáztam, mert dupla mennyiségű sót adtam hozzá, de ez a fotón nem látszik!)
Ezután mehet bele a savanytandóság:
zöld paradicsom, paprika félbevágva, sárgarépa, karfiol, kicsi káposzta negyedelve, kicsike patisszon, zöld szilva (tudod, ami piros), és még amit akarsz.
A lébe egész évben dobhatod az alkatrészeket, ezért hívják dobálósnak.
Én készítettem hozzá egy fatetőt, ami arra szolgál, hogy minden úszhatnékos belevalót búvárkodásra késztessen!
Tíz napi érés után már elkezdheted fogyasztani.

Nagyon szeretem, remélem, az enyém is jó lesz!