Boldog karácsonyt!

Boldog, békés, szeretetben töltött karácsonyt kívánok mindenkinek!

Kelkáposztakuglóf

Aki a kelkáposztát szereti, rossz ember nem lehet! Nos, az asszonykám megint találta valami fogamra való csudát, igazi finomság, muszáj közzétennem, mert ezt is ki kell próbálnotok!
Szóval itt a kuglóf csak a formára utal, ez nem kolács... vagy valami hasonló....
Kell hozzá egy kisebb fej kelkáposzta, jóféle szalonna, szép rizsa, ízes sajt, (házi)tejföl, hagyma, és egy egész tiktojás és egynek a sárgája, no meg egy kuglóf forma.
Akkor csapjunk a káposzta közé, és lássuk, hogyan is készül:
Forró vízben öt percig blansírozd a leveleire szedett káposztát (beledobod, öt perc múlva kiveszed, kész a blansír).
Közben a hagymát apróra, a szalonnát nagyobb kockákra vágod. A szalonna zsírját kisütöd, ha keveset adott, pótold, és dinszteld meg a hagymát. A rizst dobd a hagymára, kevered, kavarod, és amikor már kifehéredett, ízesítsd: sózd, borsozd, tegyél bele őrölt köményt és őrölt babérlevelet. Engedd fel másfélszeres vízzel, és főzd meg. Ettől nem lesz teljesen puha, de ze nem baj. Ha kicsit kihűlt, keverj bele egy tojást.
Amíg hűl a lereszelt sajtot keverd ki a tejfellel és az egy tojás sárgájával.
Vedd elő a kuglóf formát, béleld ki a kelkáposzta levelekkel. tégy bele egy sor rizst, rá egy jó simításnyi tejfeles sajtot, megint rizst, megint sajtot, legfelülre rizs kerüljön. Tedd sütőbe, és húsz perc alatt süssed meg.

Ha kész, akkor borítsd tálra, szeleteld fel, és lakjál jól! -->

OFF: Kérdés a citromillatú muskátliról...

Muszáj ide is áttennem, mert senki nem válaszol a másik blogban, és nem tudom, mit csináljak. Tehát:

Van nekünk egy szépséges citromillatú muskátlink, amit ősszel kaptunk, és ment a szobába áttelelésre. Szépen hajt, meg minden, ( a képen az első oszlopban látszanak az új hajtások) de ami aggasztó, hogy a cserépben lévő földön szép fehér bolyhos izé keletkezett (a harmadik oszlopa föld állapottya...). Ezt az én hajdani okl. paraszti hajlamom valamiféle gombás betegségnek tudja felfogni, a kérdés az, hogy a földben lehet, vagy a muskátli "baja-e-é"?
Aki tud okosat mondani, az ne tartsa vissza a hozzászólásait!!! Mit lehet, kell, célszerű tenni vele?
Köszöntöm szépen a kedves válaszokat!!!

Disznótoros az igazi sült krumplival

Aranyvasárnap mi nem mentünk vásárolni. Egyáltalán nem mentünk költekezni, hanem itthon fabrikáltuk a karácsonyi ajándékokat. A főzést közösen vállaltuk az asszonykámmal.
Csontleves volt az asszony alkotta, a grízgaluskát én követtem el.

Kedves barátaink kóstolót hoztak (karajcsont, hurka, sütnivaló kolbász), mert egy fél disznót vágtak (a másik felét mikor szúrják le vajon? 

A csontleveshez finom húsos karajcsontot használtunk, Seafalconné feltette főni, majd bezöldségezte. A fűszerek, amit használt: só, bors, paprika, hagyma, fokhagyma, morzsolt rozmaring, lestyán, kakukkfű. Saját ízesítőt nem, mert van friss zöldség.

A grízgaluskához egy tojást habosra kevertem olvasztott disznózsírral, majd hozzáadtam annyi grízt, hogy amennyit felvett, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg. kábé három órát pihentettem, majd fövő zöldséges alaplébe szaggattam, és puhára főztem.

A hurka és kolbász sütéshez sok zsírt használtam, hogy legyen majd hurkazsír a paprikás krumplihoz, meg kenyérre kenni, a nagyobbik fiam él-hal érte!
Vastag burgonya- és hagymaszeleteteket tettem közibük, és mehetett a sütőbe.

Készítettem még sült burgonyát, valami eszméletlen finom lett! A receptet Zsanuáriánál olvastam, aki pedig Teánál. Nem véletlenül írták, hogy a legjobb sült krumpli, mert ez bizony igaz! Valóban a legjobb, amit eddig ettem!

Szóval ezt ettük Aranyvasárnap. És közben zenét hallgattunk:

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Új fejlécet készítettem, próbálom vele idecsalogatni a telet... Neked melyik tetszik jobban, a régi, vagy ez?
Ha kommentelsz, ezt is írd meg!
Köszönöm!

Tegnapelőtt kaptam ezt a receptet egy kedves fészbukos ismerősömtől, és olyan ínycsiklandozó volt, hogy azonnal el kellett készítenem! A sárgarépa, a citrom és a gyömbér nagyon összepasszol, és harmonikus levest ad! Természetesen a recepten egy picinkét igazítottam.

Amit furcsállottam, hogy zöldség alaplét kell hozzá használnom. Mivel nem akartam leveskockát beletenni az ő sokoldalú kemikáliáival és ízfokozó hamis illúzióival, ezért a házi ízesítőt használtam, másfél liter vízben két evőkanálnyit feltettem főni.
Négy nagyobb sárgarépát és két közepes burgonyát megtisztítottam, kockára vágtam, és egy szintén durván felkockázott közepes hagyma kíséretében beledobtam a fővő lébe. A sózás most jön, bár én a végére hagytam, mert elég sós a házi ízesítőm.
Amíg főtt, egy szép darab gyömbért megpucoltam, apróra vágtam, majd forró olíva olajra dobtam. Egy jó percnyi pirulás után beleöntöttem egy fél citrom levét, és hozzáadtam mintegy másfél deci házi tejszínt, bár már kezdett savanyodni, mehetett bele, hisz a citrommal nem kerül ízkonfliktusba.
Felforraltam, majd levettem, és amikor a zöldségek puhák voltak, ment a levesbe.
Ezután jött a botturmix. és adj neki! Szép simára turmixoltam. Ezzel kész.
Nos, miután a krémlevesnek csak egy baja van, hogy ki kell tanálni, milyen levesbetétet kíván, úgy döntöttünk, hogy a sárgarépa édeskés íze nem ütközik a mézes müzlivel. Ezért aztán a tányérban szépen megszórtam, és jól megettük az asszonykával!
Nagyon finom!
Aki szereti a krémlevest, kötelező kipróbálni! És illik a karácsony előtti gyomorfelkészítési akcióba is!
A vége még nincs itt, mert mára is maradt, így a futás ma jön...
Akkor azt is megmondom, mit változtattam. Az eredeti receptben nincs tejszín (vagy tejfel), hanem van benne egy kanálnyi szezámolaj. A gyömbért és a citromlevet szezámolajjal kell "dúsítani", és mártás sűrűségűre beforralni. Ez nagyon nem tetszett, ezért változtattam (azt mégsem írhatom, hogy nincs szezámolajam!)
Aztán amit a jövőben másképp csinálok: az én házi ízesítőm íze túl erős ehhez a leveshez. Ezért bármennyire is nem vagyok híve, legközelebb gyári zöldségleves kockából készül majd a zöldségalaplé.

Röfte puliszkával, kefires padlizsánnal és balzsamos sült céklával

A puliszkáról most nem mesélek, a blogomban vannak receptek, a keresőben megtalálod. A kefires padlizsán egy ötlet alapján készült, amit Narancslekvárnál olvastam, de azért más, csak az ötlet jött onnan.

A padlizsánt kockára vágtam, olíva olajon megsütöttem, sóztam, borsoztam, kapott egy kis provance-i fűszerkeveréket, majd egy pohár kefirrel nyakon öntöttem.

A balzsamos cékla receptjét Gabojsza blogjában olvastam. Ami kicsit másképp működik, hogy a leírt procedúra alapján nekem nem maradt olyan friss hatású a cékla, hanem szépen megsült.

Nos, marad a röfte. Ezt hívhatnánk másképpen krémes húsgolyóknak is.
Vettem fél kiló darált húst. Ehhez beáztattam vízbe egy nagy szelet korpás kenyeret (mert éppen az volt itthon). Egy közepes fej hagymát felvágtam, egy csokor petrezselymet megmostam, durván megvágtam. Ezután ment az egész a robotgép táljába. Ütöttem rá egy tojást, sóztam, borsoztam, kapott egy kevés köményt, pirospaprikát. Most beindítottam a robotgépet, és a késsel pépesre vágtam-kevertem. Az egész egy habos, krémes massza lett. Ebből golyókat formáltam vizes kézzel, és kisütöttem.

Ennyi. Finom.

Csak egy baja van: hogy kissé elbaltáztam... illetve: ez a kaja azért röfte, mert nem köfte. Eddig érthető? Nem? Nos, köfte recepteket olvastam, és annyira megtetszett, hogy ráéheztem. De nincs marhahús, röfi viszont van, ezért hogy ne legyen szentségtörés, nem köftének hívom, hanem röftének.
A balta ott került bele, hogy az eredeti receptben a száraz kenyeret őrlik meg a késes robotban, én viszont beáztattam, és az egész masszát elkevertem... Így kaptam egy fűszeres, finom húskrémet, s balta ide, balta oda, jó lett!

Ja, bónuszként megmutatom a tegnap sült kenyeret:

Karácsonyi ajándék, nektek.

Nem tudom, lesz-e időm és lesz-e időtök netezni közvetlenül karácsony előtt? Mindenki azt ad, amit tud, én ezt adom neked kedves blogolvasóm, kívánok vele boldog, békés, szeretetben töltött karácsonyt.

Nagyszékely István

A halhatatlan Munyóka

Rohanás, tolongás, cipekedés, lökdösődés, leszakadt kabátgomb, letörött cipősarok, tömeg, egyszóval bevásárlás, rohanás.

Kirámolás, ablakpucolás, szemétlevivés, sikálás, porszívózás, mosás, szőnyegporolás, szemétlevivés, törülgetés, szemétlevivés, egyszóval nagytakarítás, rámolás.

Mosogatás, kikeverés, bepanírozás, habverés, eltörülgetés, kiklopfolás, bepácolás, megtöltés, kimagozás, pirítás, párolás, egyszóval sütés-főzés, mosogatás.

Persze írhattam volna sokkal egyszerűbben is: karácsonyi készülődés...
Az ember nem tudja, hol áll a feje...

De szívesen csináljuk, csinálom, csinálod, mert van valaki, vannak valakik, akik nagyon várják a szentestei rántott halat, a bejglit, a pulykasültet s igazán megérdemlik, hogy szépen terített asztal várja őt, őket, mindenkit a szépen feldíszített karácsonyfa fényében.

Az ajándékok kiosztva, mindenki boldog, mindenki örül, már úszik a lakás, a sok csomagolópapír szerteszórva, nem lehet lépni, mindenki boldog, csak te ülsz le egy pillanatra, hogy kifújjad magad.

Még nem tarunk itt. A konyhában sütök-főzök, keverek, pirul a sütemény, jaj hol a fakanalam a kedvenc, amit a mamától örököltem, anélkül nem megy anélkül nem lehet rendesen készülődni. Hova tettem, hol áll a fejem ezt nem hiszem, tudom, az előbb a kezemben volt most meg sehol, hát ilyen nincs, ez nem lehet igaz! Hova a fenébe tettem? Még akkor is hova a fenébe, ha karácsony van. Jaj Istenem! Eszterke mit csinál? Gyanúsan csendben van, négyéves korban a csend gyanús, vajon mit csinál, meg kell néznem, a fakanál ráérhet, elsőbb a gyerek.

A szobában nem látom, talán nem ment ki valahova a lakásból, de nem. Az asztal alatt mocorgás, leguggolok, hát ott ül a kicsi lányom szőke buksija világit.

- Mit csinálsz Eszterke?

Az egyik kezét háta mögé kapja, a másikkal melléhez szorítja a fakanalat, a kis ujja görcsösen ráfonódva a sötétbarna nyélre, ujja hegye fehérlik az erőlködéstől... 

- Mit csinálsz kincsem?

Nem válaszol, csak néz rám azzal a nagy kék szemével, ijedt a tekintete, négy évének apró kétségei csillognak a szemekben. Ugye mamikám nem tettem rosszat, nem veszed el, ugye nem? Játszhatok vele kérdi a tekintete, de mit tegyek, nekem kell a fakanál, nem guggolhatok itt egész délután. Add ide picim, sütök, kevernem kell a krémet. Nyúlnék érte, de a szeme, a szeme nem engedi, hogy kivegyem a kezéből, hogy lefejtsem az ujjait a barna nyélről. Az elhasznált alig nyél szinte eltörik pici markában, és vigyorog, mosolyog, úgy ahogy az tud csak, aki nem tudja, hogy mit tett, nem tudja mi lesz a következménye, hiszen ez csak egy fakanál! Vagy mégsem?

- Mutasd a másik kezed - mondom, mondanám, de látom hogy túl nagyot kérek tőle, valamit titkol a kislányom, valamit el akar előlem rejteni kedves mosolya mögé, hát hogyan vegyem el? - A kezed, a kezed mutasd... Megfogom a karját, nem ellenkezik. Lassan előre hozza pici öklét, és kínja-vigyorral néz rám. Nem szól, kinyitja tenyerét, s ott van benne a rúzsom, amit napok óta keresek, és a riadt szemből kiolvasom a nagy titkot.

A fakanalat megfordítom, bár már nem tudni melyik az eleje melyik a hátlapja, de a befordított oldalon két nagy piros folt éktelenkedik, s a rúzsom hegye lapos. Hát mit csinálsz, te kis rosszcsont?!

Rosszcsont, rosszcsont, fakanál, rúzs, miért találkoztak össze ezek a szavak bennem, hiszen nem rosszcsont, csak használja a rúzsomat, nem rosszcsont, csak kifesti a fakanalat, a használt fakanalat, az öreg fakanalat, édesanyám fakanalát kifestette a kis rosszcsont Eszterke.

Leülök mellé, látom megnyugszik. Ha a mama leül abból baj nem lehet, ezt minden gyerek érzi. Egyik se tudja, csak érzik odabent. Ami összeköt vele még most is, az mindig működik. Az sose szakad el. Ülünk egymással szemben, s Eszterke odanyújtja a fakanalat. Leteszem, mert nem vehetem el tőle. Ott kell hagynom, hogy láthassa, s pár pillanatra kimegyek, és amikor visszajövök a szobába a kicsi lány már nem az asztal alatt ül hanem egy cipődobozt hoz elő, s abba teszi a fakanalat és úgy néz rám, mint aki azt mondja: - Pszt, mami, alszik...

Ragasztó kerül elő, egy kis kóc a férjem vízvezeték-szerelős ládájából, s a fakanál hamarosan hajat kap. A szemceruzám szemet rajzol s a két piros folt is megmarad, s közé Eszterke rajzol ormótlan csámpás szájat, addig már kész is van a fehér rongyból készült kis szoknya, és kész a blúz s a fakanál már felöltözött.

Eszterke ragyog, kidugja nyelvét úgy kötözi a kanálbaba nyakába a maga tépte-szakította sálat s a cipődoboz hamarosan kisággyá lép elő miként paplanná a kordbársony farmer szárának egy darabja.

A süti odaégett, a tészta túlkelt, a leves kifutott, a konyha szalad.

- Csináljunk keresztelőt - mondom, és hozok egy üdítőt is, hogy koccinthassunk a nagy eseményre: s íme nevet kapott, már nem fakanálkisasszony, már ő Munyóka.

Takarítás, altatás, felmosás, öltöztetés, tűzhelypucolás, babusgatás, mosogatás, ruhaszabás, újrasütés. Babaház.

Lassan-lassan minden a helyére kerül, a karácsonyfa feldíszítve, az asztal megterítve s Munyóka várja a karácsonyt, a karácsonyfát és az ajándékokat.

- Látod Munyóka, ma jön a Jézuska és kapunk babházat, meg kapunk meséskönyvet, meg kapunk szaloncukrot, meg kapunk... meg kapunk... meg... meg... meg látod Munyóka, jó kislány voltál Munyóka, kapunk... kapunk... hoz a Jézuska...

Már együtt a család, mindenki izgalomban, mindenki vár, mindenki izgatott. A karácsonyfa alatt gyűlnek az ajándékok.

- Látod Munyóka... a jó kislányok... a jó kislányok Munyóka... Munyóka...

Édesanyám is eljött már, mindenki itt van. Már közeledik a gyertyagyújtás.

- Látod nagyi, milyen jó kislányok voltunk, mindjárt... mindjárt... és Munyóka is nagyon várja... Munyóka látod, milyen szép... nagyi... látod nagyi... nagyikám...
Sziporkázik a csillagszóró telehinti megnyugvással a szobát. Csillog a karácsonyfa, halkan szól a zene, mindenki boldog, mindenki örül, csak az Édesanyám sír... a mamám sír... siratja a huszonöt évvel ezelőtti karácsonyt... azt a régit... amikor... amikor... amikor...

Sose tudta meg mi az a Munyóka. Csak engem látott, amint ott szipogtam az akkori fa előtt és Munyókámat hívtam. Nem tudta mi az a Munyóka, sose mondtam meg neki, sokáig kérdezte de nem mondtam meg, nem mondtam meg mert Munyóka az enyém volt... csak az enyém... csak... csak... csak...

Szól a zene, az áhítatos, mindenki énekli, énekeld te is Munyóka, hogy:

- Mennybő lazangyal... énekeld te is Munyóka... látod Munyóka milyen jó kislány voltál... mennyi mindent kaptunk... az a sok sok ajándék a miénk... - Eszterke a kis locsi-fecsi boldog, örül Munyókával együtt.

Az utcán feldübörög egy sportkocsi, százzal dönget, de a hangszórója teljes hangerővel, ezer decibellel üvölti: I Wish You a Merry Christmas.

A szemközti házban, a velünk szembeni lakásban karácsonyfa, áthallatszik a Stille Nacht.

Mennyből az angyal, énekel a család, énekel Munyóka, és sír az Édesanyám.

- Boldog Karácsonyt, mama. Egy fakanál csak... Csak egy fakanál volt...

Atlanti óceán, 2003. május 5.


(Megjelent a JEL-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének a folyóiratában, a dátumot most nem áll módomban visszakeresni, de 2003.-ban vagy 2004.-ben.)