Kertből a fűszerpolcra, avagy a paprika útja

Ha mást nem, de jófajta erős paprikát minden évben ültetek! Méregerős cseresznyepaprikát, chilit és egy hosszúkás fajtát, amit én csak ramnic-inek hívok, mert a romániai rokonoktól kaptam, és nem tudom, milyen névre hallgat, de jó erős.
Sokat szoktam ültetni.
Késő ősszel felfűzöm erős cérnára, és feldíszítem vele a lakást, az oszlopokat.

Az éves termést három részre osztom be: egyszer novemberben, egyszer februárban, és utoljára májusban készítek darált paprikát. Először letöröm a csutkát, és beleteszem az aszalóba, csont szárazra szárítom. Majd az ősrégi kávédarálót telerakom kisebb darabokra tört, száraz paprikával.

 

Ilyenkor, amikor erős paprikás a kezed, igen alkalmas a szemed megtörlésére az  ujjad (nekem alkalmakként 1-2-szer sikerül!).

 Az utolsó megdarálása után konstatálhatjuk, hogy ez az adag ki fog tartani az újig. (Vagy nem, de közben van ám friss, jó csípős paprika már a kertben!)

Ez nem fért a fűszerpolcra: