Erdélyi töltött káposzta, avagy a feleségem dicsérete

Most szerény és visszafogott leszek:életem legjobb töltött káposztáját ettem karácsony másnapján! A receptet a 100 legjobb káposztás finomság című receptfüzetecskében találtuk. Ez a recept azért is kiválónak tűnt, mert főzőedénynek római tálat írt, és nekünk van egy nagyon kedvencünk, egy hasas, megfelelően nagy, bukaresti cserépedény, a hozzávaló fedővel.
Egy kiló vegyes darált húst vettünk, fele sertés, fele marha volt. A kisbéri zöldségesnél volt savanyított káposztafej, volt füstölt csülök a hűtőben, egy kevés füstölt oldalas, így aztán magától értetődő volt, hogy karácsony előtt pár nappal elkészül! Nagyon fentem rá a fogam, mert nálunk nem gyakori étel, akármennyire is finom. (Így jár az, aki fogyókúrákban érdekelt... mint például most is, jóval a töltött káposzta bekebelezése után.)
A darált húshoz hozzáadott a feleségem egy kanálnyi szép piros paprikát (nem bóti hamisítottat, hanem cecei házit!), egy teáskanálnyi majoránnát, két fej üvegesre párolt hagymát, 10 dekányi (általa) előfőzött rizst, sózta, borsozta, fél deci vizet löttyintett hozzá, majd összegyúrta, és hagyta pihenni a hűtőben. A káposztaleveleket megtöltötte a töltelékkel. Közben az én tisztem volt, hogy a tálat időben beáztassam, ezt már reggel megtettem, délelőtt volt a főzés.
Seafalconné kikente a cserépedényt zsírral, az alját kibélelte káposztalevéllel. Ezután jöttek a rétegek: elsőként apró káposzta, erre az általam apróra szelt csülök jött, erre borsikafüvet tett és megszórta kaporral (ezt jégkockatartóban fagyasztottam le, most csak ki kellett olvasztani), majd a töltelékek következtek. Három teljes sor került a nagyszájú agyagköcsögbe. Káposztalevéllel zárta le. Fél liter húslevest (ez valóban az volt) elkevert egy 450 grammos tejföllel, ráöntötte. Ráment a cseréptető, és hidegen a sütőbe került. Négy órát főtt.

Tálaláskor tejfölt tettünk rá.
Csuda finom lett, csak ismételni tudom...