Hogyan lehet szezámőrlőhöz jutni?

Nos, nagyon egyszerűen.
 Tömörgyönyör blogjában hirdetett egy játékot, én ugyan nem pályáztam, de figyelemmel kísértem a pályázat alakulását és a sorsolást is.
A tétje egy szezámmagőrlő volt, made in Japan, meg minden efféle...
 

 Itt nézd meg a sorsolást:
 [vimeo nolink]

 A blogbejegyzéshez írtam egy hozzászólást (http://tomorgyonyor.cafeblog.hu/2012/12/16/hurra/), és mit ad isten, kiderült, hogy a kedves blogger kisorsolt a legjobb kommentelők között is egy szezámőrlőt.

 [vimeo
TÖMÖRGYÖNYÖR MEGINT SORSOL from TÖMÖRGYÖNYÖR on Vimeo.
nolink]

 Nos én így jutottam ehhez a hasznos kis japán szerkezethez! Mert ilyen az én szerencsém! Lehet, hogy tippmixet is kéne játszanom?

Rántott csirkeszárny wokban sült zöldségekkel

Annak ellenére, hogy benne vagyunk nyakig a karácsonyi süteményőrületben, higgyétek el nekem, van aki mézeskalácson és eltehetős linzerkarikán kívül mást is eszik. Ne adj isten nem lazacot vagy garnélarákot ebédel.
Mint például én mostan.
Elmondom, hogy mit ebédeltem a minap.
Amíg gyerek voltam, el nem tudtam képzelni, hogy van a csirkének jobb alkatrésze, mint a combja, persze kizárólagosan népélelmezési szempontokat figyelembe véve. Aztán ahogy lett két gyermekem, kiderült, hogy a legjobb a püspökfalat, nem véletlenül kapta a nevét. Közben az asszonykám nagy szerényen mindig csak a szárnyakat ette... oszt tessék: kiderült, hogy nem véletlenül a KFC-ben is kirántott csirkeszárny a favorit, hiszen a legjobb...  Szóval eljutottam oda, hogy számomra immár három legjobb része is van a csirkének, és ha figyelembe veszem, hogy most derült ki, hogy cukros vagyok (sajnos), akkor kénytelen kelletlen a csirkemell is beáll majd a sorba de panír nélkül.
Az jó, hogy a köretet tekintve a képen látható az egyik legnagyobb favorit, ezt hús nélkül is szeretem, és komplett vacsora számomra. Mindig olyan zöldségből készítem, ami éppen van. és persze csak wokban sül meg igazán!
A wokba olajat öntök, hagyom füstölésig hevülni. Ha úgy jön kedvem, hogy magvas fűszerrel akarom ízesíteni, akkor beledobok köményt, ánizsmagot vagy koriandert egészben, esetleg borsot, vagy csilipaprikát. Utána a durván megvágott vöröshagyma jön, majd a csíkokra vágott (Julienre mondaná a gasztronómus, de ide franciául nem illik és kínaiul nem tudom mondani) sárgarépa, vajretek meg zeller. hagyom, hogy az olajban gyorsan megpiruljon, fa lapátkával szétterítem a lemezedény szélén, hogy barnára pirulhasson. A végén adtam hozzá a kínai kelt és a belekevert kelkáposztát. Ezeket is csíkokra szeltem természetesen.
Amikor majdnem kész, jönnek a fűszerek hozzá: most került egy kevés kurkuma, curry, őrölt bors, és szójaszósz. Egy alapos keverés, lekapcsoltam a lángot és megsóztam. Azonnal tálaltam, és ettem...

Különleges saláta a világvége utánra tyúkhúrból

Vége a szezonnak, leesett a hó, a tyúkhúr már elfagyott, legközelebb tavasszal, amikor jön a zöldéhség lesz alkalmad elkészíteni. És a sok-sok hegyekben álló karácsonyi kaja és elképesztő mennyiségű sütike között egy kis zöld...
Sajnálom, hogy későn próbáltam a tyúkhúrt, mert finom.
Ezt a salátát egy japán recept "ihlette", de azért nem írom, hogy melyik, mert mindenben alapanyagban különbözik, csak a metódus az.

Tehát: a tyúkhúrt leforrázod ha magyarul főzöl, de blansírozhatod is, ha gasztróul készíted. (Persze tisztítás után). Sózod, egy kevéske édesítőt tegyél hozzá (cukor, nádcukor, xukor, stívia, édeske, attól függően, hogy milyen csodában hiszel, csak egyet ne higgyél: hogy nem lesz 2013 tavasza, amikor elkészítheted a salátámat, hidd el, nem lesz világvége 2012. december 21-én). Adj hozzá egy csepp balzsamecetet, és három kanálka édes Malagát (na most megint az jön, amid otthon van: Garrone, Martini, sherry, édes rizsbor, Tokaji Aszú, nekem Malagám van a bárszekrény sarkában - csak az asszony meg ne tudja, hogy így pazarlom, amit négy éve hoztam neki ajándékba Malagából hazajövet, és bedörgölt belőle vagy két decit, persze vendégekkel együtt). No, még nincs kész, hanem adjál bele egy kevéske sötét szójaszószt, majd a végén megszórod valamilyen olajos maggal (én hántolt szotyit daráltam kávédarálón, de ezt el nem árulom senkinek, inkább azt mondom, hogy fenyőmaggal készítettem, az sokkal drágább és kulinárisabb, bár ízben nem lehet érezni, hogy melyiket használtad.)
Ezzel kész is.
Ugye nem egy ördöngösség? Ja, és eheted japánul is vagy kínaiul is:

Zalai savanyú kerekrépaleves lapockával, füstölt oldalassal

Ez egy olyan recept, amit nagyon régóta szerettem volna elkészíteni! Valahol olvastam, hogy a kerekrépát csak Zalában és Vasban termesztik és fogyasztják, máshol nem ismerik. Természetesem elővettem a mindig nálam levő guglimat, s rákerestem, így aztán elég sokat megtudtam a dologról. A legörömtelibb találkozás azonban a gazdaboltban volt, ahol láttam magot, így az elmúlt nyáron próbaültetés volt. A terméssel nem vagyok teljesen megelégedve, de egy levesre elég lett...
A "termést" megpucoltam, és eltettem, ahogyan az egyik főzősoldalon láttam: Lereszeltem, ecetes vizet öntöttem rá, és passz. De ha lesz több, akkor mindenféle trükkel elő fogok állni...

A savanyú répa kész, most jön a leves!
Most előveszem legbűnbánóbb orcámat, és bevallom: nem igazán sikerült a leves. nem az ízével volt a baj, mert az olyan lett, amilyenre számítottam - nagyon finom -, hanem az állaga... majd utána kék járni, hogyan és miképp...
Mert az igazsághoz tartozik, hogy két receptet találtam, és azok nagyon egyeznek! Én viszont a metódus alapján "kudarcot" vallottam. Mert miről van szó?

Hozzávalók:
1 kg. savanyított répa, 20 deka füstölt húsos csont, 30 deka oldalas, fél kiló lapocka, egy evőkanál zsír, babérlevél, só, szemes bors, fél liter paradicsomlé, tejfel, liszt a habaráshoz.

Eddig minden oké. Akkor lássuk az eljárást, amit folyamatba helyeztem:
Húsokat felkockáztam. Nálam csak füstölt oldalas volt, meg lapocka, és a tarlórépa is kevesebb volt.

A zsíron meg kellett sütni a húsokat (kisütni a zsírját). Nos ez semmiség, hamarosan megpirultak a lapocka darabok.
Ezután a kinyomkodott répát hozzáadtam, felöntöttem a paradicsomlével,

majd még annyi vízzel, hogy ellepje. Sózás, babérlevél (3 db), szemes bors, és ment bele a füstölt oldalas.

A receptek azt írják, hogy "fedő alatt a húsok puhulásáig főztem", és ezzel nekem bajom van, illetve lett:
A hús puhulásához sokkal, de sokkal több idő kell, mint a répa megfövéséhez. Ezért az én levesemből szinte eltűnt a répa majdhogynem teljesen szétfőtt. Így aztán esztétikailag meg se közelíti azokat, amiket láttam, olvastam...

Én bizony ezt a levest sokkal inkább el tudom képzelni, hogy eleve főtt-füstölt oldalast használnak hozzá, és legközelebb ezt is fogom csinálni!

Miután megfőtt, habarással sűrítettem. (Estére az állaga egy jó sűrű főzelék lett...) :-)

Barszcz ihlette céklaleves birsalmával, csicsókával

Számomra az igazi céklaleves az, amit a lengyel hajószakácsok készítettek. Ez is afféle ahány ház, annyiféle recept, de ami a tuti: nem szabad ecettel savanyítani, azt rozskenyérből készült savanyú léből kell főzni. De hát nam főzőiskolában voltunk, és nem is autentikus lengyel vendéglőben, ezért ellestem néhány savanyítási trükköt is. Legjobban az tetszett, amikor cékla savanyúságból készítették...

Barszcz (ejtsd: barscs) ha lengyel, de borscs ha ukrán vagy orosz. E két utóbbi közt is vannak jelentős különbségek, mert ukrán szakácsét is ettem (nagyon finom volt) és egy Viktor Ivanov nevezetű orosz parancsnok is elkészítette, hogy:

- István most megmutatom, hogy milyen az igazi borscs.

Megmutatta. Ezáltal olyan helyzetbe kerültem, hogy tudom, mi van a rangsor végén, mit nem kell megfőznöm sosem! Szóval ez most az én legutóbbi céklalevesem:

Hozzávalók:

60-80 deka oldalas, két közepes cékla, egy negyed kicsi káposzta, egy birsalma, negyed kilónyi csicsóka, egy sárgarépa, só, bors, alma vagy borecet, bazsalikom és petrezselyemzöld.

A biztonság kedvéért előre félig megfőztem az oldalast, hogy jó puha legyen majd, ha összefőzöm.

Egy fazékban zsíron megdinszteltem a káposztát, majd hozzáadtam a céklát a sárgarépát, és a birsalmát. Jó negyed óra múlva felöntöttem a húslével, és beletettem az oldalast, hogy tovább főjjön. Amikor a hús már puha, és a többi alkatrész is, akkor adom hozzá a csicsókát, és lezárom. Amíg egy kicsit lehűl a forrásban levő leves, a csicsóka megfő. Kívül kicsit roppanós marad, belül viszont krémes, csudijó!

Tejfellel tálaltam. Ehető fehérje napon is, akkor kieszed a húst is, a maradékot tejföl nélkül keményítőnapon...

Savanyúkáposzta-leves

A receptet a 100 legjobb vegetárius étek c. füzetkében találta az asszonykám. Nem, nem vagyunk vegetáriánusok, de ma olyan leves kellett, ami a 90 napos diéta szempontjából semleges. Ma szénhidrátnapom van. Ja, a hír igaz, megint alacsony lettem (a súlyomhoz képest)... muszáj fogynom. Legalább annyit, hogy az optimális testmagasságom ne négy méter harminc centi legyen egy normális BMI értékhez.

Az asszonykám lekváros buktát készít, én meg ezt a levest. A káposzta közel zéró keményítővel és fehérjével bír, így aztán jöhet a mai napra levesnek.

Hozzávalók:
20 deka savanyú káposzta, 1 sárgarépa (ez nem igazán illik tésztanapon, de se rá fütty!), 1 gyökér, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál pirospaprika, csipet őrölt kömény, kakukkfű, tárkony, kevéske olaj, só.

Először a hagymát zsíron megpároltam, a végén hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a pirospaprikát és a többi fűszert. (Most képzeld el, hogy a kotta azt írja, hogy vizes olajon pároljam!) Kavargattam, kevergettem, felöntöttem vízzel, beletettem a káposztát, felforrt. Tizenöt perc múlva ment bele a sárgarépa és a fehérrépa, és készre főztem.

Azt mondja az irka, hogy a végén reszelhetsz bele kevéske füstölt sajtot, ettől nem lesz rossz íze. Ha nem vagy vega, tegyél bele füstölt húst is! Az asszony tejfölösen ette, én viszont sok-sok házi Erős Sólymot (Erős Pista is lehetnék, de inkább Sólyom...) tettem bele.