Paradicsomos rakott patisszon

A tepsiben

Az a helyzet, hogy ezt a receptet Gabojszánál olvastam. Nagyon megtetszett, elmondtam az asszonynak, ő először elkészítette tökből, még a nyáron, és az olyan finom lett, hogy most itt volt az ideje, hogy elkészüljön az utolsó eresztés kerti patisszon. De mint minden recept errefelé, ahol a kurta farkú blogger túr, azaz a torta- és pacalhegyen is túl, minden dinamikusan változik, így ez a recept is.
Mert mi (illetve a Seafalconné) ezt így alkotta meg:
Egy zománcos tepsit kiolajozott, kibélelte patisszonnal, amit három-négy milliméteresre szelt. Ment rá kis petrezselyem, só és bors, majd jöttek rá a paradicsomszeletek, amik meg bazsalikomot kaptak magukra, mert milyen a paradicsom bazsalikom nélkül? Olyan, mint a Seafalcon fényképezőgép nélkül! De ez az állapot már gyökeresen megváltozott, mert megvan a kamerám és a paradicsom is megkapta a bazsalikomját. Ezután reszelt sajtot szórt az asszony rá, és ami nagyon fontos: házi tejfelt csurgatott keresztbe kasba.
Ezután megismételte a rakást illetve a rétegzést, a tetejére sajt került és ment be az előmelegített sütőbe. Kétszáz fokon fél órát sült.

A tányéron

Meglepően ízletes és finom lett! Hatalmas élmény volt! Sokat törtem a fejem, mi adott neki ennyire kellemes ízt, mert nem akartam elhinni, hogy csak "úgy", magától finom.
Azt hiszem, rájöttem: a házi tejfel a forsza! Most nem akarok senkit elkeseríteni, de az a tejfel, amit te megvásárolsz, akár házi tejfölként is a piacon a maszektól, nem házi tejfel. Ugyanis azt oltóval készítik, és hiányzik belőle az íz! Az igazi tejfölt én aludttejről szedem le, olyanról, ami legalább három-négy napot "aludt" már. Ennek a teteje már elkezd "bőrösödni", sőt kicsit nyúlós lesz, és eszméletlen finom íze van (vigyázz a finom az nagyon relatív jelző!). Nos én ennek tulajdonítom azt a hallatlanul csodálatos ízt és kulináris élvezetet, amit ettől az ebédtől kaptam.
Azt még fotó nélkül mondom el, hogy a maradékhoz spagettit kevertem, és vacsorára is finomat ettem.

Gabojszának igaza vagyon, amikor a hűs fehér bor dicséretét zengi, ami illő kísérete ennek a finomságnak!

Szavak a hullámok hátán a Kossuth Rádióban

Mivel ehhez nem kell fényképezőgép, írok egy OFF bejegyzést azoknak, akik tudják, hogy írtam egy szótárt Szavak a hullámok hátán címmel:

A tegnap esti Tetten ért szavak című nyelvművelő műsorban Balázs Géza nyelvész beszélt a szótáramról az Mr1. Kossuth Rádióban (2012.09.20).
Ha a linket követed, akkor a rádió hangtárába jutsz, és ott a műsor címére kattintva meghallgathatod. Sajnos trehányul rögzítették, ezért a Sportvilág utolsó blokkjának 1-2 perce van előbb a hegyi kerékpárosok olimpiai szerepléséről. Utána kezdődik, és mindössze öt percnyi, tehát igazán nem hosszú.
Vannak persze benne pontatlanságok, de ez annak, aki nem tengerész vagy nem ismer személyesen, nem tűnik fel.
Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam előre mikor beszél a Tanár Úr a könyvről a rádióban, így sajnos nem hallottam élőben. Még jó, hogy a keresztlányom hallgatta a Kossuthot és felhívott, különben "elkallódhatott" volna...
Jó lenne, ha valaki tudná "jutubizálni" a műsort, mert 15 nap múlva nem lesz már elérhető...

Blogolhatok: megvan a fényképezőgépem!

Ha nem tudod, miről is van szó, akkor előbb ezt olvasd el, a Hogyan blogoljak tovább... című bejegyzésem.
Nos, örömmel jelentem, hogy megvan, meglett, haza fog térni az elveszettség állapota már nem áll fenn! Igaza volt azoknak, akik reménykedtek, akik biztattak, hogy csak meglesz, meg kell lennie!
És majdnem nekem is igazam lett, mert már nagyon néztem, hogy milyen gépet vegyek, milyen jó, hogy nincs elég pénzem, mert így nem vettem, ha meg hajóznék még, akkor már régen vásároltam volna egyet! Ez is a nyugdíjas lét előnye!

Szóval a fiam csetelte tegnap nagy örömmel:
- Apa, megvan a fényképezőgép!
Gondolhatod, mennyire megörültem! Az történt, amire senki se gondolt. Én ugye azt hittem, leesett a szemetesbe, és annyi neki. Mindenki erősen bizonygatta, hogy senki el nem vihette, hisz' mindenki mindenkit jól ismert. Oszt mégis az volt, hogy valaki elvitte!
A nászomat egy barátja hívta nagy röstelkedve, hogy a pici leánya játékai között látta meg, onnan került elő, a kis lányka volt az, aki úgy gondolta, hogy otthon is játszik majd vele...

Az októberi szüretkor hozza majd haza a fiam, és akkor majd megmutatom nektek az esküvői kajákat, meg a publikus dolgokat! És utána folytatom a kaják blogolását is, mert itt az ősz, beszorulunk a lakásba, nem veszi el a kert az időt a főzéstől.

Halogénfőzelék receptet keresek!

Ebből lehet csinálni:

Ha megvan a recepted, kérlek küldd el!!!

KÖSZIKE!