Rántott patisszon

Az a nagy harci helyzet, hogy mi nem vagyunk vegetáriánusok, de néha tele van a hócipőnk a hússal, és olykor sokáig nem eszünk húst.
Most sikerült olcsón szerezni (venni) patisszont, hát kitaláltam, hogy a Seafalconné csináljon rántott patisszont. Csak a tisztítás maradt énrám, mert azt mindketten nagyon nem szeretjük. Nos, azt találtam ki, hogy előbb vágom szeletekre a csillagtököt, csak utána vágom le a keskeny héjakat, így aztán az már nem egy vaszisztdasz, igaz-e?
A szeleteket besóztam, hagytam, hogy lecsurogjon róla a sós lé (egy ferde vágódeszkára szoktam tenni). És ezután már nyugodtan át lehet adni a terepet az asszonynak, aki szépen bepanírozza: liszt, tojás, prézli, ahogyan azt kell, és szép ropogósra süti a forró olajban.
Rizst ettünk hozzá, a tengerészné tejfölt tett a sajátjára, én meg cseresznyepaprikát haraptam hozzá, mert mindenem az erős (és ezzel {a kapszaicinnel} a rákot is megelőzhetem). De akinek van frissen készített majonéze, vagy esetleg tartármártása azzal is nyakon öntheti, csak boltit ne használj, ha sokáig akarsz élni.