Volt nekünk 1974-75-ben egy kedvenc kiskocsmánk Triesztben. Természetesen családi vállalkozás volt, fémlábas asztalok, csővázas székek, kockás terítő, a papa a szakács, a mama és a lány a pincérek, a fiú a szaladj ide, fuss oda. A vendégek a környékbeli melósok voltak.
Péter barátommal rendszeresen kijártunk, és calamaretti frittit ettünk, mezzo rossót ittunk hozzá (fél liter vörösbor), és a saláta mindig az idénynek megfelelő volt. Télen legtöbbször édesköményből készült. Csuda finom vacsorák voltak!
Sajnos évek múltán egy fonalbolt csúfoskodott a helyén. És mára az ilyen kellemes helyeket elsodorta az EU-tsunami... helyette vannak az egészségügyi előírásoknak mindenben megfelelő globalizált, minden nemzeti sajátosságot nélkülöző, borzadály modern éttermek... ahova én be nem teszem a lábam.
Nos, a napokban vettem két szép gumót, és receptet kerestem a neten. Találtam is, de krémlevesét. Mivel éppen nem volt olyasmi, amihez az édeskömény gumókat salátának használhattam volna, ezért elkészítettem a levest. Csuda egyszerű, és családszerte sikere volt!
A két gumót közepes kockákra vágtam. Egy diónyi friss gyömbért reszeltem hozzá, majd olívaolajon üvegesre pároltam. Felöntöttem vízzel, puhára főztem (egy gumóhoz egy liter vizet számoltam). Elturmixoltam, visszatettem a tűzre, hozzáadtam két deci tejszínt, felforraltam. A gumókról levágott zöldet apróra vágtam, és a leves tetejére szórtam.
Nagyon finom, és úgy gondolom, egészséges is, hiszen az édesköményről azt írják, hogy gyomorbántalmakra kiváló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése