Kuszkuszt főztem ebédre

A kuszkusz arab étel, de én nem arab országban ettem, hanem egy lengyel szakácstól, Andrzejtől tanultam a Clipper Caraibes fedélzetén, illetve konyhájában.

Tudni való, hogy a kuszkusz olyan, mint a pizza. Ahány étterem, háziasszony annyiféle létezik.

Nos, amit ma készítettem, a lehető legegyszerűbb:

Zöldséges kuszkusz

Rém egyszerű kaja, és olcsó is.

Egy kis fej hagymát kacsazsíron megdinszteltem, hozzáadtam egy zacskó mexikói zöldségkeverék ötödét, megdinszteltem, sóztam, kevés pirospaprikát kapott, majd egy kevés kurkumát. Hozzáöntöttem másfél deci kuszkuszt (háromnegyed bögrényi), elkevertem, pirítottam egy kicsit együtt, majd egy púpozott bögre vizet adtam hozzá (1 1/4 bögre). Lefedve addig főztem, amíg magába nem szívta a vizet, és kellőképpen megdagadt.

Andzej mindig adott hozzá két szál virslit is, de ezt lehet mással is helyettesíteni, mondjuk debrecenivel. természetesen akkor kerül bele, amikor felöntöd vízzel.

Jó étvágyat kívánok hozzá.

Egy találós kérdésem van: Vajon mit főztem tegnap ebédre. Aki a kép alapján kitalálja, az ehet két tányér tojásos nokedlit fejes salátával:

 

Édeskömény krémleves

Olaszországban nagyon megszerettem az édesköményt. Igaz, nem levesnek.
Volt nekünk 1974-75-ben egy kedvenc kiskocsmánk Triesztben. Természetesen családi vállalkozás volt, fémlábas asztalok, csővázas székek, kockás terítő, a papa a szakács, a mama és a lány a pincérek, a fiú a szaladj ide, fuss oda. A vendégek a környékbeli melósok voltak.
Péter barátommal rendszeresen kijártunk, és calamaretti frittit ettünk, mezzo rossót ittunk hozzá (fél liter vörösbor), és a saláta mindig az idénynek megfelelő volt. Télen legtöbbször édesköményből készült. Csuda finom vacsorák voltak!
Sajnos évek múltán egy fonalbolt csúfoskodott a helyén. És mára az ilyen kellemes helyeket elsodorta az EU-tsunami... helyette vannak az egészségügyi előírásoknak mindenben megfelelő globalizált, minden nemzeti sajátosságot nélkülöző, borzadály modern éttermek... ahova én be nem teszem a lábam.
Nos, a napokban vettem két szép gumót, és receptet kerestem a neten. Találtam is, de krémlevesét. Mivel éppen nem volt olyasmi, amihez az édeskömény gumókat salátának használhattam volna, ezért elkészítettem a levest. Csuda egyszerű, és családszerte sikere volt!
A két gumót közepes kockákra vágtam. Egy diónyi friss gyömbért reszeltem hozzá, majd olívaolajon üvegesre pároltam. Felöntöttem vízzel, puhára főztem (egy gumóhoz egy liter vizet számoltam). Elturmixoltam, visszatettem a tűzre, hozzáadtam két deci tejszínt, felforraltam. A gumókról levágott zöldet apróra vágtam, és a leves tetejére szórtam.
Nagyon finom, és úgy gondolom, egészséges is, hiszen az édesköményről azt írják, hogy gyomorbántalmakra kiváló.

Jelentem, nem vesztem el, csak retrókonyháztam!

Csak elég sok bajom volt.
Az ORFI után a lábam nem javult, átkerültem az Uzsoki kórház ortopédiájára, ahol végül március 10-én megműtötték a térdem. Nem nagy "was ist das", mondhatná bárki, hiszen artroszkópia volt, két lyuk a térden, és a lyukon keresztül dolgoztak. De most látom, hogy a "passzentos" izületben való turkálás, azért későbbi fájdalmakkal jár... A gyorsabb gyógyulás érdekében újra ORFI, rehabilitáció két hétig.
Most az van, hogy pénteken orvosi vizsgálat, és ha megvan az alkalmassági, akkor május elején hajóra megyek.
Közben sokat voltunk Akán. És itt retrókonyhát vezettünk (így kell mondani, ha spórolós a kedved).

Vacsorára tepsis krumpli, hagymasalátával. Ez nekem Nagyszékelyt, a gyermekkorom idézi, ahol igen sok hagymasalátát ettünk, és most már gyanítom, nem az én kedvemre készítette Anya, hanem mert ő is retrózott.
De volt neki egy másik nagyszerű találmánya is. Mivel a falu kicsi volt, és a húsbolt nem működött (volt, de majdnem mindig zárva), ezért a feltétet mindig megoldotta egyszerűen, de nagyszerűen:

Pörköltszaftot készített, és azzal locsoltuk meg a főzeléket. Na, ezt se hagyhattam ki, tökfőzelék pörköltszafttal, igazi csemege...
Húsvét után, retró ide, retró oda, mindig ettünk sonkás tésztát. Ez se hiányzott Akán az asztalról.

 

Aztán pénztárcakímélő kaja a lángos is, még akkor is, ha Pesten süti az ember. És ha nem lisztezed be a lángosokat, hanem olajos kézzel nyújtod, olajos deszkán pihenteted, akkor az olaj nem ég meg, és később is felhasználhatod.