Gasztronómiai ámokfutás...

Ez a kifejezés a nagyobbik fiamtól ered.
Valamelyik nap elkészítettem azt a kaját, amire nagyon ácsingóztam, mondhatni, évek óta. Még zsenge internetező koromban találtam egy receptoldalt, ahol tízezer fölött volt a receptek száma, és asszem mind-mind chili volt. Ott olvastam egy-két receptet, aminek az egyik fűszere a csokoládé volt. Nos a napokban elkészítettem! Képet majd utólag szúrok be, ha megtalálom.
Na, el kell mondjam, hogy nekem nagyon ízlett.
A receptjét megtalálhatod itt, többé kevésbé ezt is főztem, csak egy kis bibi volt: nem igazán tanáltam el a csokoládé mennyiségét... Ha azt veszem, hogy egy uncia az 28.3497116752407 gramm, és a recept másfelet ír, akkor a fél tábla kicsit sok volt. (Egyébként itt találtam egy tök jó átváltási táblázatot). És ugyebár azt figyelmen kívül hagytam, hogy milk chocolate van a receptben, és étcsokit tettem bele. Szóval az íze nem volt rossz, csak egy kicsit jobban érződött a csoki.
Az asszony (miután megette) a fejéhez kapott, hogy mit nem vagyok képes a "levesbe" tenni, a nagyfiam meg azzal jött be, hogy:
- Apa, ez egy gasztronómiai ámokfutás... de nem rossz.