Tyúkhúrfőzelék pirított dióval

Hát én vagyok a hathúszas gyors, ha már ettél ilyet (ez csak abban az esetben igaz, ha nem ettél!) Szóval a kertünk tele van vele, és olvastam, hogy ehető vadnövény. Gugli, és láss csodát, illetve a Terebess honlapot, vannak receptek: leves, főzelék és saláta. Én ma a főzelékre vágytam, ezért annak álltam neki. Kimentem ide:

Leszedtem egy vájdlingnyit:

Természetesen előbb kiválogattam, majd megmostam. Válogatás, tépdesés közben rájöttem, hogy miért tyúkhúr a neve:

 

 

Nos azért, mert ha a szárát eltéped, akkor benne egy "húr", egy vastag rost van, ami nehezebben szakad. Ezért húr, a tyúk meg azért, mert azok szeretik (gondolom a nagy eszemmel, de ezt ne vedd be a néprajzos diplomamunkádba, tudod copy, paste, osztán itt az újabb HVG botrány...)

De mostan főzünk: szalonnát kockára vágtam (nagyjából 69,8 grammot), megolvasztottam, majd a durvára vágott tyúkhúrt beledobtam. Pillanatok alatt összeesik. Sóztam, reszeltem rá egy negyed szerecsendiót. Húsz percet pároltam, majd felengedtem vízzel (bár a recept bort is ad alternatívaként, most a tiszta ízre voltam kíváncsi). Negyed órát főztem, majd tejfellel behabartam. Amíg főtt, olíva olajon diót pirítottam, és megszórtam vele a tetejét.

Méltó módon illeszkedik a spenót, mángold, csalánfőzelék sorba! Jó étvágyat kívánok!

Karalábéfőzelék sült csirkemájjal

Mostanában az az elhatározásunk, hogy igyekszünk keveset vásárolni a főzéshez, ami van, azt használjuk. Nos, a kertben van még elképesztő nagyságú karalábém:

és kérem, ilyenből van még vagy tíz!

Megmondom az őszintét, hogy kicsit ódzkodtam tőle, már azt gondoltam, hogy megy a komposztba, mert biztosan nagyon fás. De azért nekiálltam, megtisztítottam és láss csodát: puha, mint a vaj, egyszerűen nem hittem a szememnek, meg a késemnek... Hát mi legyen belőle? Hamar döntöttem: főzelék.

A kurkumától ilyen szép sárgás

Megtisztítottam, igyekeztem egyforma kockákra darabolni. Egy negyed vajon megdinszteltem egy csokor petrezselyemzöldet, majd beledobtam a karalábét. Együtt dinszteltem, majd adtam hozzá egy kevés házi zöldségkrémet és felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje. Közben egy kétdecis főzőtejszínből kivettem három kanállal, ebbe egy tojássárgáját tettem, és elkevertem. Amikor a karalábé majdnem kész volt, sóztam, borsoztam, és adtam hozzá kurkumát. Ekkor a tejszínt belekevertem, hagytam, hogy rottyanjon egyet és levettem a tűzről. Félretettem, hagytam, hogy hűljön egy keveset, végül elkevertem benne a tojásos tejszínt. Amikor elkészült, akkor friss bazsalikomot szórtam bele, elkevertem, és tálaltam. Hát én ilyen finom főzeléket régen ettem!

Aznap vettünk sertészsírt és csirkemájat. A zsírt felolvasztottam, és abban megsütöttem az összest májat. Ebből tettem a karalábéfőzelékre. A májas zsír pedig finom kenyérre való kenhetőség...

Rántott camembert bodzalekvárral

Valamelyik nap olvastam egy blogban, hogy a bodzalekvár tökéletesen kiváltja az áfonyát, mindenhez illik, amit az erdei gyümölcsből készült lekvárral szervíroznak. Nekem meg ugye a pincében ott sorakoznak szépen bodzalekváros üvegeim!

Innen már csak egy gyorskeresés a gömbkomputerben (okos kis buksim), és kidobta, hogy: rántott camembert. Nosza!

A kerek sajtokat kettévágtam, tejben megforgattam, majd lisztben. Most jött a "tojásfürdő", majd a prézli, és megint tojás és megint prézli. Magyarán duplán bundáztam, ahogyan az olvadékony sajtokat szokták, ha kirántják. Ezután ment bele a fagyasztóba, mert ez is egy trükk a sajtok rántásánál: a burok megsül, mire a sajt észbe kap, már nem tud kifolyni!

Közben elkészítettem a párolt rizs, ahogyan szoktam: olajon megdinsztelek egy kis fej apróra vágott hagymát, majd arra megy a megmosott bögrényi rizs. Ha kifehéredett, akkor megszórtam házi ételízesítővel, sóztam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel. addig pároltam fedő alatt, amíg elfőtte a vizet, utána levettem, hogy kipárologjon belőle a maradék.

A sajt mellé bodzalekvárt tettem, igazán finom ebédünk lett!

Rántott hal csicsókával és citrommártással

Dübörög az egészség! A hal sok foszfort tartalmaz, ami az agyműködést serkenti, a csicsókáról már írtam, cukorbetegek is fogyaszthatják, ezen kívül nagyon finom.  Arról nem is beszélek, hogy gyorsan elkészíthető ez az étel!

Arról most ne beszéljünk, hogy a pangasius milyen lobbinak az érdekeit sérti. Ha valaki megeszi a párizsit és a virslit meg a gyári lekvárokat, akkor nem lehet finnyás a pangasiust illetően sem, ez az én véleményem.

Szervezd meg a főzést. Elsőként ki a a halat a fagyasztóból. Közben pucold meg a csicsókát. (Lelőhelye a kertem, de állítólag lehet piacon is kapni.) A megtisztítás a feleség tisztaságmániájának erős függvénye. Férfiak megmossák, megdörzsölik kicsit kefével és kész. Az asszonykám órákon keresztül kapargatta, mosta, dörzsölte... szépen megcsinálta. Ennek a módszernek is van előnye: nem csikorog a talaj a fogad között (bár a főtt talaj baktériummentes).

Szóval kiolajozott tepsibe tette a félbevágott gumókat, sózta, és 200 fokon fél órát "hőkezelte". Ezzel a köret kész. 

Én meg egy kis hagymát apróra vágtam, egy evőkanál vajon megpároltam, tettem hozzá egy kanálnyi lisztet, kicsit megpirítottam, majd felengedtem nagyjából három deci zöldséglével (házi ételízesítővel készült). Lassú tűzön negyed órát főztem.  Közben egy tojás sárgáját elkevertem két evőkanál tejszínnel, és a maradékot (kétdecis volt) hozzáöntöttem a mártáshoz. Tovább forraltam 8-10 percet. Utána levettem a tűzről, hagytam kicsit hűlni, majd belekevertem a tejszínnel elkevert tojássárgáját. Sóztam, borsoztam és egy fél citrom levét facsartam bele. Egy szűrőn átpasszíroztam (a sürejét megettem, mert finom ám), kész a mártás.

A két fél halat megforgattam lisztben. A maradék tojásfehérjét meg egy egész tojást elkevertem két evőkanál tejföllel, ebben forgattam meg a halakat. Végül zsemlemorzsában. Nem egyszerű művelet egyik se, mert vigyázni kell, el ne törjön a hal. Forró olajban rántottam, két lapátot is használtam a forgatáshoz, nem tört el egyik sem.

Tálaláskor a csicsókára szórtam bordó bazsalikomot. Egy kis száraz fehérborral isteni fogás! 

Ha eltekintesz a a hal bundájától (vagy leszeded), akkor fehérjenapra eheted, mert a csicsóka semleges.

Paradicsomleves sajtos palacsintacsigával

Állítom, hogy a legegyszerűbb ötletek a legnagyszerűbbek. És ez fokozottan igaz akkor is, ha nem az én rengeteg eszemet dicséri, hanem az asszonykám találta ki!

Mert miről is van szó? A paradicsomlevesbe betétként sajtos palacsintacsigát tett. És ettől egyszerűen fantasztikus lett a leves! No, persze az is kellett , hogy a hagyományos levest egy kicsit átalakította (annak az íze viszont az én érdemem!).

Elsőként cukrot karamellizált egy kevés vajon, meghintette egy kevés liszttel, majd felengedte egy üveg paradicsomlével. Ezután tett hozzá egy fél üveg házi kecsöpöt (igazából paradicsomszószt). Összeforralta. A szószban már benne volt a kevés hagyma, egyharmada pedig almából készült, és az ízesítéshez bazsalikomot és zeller zöldet használtunk a cukor, só, és almaecet mellett. Mivel a mélyhűtőben van bőven fagyasztott koktélparadicsom, vagy tizenöt darabot beletett a levesbe, és ettől igazán friss ízt is kapott.

Ezután készített két vastagabb palacsintát, reszelt bele sajtot, felcsavarta, hagyta egy kicsit hűlni, hogy tartsa meg az alakját, és végül kétcenti hosszú darabokat vágott le belőle, ezt a tányérba mert levesbe állította.

Egyszerűen remek! Érdemes a kipróbálásra, nem szokványos, de az ízek nagyon passzolnak! Egy a hibája: a sajt fehérjenapra való, a palacsinta tésztanapra, így a 90 napos diétában szenvedőknek nem ajánlott!

Mivel fényképezőgépnélküliségben szenvedtem vagy másfél hónapig, amikor befőztem, nem tudtam fotózni, így ki se lett blogolva. Most, utólag megmutatom a pincében őket:

Paradicsomlé, paradicsomszósz valamint házi zöldségkrém (a nagy üvegben, Vegeta helyett)

Sütőtökleves birsalmával

Most van az idénye!
Hallom a tévében, hogy nagyanyáink idejében mi mindent készítettek belőle. Mivel nekem nem volt nagymamám, ezért aztán nem tudom az igazát, de azt igen, hogy zsenge ember koromban hírből ismertem csak a sütőtököt, akkor is csak sülve, és a kásássága miatt nem volt egyáltalán népszerű köreimben.
Ahogy beköszöntött az interneten a bolgok, és azon belül is a gasztroblogok korszaka, s én is beléptem, jöttem rá, hogy mi mindent lehet készíteni ebből a későőszi  konyhakerti növényből.
Mindenekelőtt a krémleves nálam a "námber van". Nekem nem ebéd az ebéd, ha nincs leves. Ilyenkor nem egy kis fazékkal készül, hanem legalább két napra való!
Hiába készítettem már, hiába blogoltam, meg tettem ki honlapom főzős aloldalára is, mindig receptet keresek a neten elsőként, ha nekiállok főzni. Mert jönnek az ötletek! Most is onnan kaptam.

Így készül:

Vajon piríts meg egy szép, vékony szeletekre vágott birsalmát. (A kertünk most ontja a birsalmát, az asszonykám lekvárt főz belőle, én meg levesek, ugyebár.) A megpucolt, kockára vágott mintegy 82 deka (a mérleg ennyit mutatott...) sütőtököt valamint két nagyobb – szintén felkockázott – burgonyát (20,4 deka a mérleg szerint) hozzáadod, kicsit sózod, öt percig fedő alatt pároljad. Adj hozzá egy nagy kanál mézet, ezután öntsd fel a vízzel, húslevessel avagy leveskockás vízzel. kapjon kevéske balzsamecetet (az ecetnek és a méznek harmonizálni kell, egyiket se érezd, de legyen kellemesen édes-savanykás íze). ha felforrt botmixerrel krémesítsed. Egy bögrébe tegyél két deci tejszínt, merj hozzá a forró levesből, kavard el, majd öntsd a levesbe. Forralni már nem kell.
Tálaláskor én meglocsoltam tökmagolajjal. A második tányérhoz adtam egy kis csilikrémet, hát úgy is nagyon ehetős ám!

Hozzávalók: sütőtök és burgonya 80%-20% arányban, egy birsalma, 3 deka vaj, egy evőkanál méz, balzsamecet, só, két dl. tejszín, tökmagolaj.
(Vajat és ne margarint használj, mert 3 dekában 2 deka a csapvíz, hogy lehet ilyesmiért pénzt adni? Ja, én most lájt margarinnal készítettem, mert a hévízi kórházban vagonszámra adták, került belőle haza is, és a vajunk éppen elfogyott. Ezt az emberidegen vizes kemikáliát használtam, hát azt a sistergést, spriccelést, amíg a víz kisült belőle...)

Pirítós, a retro reggeli

Gyermekkorom kedvenc reggelije, vacsorája!
Amikor édesanyám beletette a kenyérszeleteket a forró zsírba, és megcsapta az orromat a jellegzetes, sülő kenyér illata azonnal a konyhában teremtem, és alig vártam, hogy elkészüljön az első. Kikaptam, vastagon bedörzsöltem fokhagymával megsóztam, és nagyot haraptam belé.
Reccsent a fogam alatt, a számban szétáradt a semmivel össze nem hasonlítható íz, a fokhagyma picikét csípett, mennyei volt!

Lakomáztam! És hozzá persze tea dukált. Finom kínai vagy orosz tea, jó cukros, igazi citrompótlóval ízesített. Ne tessék nevetni az "igazi" jelzőn. Amikor nem volt pénz citrompótlóra, akkor ecettel savanyítottuk. Ma ihatok bármilyen finom teaát, raffinált keveréket, nem tudom meginni cukor nélkül. Mert nekem a tea édes. Igaz, ma már nem három teáskanállal teszek a bögrébe, de édesnak kell lennie. Ez a mai reggeli annyiban különbözik, hogy finom, Earl Grey teát ittam hozzá.

Így dőzsöltünk akkoriban! Mikor is? Az ötvenes évek végén, és a hatvanas években.
Ma újra gyerek voltam. És azt hiszem, egyre többször visszatér az asztalra...

Te mikor ettél utoljára?

Kínai csirkemáj sült tésztával

Előre bocsátom, hogy vannak kaják, amit hanyatt fekve, ollózva, a tenger közepén is képes vagyok megenni (és elkészíteni), ha a sors úgy hozza. Egyszerűen nem tudok ellenállni a wokban sült friss zöldség illatának, és a spagettivel együtt... felséges!

A legutóbbi kisbéri bevásárlás alkalmával vetettem egy 30 dekás csirkemájat az asszonykámmal, és tegnap volt az ideje, hogy terítékre kerüljön. Talán azért vettem, mert legutoljára egy ázsiai gyorsétkezdében ettem csirkemájat, és nem olyan volt, amilyet szeretek. Mert az igazi máj puha, majdhogynem krémes. Ezért "kényszerültem" finoman elkészíteni. Persze mondhatod, miért ettem gyorsbüfében, miért nem egy menő étteremben? Ennek ezer oka is volt: az első, hogy étteremnek híre-hamva sem volt a környéken (puszta közepén épült outlet-center), a második, ha lett volna is... na, de hagyjuk.
Természetesen minden kaját egy fohásszal felérő kérdés vezeti be:
- Guglim-guglim mondd meg nékem, melyik a megfelelő recept...?
Persze, hogy találtam. Elolvastam, elmentettem egy pdf fájlba, osztán nekiláttam:

Elkészítettem a szaftját:

1 deci Olíva olajat, 3-4 kanál sötét szójaszószt, borsot, 2 gerezd apróra vágott fokhagymát és egy deci édes Martinit összekevertem és belekotortam a feldarabolt májat. Aszondod, hogy kínai és Martini együtt, hogyan jön ez össze? Hát úgy, az "eredeti" recept szerint sherry kell bele. Mert az annyira kínai... (nyilván valami távol-keleti alkohol inkább...). És azt is jól kiolvastam, ha nincs sherry, jó a sangria is. Ha az is, akkor a Martini talán nem? Elvégre ugyanaz a kategória... és itthon csak Martini volt bontott (az asszonykámé, hozzávetőlegesen 6 éve bontotta ki, még volt benne egy decinyi, mert ő ilyen ütemben fogyaszt alkoholt), hát azt tettem a kajába.

Amíg pácolódott, addig elkészült a sült tészta:

A spagettit megfőztem (al dente, mert csak így az igazi), amikor leszűrtem, akkor a wokban elkészítettem a zöldségeket:
Julienre vágtam (olálá..., ahh minő gasztro vagyok, meg kulinár!), azaz gyufaszál vékonyra és hosszúságúra egy fél pirospaprikát (kápia, saját), két kelkáposztalevelet (finnyásokok tehetnek bele sima káposztát is) meg egy kis fej hagymát. Akkor dobtam az olíva olajra, amikor a wok már füstölt. Gyorsan megpirul, vigyázni kell, hogy csak barnára süljön, de ne égjen oda. Ekkor ment bele a friss (mirelit) zöldborsó, zöldbab és kukorica. ha lett vón' sárgarépa, akkor az is. Megpirultak ezek is.
Zsupsz bele a tésztát, keverés, kavarás vagy öt percig, kész. Egy lábosba öntöttem.

A wokot kikapartam a falapáttal, és beledobtam a májat az összes mindenféle olajos páccal. Addig sütöttem, amíg a máj kifehéredett, de még nem kezdett keményedni. Kész!

Most már csak tálalni kell! Most csili nélkül készült, mert számítottam az asszonykámra, hogy eszik belőle, és igen! Ezért én a tányéron szórtam meg házi erős paprikával.
Na, és a tetejére apróra vágott petruska (fodros petrezselyem) került.

Móri Ezerjót ittam hozzá, mert Mór Aka vonzáskörzetébe tartozik, és én lelkes lokálpatrióta vagyok.