Illetve a sok szép palánta, ami majd kimegy a kertbe, ha itt az ideje. nem azért mondom, de az efféle alkotás számomra most a legszebb munka!
És megmutatom ezt is:
Igaz, a japán birsünk kint szokott lenni az udvaron, de az enyhe januárban elkezdtek a rügyi duzzadni, s nem volt szívünk kint hagyni a sokmínuszos télre. Behoztuk a szobába, és mire hazajöttünk, ez fogadott!
Hát mi?
Valahol egyszer olvastam róla, és amikor Aliznál történt ez egy kimondhatatlan nevű leves kapcsán, akkor elhatároztam, hogy ilyen kis kúpocskákat én is ámokfutok, mert hurut nélkül nem konyha a konyha!
Jelentem, van örmény ételízesítőm!
Olyan hurutot alkottam, mint a pinty!
Tudom azt is, hogy olyan az íze, amilyennek lenni kell, mert amikor írtam Alíznak, hogy mit kaptam az érlelés eredményeként, azt válaszolta, hogy a férje is valahogy úgy reagált a kóstolás után, mint én...
Ez most azért is alkalmas blogbejegyezni, mert sokáig hallgattam, ugyanis nem voltam itthon, és ez olyan alkotás, amit hosszasan kell elkészíteni, nem hűbelebalázs módra egy-két hét alatt.
Hát akkor kedves gasztrobloggerek hurutra fel.
Végy három liter jó minőségű házi tejet. Itten a faluban az van, folyamatosan dicsérem, és nem érdemtelenül!
Felezd el, és másfelet forralj fel. Amikor kihűlt, akkor mindkettő felet öntsd egy ötliteres befőttesüvegbe, keverd össze a két másfelet, és újra van három liter hurutalap tejed. Ezt most szépen tedd langyos helyre, és hagyd ott. Ne felejtsd el minden nap megkeverni.
Pihen a cserépkályha tetején
Nálam a langyos hely a cserépkályha tetejének a szélén volt. Pár nap múlva kezd kiválni belőle a savó, azt én szépen lekanalaztam a tetejéről. A képen éppen középen van, de ha belevágsz, ne aggódj, mert a tetejére felmegy, előbb-utóbb.
Ahogy telnek a napok, a tejed párolog, savódzik, és egyre kevesebb lesz, ne aggódj e miatt, senki nem lopja!
Amikor már eltelt (az irka szerint 3-4 hét, nekem 5-re jött ki, mert január végén is fel kellett mennem Pestre) a megfelelő idő, és szépen kavartad naponta, szedted a savót meg minden, akkor eljön az ideje, hogy megfőzzed! Honnan tudod, hogy itt az idő?
Próbafőzni kell!
Én vettem nagyjából két decit, lábosba vele, és elkezdtem hevíteni. Fölforrt. Onnan tudod, hogy jó, hogy a hevítés ellenére nem megy össze!!! Szép folyós marad! Nos, én ebbe a kevésbe pár szál csombort apróra vágva hozzáadtam, majd feltettem a többi tejet - illetve ez már hurut alap - is főni.
Ehhez mindenképpen kell egy megfelelő méretű lábos, vastag aljút választottam a művelethez. Azonban előbb három csokor petrezselyemzöldet, és egy csokor zellert apróra vágtam, és még hidegen hozzákevertem. Persze a próbafőzést is beleöntöttem a csomborral. Elkezdtem főzni.
Időnként kavargatni kell, hogy oda ne égjen. Csak főztem, főztem, még mindig főztem, oszt még mindig... Azt tudtam a receptből, hogy lekvár sűrűségűre kell kotyvasztani. És közben keverni, hogy le ne égjen. Ezért a vastag fenekű lábost és kis lángot használtam.
A végén elfőtte a 3/4-ét, még mindig folyós volt, csak kicsit sűrűsödött. Így tovább főztem. Mintegy 18 óra múlva ilyen lett:
Na, most már készen van! Akkor hurrá, illetve hurut! Most jön a manufaktúra. Ebből a masszából kúpokat kell formázni a kis kacsóddal, mert olyan sűrű, mint a gyurma.
Amint látod, nem ment. Csak kanállal tudtam galuskákat szedni a tányérra, ebből azt a bölcs következtetést vontam le, hogy tovább kellett volna főznöm! Aliz szerint a nagymamája két napig csinálta... Fogadj neki szót!!!
Ha megformáztad, akkor le kell takarni egy tüll anyaggal, és hagyni hogy száradjon. Nos, én egy hétig hagytam ilyen állapotban, naponta forgattam egy kanál segítségével, ami leragadt, azt mindig lenyaltam!
Egy hét után valóban gyurma sűrűségű lett, akkor kúpokat formáztam:
Ez hurut, ne gondolj rosszra!!!
és hagytam, hogy száradjanak. Esmeg felmentem Pestre, több mint egy hétig felügyelet nélkül tették a dolgukat, és amikor hazajöttem, ilyenek lettek:
Láthatod az aljukon, hogy milyen rétegben száradtak ki, most az a projekt, hogy a talpukat is kopogósra szárítom, és megy a egy vászonzsákba, hogy innentől kezdve FŰSZERKÉNT használhassam a tejfeles ételekhez!
A vetőmagjaimat kint felejtettem a garázsban, és így nagyjából mínusz 7-8 fokban fagyoskodtak az elmúlt napokban.
A kérdésem: lett-e nekik bajuk? (Nem influenziára gondolok). Használhatóak-e még a célnak megfelelően?
Ebben nekem kevesebb a gyakorlatrom, mint az óceán átevezésben...
Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...
A tarját az asszony alkotta, amikor serpenyőben süt, akkor a hús mellé kerül mindig bőven hagyma és szeletelt alma is. Valami fantasztikus a szaftja, és a sült alma is felséges, hogy a hagymáról ne is beszéljünk. És a gasztronómiai élvezetet fokozta, hogy puliszkával ettük. Aznap készítette,m, házi túrót, és a savó a bejárati két ajtó között a küszöbön (téli pótfridzsider) várta a sorsát.
"Keletkezett" a családban egy aranyos kislány, éppen menynek való (és az is lesz), így őt, kértem meg, hogy csináljon hozzá bálmost.
- A szót ismerem, mert hallottam már, de se nem ettem, és nem is készítettem még soha! - mondta (angolul, mert amikor nagyon szükséges, hogy pontosan fejezzük ki magunk, akkor ezt használjuk, mivel oly tökéletlen vagyok, hogy nem beszélek románul, pár fontos tengerész kifejezéstől eltekintve: unde merdzse domunle, cse facse domnule, primbáré, zsumatáte, pucin kontrol, nu stiu rumuneszk, ma numeszk szífalkon...).
Na, szóval elmagyaráztam, hogyan kell. Gondolom, értette is, de volt benne némi bizonytalanság. De mint minden mai fiatal, bensőséges viszonyban van a világhálóval és azonnal megguglizta. És jött is ezerszám a román nyelvű találat. Innen már nem volt nehéz elkészíteni.
Dobálós savanyúságot ettünk hozzá, hát isteni volt!!!
Hogy ki mondja meg? Hát Michel Roux, akinek a receptes könyvét ajánlom.A címe Tészta varázs, és valóban varázslatos dolgokat tud ez a pasi! Nemcsak azt mondja meg, hogy mit süssünk, hanem azt is megmutatja, hogyan. Klassz fotók vannak a kézügyességről, a kis trükkökről... De hadd ne én beszéljek, mondja el a könyv, amit tudni kell:
Csupa könnyen elsajátítható recept található ebben a
nagyszerű gyűjteményben amely minden klasszikus tésztareceptet a lehető legegyszerűbben
mutat be. A 3 Michelin csillaggal rendelkező csúcsséf, Michel Roux tudása a
klasszikus francia iskolában csiszolódott és több mint 30 évnyi tapasztalattal
és óriási gyakorlattal rendelkezik a tésztakészítés terén.
Minden fejezet egy meghatározott tésztafélére épül és ennek
az alaptésztának az elkészítési technikáját lépésről lépésre mutatja be. Az ezt
követő receptek az alaptészta különböző felhasználási módozatainak a
lehetőségét ismertetik- édes és sós tésztaételek formájában egyaránt. Lenyűgöző
a szerző által felvonultatott klasszikus és modern, sós és édes tészta
receptek mennyisége és sokszínűsége.
Végig kitűnően illusztrált szakácskönyv, ami arra született,
hogy vezető szerepet töltsön be a
tésztakészítés világában.
És, hogy lásd milyen jó dolgod van, még fel se kell állnod a számítógép elől, itt van a Libri könyváruház keresője, aminek a keresőmezejébe beírod, hogy Michel Roux, vagy azt, hogy Tészta varázs, és máris megveheted, természetesen internetes kedvezménnyel!
